Alighanem inkább erősíti most ezt a zajt - semhogy csillapítaná -, az a kijelentésem, hogy a Fidesznek márpedig ténylegesen és látványosan (azaz gyorsan, körmönfont feltételek nélkül) el kell fogadnia az SZDSZ elnökének javaslatát. Sőt, tovább megyek: a szocialisták miniszterelnökének együttműködésre szóló felajánlását is hasonlóképpen kell üdvözölnie.

Nem értek egyet azzal, hogy ez bármilyen tekintetben is csapdát rejtene a Fidesz számára. Persze, van olyan logika is, hogy az a helyes, ha az MSZP és legerősebb embere - no meg rendíthetetlenül hűséges útitársaik, a szabad demokraták - most mind szépen megeszik, amit főztek, a hangzatos ígéreteikkel, a tetemes adósságokkal, a szorító hiányokkal egyetemben. Mi meg szépen megvárjuk, amíg nekik is, szavazóiknak is egyszer csak torkukon akad majd a megoldhatatlannak látszó csődhalmaz, s akkor majd újra eljön a Fidesz ideje...

Nem, így bizonyosan nem jön el.

Szükségtelen bővebb bizonyításokba fognom. Elég, ha annyit mondok, ha a Fidesz most a baloldal bukására játszik, akkor hasonló helyzetben a baloldal sem lesz rest a Fidesz bukására játszani. Márpedig napnál is világosabb: Magyarország szekere egyedül a kormányerők erőfeszítésével, az ellenzék segítsége nélkül már nem húzható ki az egyre mélyülő kátyúból. S akkor csak idő kérdése lesz, hogy a sár mikor éri el a legmagasabban ülőket - az egész politikát. MSZP-stől, Fideszestől, mindenestől.

Ha viszont ez ilyen biztosan megjósolható, legjobb, ha a Fidesz nem szembe halad a szükségszerűvel, hanem meglovagolja azt. Akármely táborhoz tartozzék is a szavazó, akár a jobboldalihoz ("nacionalistához"), akár a baloldalihoz ("antinacionalistához"), a tekintetben nagyon kevés a kétsége, hogy a mai politikai és gazdasági helyzet kialakulásáért az egész politikai elit felelősséggel tartozik (még ha a fő felelősöknek nyilván a másik oldalbelieket tartja is). Éppen ezért bizonyosra vehető, hogy összességében sokkal többen vannak már ebben az országban azok, akik jó szemmel nézik és néznék azokat a pártokat, amelyek képesek felülemelkedni közvetlen, rövid távú érdekeiken és szokásos hatalmi (ellenzéki) reflexeiken, s képesek a maguk pártján túl az egész országot látni.

Lehet, persze, azt mondani, hogy eddig sem volt sokkal jobb az ország helyzete, s mégsem volt képes erre a magatartásra (nagyvonalú felülemelkedésre) egyetlen párt sem, noha persze mindegyik ezt hirdette magáról, s mindegyik ezt követelte a másiktól. Ám ha az ellenzék komolyan gondolta, amit az ország helyzetéről állított, s ha komolyan vesszük az idevágó hazai és külföldi elemzéseket, akkor lassan, szótagolva mondva le kell szögezni, hogy igenis, Magyarországon vészhelyzet van.

Helyes volt az elmúlt kampány során sűrűn hangoztatni, hogy a kormánynak, a kormánykoalíciónak s magának a kormányfőnek mindebben milyen szerepük volt s milyen felelősségük van. A szavazók többsége azonban úgy döntött, hogy őt ez különösebben nem érdekli, folytassa a baloldal. Innen kell most kiindulni.

S onnan, hogy ha a Fidesz most valóban, tevőlegesen besegít a baloldalnak, akkor ezen mindenki csak nyerhet. A habozás és a körmönfont feltételek sorolásának elmaradása ugyanis nem jelentené azt, hogy a Fidesz ne szabna néhány világos és egyértelmű feltételt. Például azt, hogy a baloldal felhagyna a médiakormányzással. Tehát mindama témában - Kuncze hét pontjában például -, amelyben a bal- és jobboldal közös erőfeszítése révén az ország számára kedvező változás indul el, a két oldal közösen (például közös sajtótájékoztatók keretében) arathatja le a gyümölcsöket.

Lehet, persze, a jobboldalon attól félni, hogy a baloldal megint csak a saját végtelen hatalmi ambíciói miatt ajánlgatja olyan lelkesen az együttműködést. A félelem helyett azonban érdemes végiggondolni s belátni: az ún. kétharmados törvények minden, éppen sorra kerülő kormány életét megnehezítik, előbb-utóbb akár ellehetetlenítik; ha pedig a Fideszben van annyi önbizalom, hogy egyszer megint sorra kerülhet, akkor érdemes most megragadnia a tálcán kínált lehetőséget, s besegítenie a kétharmados kötöttségek felszámolásába.

S még valamit gondoljunk meg! Mitől lett egyszerre ilyen nagy együttműködési hajlam a két kormányzó - kormányzásra ítélt - pártban? Vége a kampánynak, az újabbal néhány napot legalább biztosan várnának. Nos, ők is tisztában vannak vele: csakugyan vészhelyzet van. A kampányt, a választás megnyerték, most már "csak" az országot kéne megmenteni. Ám ez egyedül biztosan nem megy. Tehát ott ülnek nyakig a bajban. Szerencsére. Ezért nyújtogatják a kezüket. Jól felfogott önös érdekből.

Ezt kell most elfogadnia a jobboldalnak.

Szintén jól felfogott önös érdekből.

Kívánhat-e a ország civil polgára ennél nagyszerűbb pillanatot, mint amikor a kétoldali hatalmak együttműködésre kényszerülnek, kénytelen-kelletlen alkuba, pártok feletti megoldásokba bocsátkoznak? Egy valaki-valami biztosan jól jön ki belőle.

Az ország.

Végső soron: pártostul, mindenestül.

gondola.hu - fidesz.hu