A volt államtitkárral, pénzügyi szakemberrel a külföldi tőkével kötött hibás társadalmi konszenzusról, és egy új lehetséges gazdasági helyzet kialakításáról beszélgettünk.

- Vezető közgazdasági körök hetek óta adóemelésekről és az államapparátus csökkentéséről beszélnek.

- A kérdés körül kibontakozó diskurzus szomorúvá tesz. Hamis és patologikus egyetértés látszik kibontakozni a magyar értelmiség körében, melyet ahhoz tudnék hasonlítani, mikor az orvosok állnak a felnyitott beteg körül, és arról vitatkoznak, hogy melyik szervét csonkolják, miközben a betegség neve el sem hangzik. Mégpedig azért nem hangzik el, mert abszurd módon mindenki kézenfekvőnek veszi, hogy a magyar gazdaság jól teljesít, de a lakosság és az állam túlköltekezik. Éppen ezért ha baj van, a családokat és az államapparátust kell megbüntetni az erőforrás megvonásával.

- Hogyan lehet másként megközelíteni ezt a kérdést?

- Fel lehetne vetni azt a kérdést is, hogy a gazdaság vajon nem azért profitábilis-e, mert egy egyenlőtlen csere folyamán nem fizeti ki a másik két résztvevőnek a tőlük kapott szolgáltatásokat. Nem fizeti meg a magyar lakosság által "termelt" színvonalas munkaerőt, és nem fizeti meg az állam által nyújtott infrastuktúrális és ökológiai szolgáltatásokat. Ezáltal az állam és a lakosság súlyos egyensúlyhiányba került, és most vele szeretnék megfizettetni annak a kifosztásnak az árát, amit rajtuk követtek el. A bérből és fizetésből élők nyolcvan százaléka havi nettó hetvenezer forintot keres, vagyis nyomorúságos fiziológiai határokon él. Számításaim szerint a külföldi tőke az általa Magyarországon igénybevett szolgáltatások negyven százalékát fizette meg. A jelenleg emlegetett "megoldási" módszerekkel pedig nem lehet ezt a helyzetet feloldani, csak időlegesen kitolni, és néhány éven belül ez a rendszer újabb kríziseket fog okozni.

- A külföldi tőkével kapcsolatban sokszor elhangzik, hogy előzékenyen kell bánni vele, különben elköltözik az országból.

- Ezt én egy blöffnek tartom. Egy olyan tőkestruktúrára különben sincs szükség, amely deficitet termel. A komoly stratégiai partnerek úgyis itt maradnak.

- Milyen konkrét lépésekkel lehetne változtatni a kialakult helyzeten?

- Először is ki kell mondani, hogy a jelenlegi rendszer tarthatatlan. Aztán le kell ülni a multinacionális cégekkel és egy új társadalmi konszenzust létrehozni. Növelni kell a béreket, és növelni a multik által befizetett adókat és járulékokat. Ezenkívül a tőkének fel kell ismernie társadalmi felelősségét is, és nem csak szemfényvesztő PR-akciókkal vetni morzsákat a kultúrának, az oktatásnak és a sportnak. És természetesen szükség van egy olyan rendes államra is, amely a befizetett adókat a humán és ökológiai javak újratermelésére költi. Tartok tőle azonban, hogy ez a folyamat egyhamar nem fog elkezdődni.

Forrás: Hídlap, 2006. május 9.