A legolvasottabb francia hetilap, a Le Nouvel Observateur főszerkesztőjének tollából a párizsi Robert Laffont kiadó gondozásában jelent meg az a kritikaiesszé-kötet, amelynek alapgondolata szerint az utóbbi pár évben kaviárbaloldalként gúnyolt és árulónak tekintett baloldali vezető réteg valójában több évszádos hagyományra tekinthet vissza.

A szerző szándéka szerint történelmi hagyományai alapján a kaviárbaloldal legitimitását kívánja megteremteni, mert sokan azt gondolják, ha valakinek pénze van, az csak jobboldali lehet. Véleménye szerint ez nem igaz, hiszen a szegények között is sok a jobboldali beállítottságú ember, és a politikai jobboldal is sokszor megpróbálja a szegényebb néprétegeket megszólítani.

A polemizáló történelmi visszatekintést kínáló pamfletben Joffrin úgy véli, hogy a látszólag felszínesnek tűnő gazdag baloldaliak tábora mindig is jelen volt a történelemben. Amióta bal- és jobboldali politikai megosztottság létezik, a francia uralkodó osztálynak mindig is volt egy része, amely az alacsonyabb néprétegek érdekeit képviselte. A szerző szerint ennek legkiválóbb példája, hogy a francia forradalmat nagy részben arisztokraták robbantották ki.

A francia baloldali pártokat általában nem munkások, hanem gazdag és felvilágosult burzsoá polgárok irányították. Legszembetűnőbb példa Léon Blum, aki a két világháború között kétszer is volt miniszterelnök, s akire a francia munkásosztály legnagyobb támogatójaként emlékszik a történelem, de aki eközben művelt párizsi körökben forogva polgári életmódot folytatott.

A kényelmes polgári életmódra vágyó emberek nem feltétlenül konzervatívok, akik elsősorban csak a középosztály privilégiumait kívánják megvédeni. A gazdag baloldaliak legtöbb esetben egyáltalán nem cinikusok - ahogy tartják róluk -, hanem olyan őszinte emberek, akik meggyőződésüket saját érdekeiknél előbbre helyezik és komolyan kiállnak a szociális igazságosság mellett - véli elemzésében a baloldali lap főszerkesztője.

Voltaire-től Zolán át, Victor Hugótól Kennedy-ig, Orléans-i Fülöptől Francois Mitterrand-ig a kaviárbaloldal a szocialistákat végigkísérte felvilágosult gondolataival, s meghatározó szerepet töltött be a történelemben.
A szerző szerint a jelenlegi gond az, hogy a progresszív elit feltétel nélkül elfogadta a globalizációt és azonnal alkalmazkodott hozzá, s így a ma már baloldali emberek a liberalizmus értékeit is magukénak vallják, de ugyanakkor nem teszik kritika tárgyává azokat az igazságtalanságokat és szenvedéseket, amelyeket a globalizáció okoz. Elszakadva a valóságtól teljesen elszakadtak a lakosságtól is, lemondtak történelmi progresszív szerepükről, és ennek következtében a közemberek elsősorban elítélik az egyre igazságtalanabb modern világot.

A kaviárbaloldalnak meg kell maradnia továbbra is gazdagnak, de vissza kell térnie a baloldaliság elveihez, hogy véget érjen az egyre nagyobb teret nyerő populizmus. A könyv célja, hogy az olvasók világosan lássák, ki is képviseli valójában a haladást és ki a konzervativizmust - hangsúlyozza a kötet szerzője.

MTI - fidesz.hu