Ezzel szemben az internetes bejegyzés olyan, mint egy nyílt levél vagy egy kiáltvány, mind nagyobb tömegek tudomására akarja hozni szerzője mondanivalóját. Ezért, mikoron a miniszterelnök elemista szintű gazdasági ismereteit pötyögi be számítógépébe, akkor nem tudjuk eldönteni, hogy csak saját használatra készít valami összefoglalót, netán az egész társadalomnak üzenné: tisztában van a gazdasági helyzettel, mi több, a megoldásnak is birtokában van. Bármelyik verzió az igaz, az eredmény mindenképpen siralmas. Ha csak ennyit tud, akkor fontolóra kéne venni azon személyek büntetőjogi felelősségre vonását, akik közgazdász diplomát adtak neki, ha viszont a lakosságot akarja ily módon felvilágosítani, akkor tudatosan félrevezeti őket.

Eszmefuttatásának lényege, hogy az állam túlköltötte magát. Ilyen egyszerűen, szikáran fogalmazza meg azt a valamit, ami az erős gazdaság ellenére aggodalomra adhat okot. "Túlköltötte magát." Mintha az állami túlköltekezés természetes, a világ rendjéhez szervesen hozzá tartozó jelenség volna, oly törvényszerűség, amely automatikusan érvényesül, senki nem hibáztatható miatta. S mivel az állam mi vagyunk, mi mindannyian, az állami túlköltekezés valamennyiünk javát szolgálja, minden állampolgár érdekében történik, az egész ország hasznára válik. Ha ez valóban így lenne, akkor aggódnunk se kéne, ám a túlköltekezés haszna a legkevésbé sem az államalkotó tízmillió embernél csapódott le. Ott van az valahol, valakik zsebében, de a miniszterelnök üzletfeleit, seftes haverjait, lekötelezettjeit, invesztáló hitelezőit híres toleranciánk és empátiánk ellenére sem tudjuk a magyar gazdaság hiteles reprezentánsainak tekinteni.

Mi, egyszerű emberek vajmi kevés hozadékát láttuk az állami bőkezűségnek, a négy év alatt felnyalt aszfaltmennyiség bőven kijött volna a szigorúan háromszereplős magyar gazdaság teljesítőképességéből is. Egyszerűen nem igaz Gyurcsány tétele a gazdaság három alapvető szereplőjéről, az ő kifejezésével: a három jövedelemtulajdonosról (emberek, vállalkozások, állam), mert a harmadik "jövedelemtulajdonos", az állam pazarlását egy negyedik szereplő finanszírozza, de amikor az benyújtja a számlát, csak két szereplőnek kell törlesztenie.

Az embereknek és a vállalkozásoknak nincs beleszólásuk a harmadik "jövedelemtulajdonos" államnak a köztulajdont elherdáló pocsékolásába, viszont, ha fizetni kell, azonnal kiderül, hogy az emberek meg a vállalkozások alkotják az államot. Akár örvendetes fejleménynek is tarthatjuk, hogy Gyurcsány pontosan látja, miszerint "van itt valami, ami aggodalomra adhat okot". Az örvendezésre nincs okunk, hisz most, másfél évnyi országlás után döbbent rá, az állam túlköltekezése miatt kell aggódnunk. Eddig nem tűnt fel neki, hogy ő is az állam része, és amit nagylelkűen szétszórt honi és külföldi kliensei között, az nem az ő tulajdona volt? Attól, hogy az adósságot mindannyiunkra terheli, helyrebillen a magyar gazdaság egyensúlya, és a továbbiakban a nagy jótevő és igazságosztó pózában tetszeleghet? Tényleg, bátor fiú ez a Gyurcsány, még nyilvános naplót is vezet az állam folyamatos tönkretételéről, a "jövedelemtulajdonosok" szervezett kifosztásáról.

Ugró Miklós; Magyar Nemzet

fidesz.hu