- Mikor érezte rosszabbul magát: 2002-ben vagy most?

- Négy éve.

- Pedig akkor "a választásokat elvesztettük, de megnyertük egymást" eufóriájában égett a polgári tábor.

- Mégis megrázó volt az akkori időszak - fizikai fájdalmat okozott. Volt bennünk valami ösztönös ellenérzés a közvélemény-kutatásokkal szemben, de hogy minden jóslat fordítva sül el a választásokon, nem gondoltuk. Hirtelenjében azt sem tudtuk, mi történt. Pedig négy olyan esztendő állt mögöttünk, ami - a mából visszatekintve még egyértelműbben - a szabad Magyarország legsikeresebb ciklusát jelentette. A 2002-2006-os periódusban viszont soha nem éreztem, hogy csakis kormányváltás lehet a vége. Tudja, akit a kígyó megmart, a gyíktól is fél; nem voltam biztos benne, hogy a Fidesz mozgósítási képessége jobb a szocialistákénál.

- Elárulja, mely célcsoportnak szólt a narancskörös Fidesz-kampány?

- Azoknak, akik nem gerjedtek a piros négyzetre. Félretéve az iróniát: azoknak a gondolkodni tudó és vágyó embereknek, akik nem értékrend, hanem élethelyzetük alapján döntik el, hova érdemes szavazniuk. Akik számára a Fidesz - a két ciklust összevetve - a munkahelyek, a családi egzisztenciák biztonságát jelenthette. Miután az ő valóságészlelésük attól is függ, mit sulykolnak beléjük, megkíséreltük ellensúlyozni a kormányzati propagandát - ami, ugye, a gazdaság helyett is dübörgött - a tények felsorolásával.

- A tények mégsem győzték meg az élethelyzetük alapján szavazókat. Pedig a tényközlésbe beszállt Csintalan Sándor és a Fidesz munkástagozata is, de bulvárosra faragott kampányüzenetekből sem volt hiány.

- Valóban azt hiszi, hogy alapvetően a kampányon múlik egy választás végkimenetele?

- Nyilván nem fantomállást töltöttek be a pártok kampányfőnökei.

- Szerintem akkor is hasonló végeredmény születik, ha nem lett volna hivatalos kampányidőszak. Látjuk, az MSZP törzsbázisa notóriusan a Fidesz ellen szavaz; nem érdekli, hogy kedvenc pártja miként kormányoz, hogy baloldali-e vagy sem, sőt, stabil elvárásai sincsenek saját politikai vezetőjével szemben. A veterán karhatalmista vagy a kétessypszilonos bankárúriember - a III-as főcsoportfőnökség egykori szt-tisztje - nagyjából ugyanazt a kétmilliós tábort vitte el szavazni, mint Gyurcsány Ferenc, a magát alulról felügyeskedő milliárdos. És a jobboldalon is megvannak azok a százezrek, milliók, akik nem tudnak annyira elégedetlenek lenni a sajátjaik kormányzásával, ellenzékiségével, kampányával, hogy átszavazzanak a balliberális tömbre. Ergo nem a plakátháború dönt. Most sem arról volt szó, hogy a piros, zöld, fekete színekben pompázó, Gyurcsány nemes, római arcélét hangsúlyozó MSZP-kampány felülírta a narancsköröket. A kampány csak arra jó, hogy megerősítse a mélyben meglévő elköteleződéseket - vagyis mozgósítsa a saját tábort -, illetve orientálja azt a néhány százaléknyi választót, aki az élethelyzete alapján próbál szavazni. Márpedig a bizonytalan szavazók élethelyzet-érzékelése az utolsó hetekben, hónapokban inkább az MSZP állításait igazolta vissza.

- Vagyis úgy érzékelték, nem élnek rosszabbul, mint négy éve?

- Tavaly novemberben a Fidesz tetszetős előnnyel vezetett, majd az öt hónappal későbbi döntőben alulmaradt. Az okokat lehet az élethelyzet hirtelen megváltozásában, esetleg a kampánykivitelezésben keresni. Én az előbbire helyezném a hangsúlyt, elvégre a kormány több százmilliárd forintot osztott szét a választásokhoz időzítve: elég a gazdáknak járó uniós pénzek vagy a 13. havi nyugdíj felének kifizetésére gondolnunk.

- Mindez erkölcstelen lett volna?

- Ahogy ők csinálták, mindenképpen. Négy éve sok Fidesz-szimpatizáns kérdezgette tőlünk: mi a fenének hagytatok 320 milliárdot a kasszában? A válasz magától értetődött: a társadalom egyes csoportjainak megnyerése érdekében csak addig mehetünk el a közösen megtermelt javak szétosztásában, ameddig az nem sérti az ország hosszú távú érdekeit. Medgyessy Péter viszont már a 2002-es önkormányzati választások előtt feladta ezt az elvet, csak hogy egy huszáros rohammal elsodorja ellenfelét. A mai napig a Medgyessy-féle ígéretözön levét issza az ország. Gyurcsány pedig - ugyancsak rövid távú érdekektől vezéreltetve - tovább súlyosbította a költségvetés helyzetét. Amennyiben persze a haladónak mondott értelmiség és a média azt közvetítette volna a választók felé, ami a dolga lenne - például hogy minden halandóra 1,4 millió forintnyi államadósság jut -, az emberek valószínűleg megértik, hogy a viszonylagos jobblét árát holnap velük fogják megfizettetni. Ez azonban csak mínuszos hírként, apró zörejként fért a hírfolyamba, így azok sem foghatták fel, hogy mi történik, akiknek a szótárában fellelhető a "jövő" kifejezés.

- A 14. havi nyugdíj ígéretét a Fidesz közvetítette a választóknak, kioltva a tragikus költségvetési helyzetre vonatkozó - szintén fideszes - állításokat.

- A nyugdíj és a minimálbér növekedéséről szóló tételmondataink a ciklus egészére szóltak. Azonnali intézkedésként a tb-járulék tíz százalékpontos csökkentését vállaltuk, és ettől reméltünk több munkahelyet, több adófizetőt, több költségvetési bevételt - és kevesebb segélyre szorulót.

- A kampány mégiscsak azzal indult, hogy "vannak hibák, amelyeket nem akarunk többször elkövetni". A Fidesz azt sugallta, képes szembenézni gyengeségeivel. Készül már a kampányhibák listája?

- Higgye el, nem lenne kényelmesebb dolog, mint néven nevezni a félresikerült nyilatkozatokat tevő politikusainkat, esetleg a marketingkampány különböző rendű-rangú közreműködőit. Nyilván sokakat ki is elégítene, ha bűnbakká lényegítenénk át azokat, akikre rá lehet kenni, hogy ők fosztottak meg bennünket a győzelemtől. Csakhogy ez őszintétlen, mi több, tisztességtelen volna. Ha ugyanis alkalmatlan emberek kerültek pozíciókba, azért is a Fidesz vezetése a felelős. Ezért ajánljuk fel lemondásunkat a május 20-i kongresszuson. Egyébként nemcsak a kampányhibák listájának összeállítása folyik, hanem a két forduló választókerületenkénti elemzése is.

Az interjú teljes szövegét a csütörtökön megjelenő Heti Válaszban olvashatják.

fidesz.hu