Negyvenhat évvel ezelőtt, 1956. november 4-ére virradó éjszaka brutális erőfitogtatással vonultak be a szovjetek Kecskemétre. A reptér, a homokbányai laktanya, a rendőrség és a városháza volt a fő célpont, de nem kímélték a bíróságot sem.

A túlélők visszaemlékezései nyomán a kilencvenes évek elején született újságcikkek, valamint a megyei levéltár történészeinek kutatásai alapján egyértelműen feltártnak tekinthető az események sora. A rendőrség Rákóczi úti épületét ávós bosszú nyomán érte szovjet támadás.

Az előzményekhez tartozik, hogy október 26-án az Ott József vezetése alatt álló rendőrség nem lőtt a ház előtt felsorakozó tüntetők közé, hanem tárgyalt velük. Néhány civilt fel is fegyvereztek, hivatalosan a rendfenntartásba való bevonás céljából. Ott Józsefet ezért még október 26-án este letartóztatta a város sztálinista katonai parancsnoka, Gyurkó Lajos vezérőrnagy. A forradalom október 28-i győzelme után Ott József kiszabadult és a rendőrség forradalmi bizottságának tagja lett, s ebben a minőségében - a szintén a rendőrség épületében állomásozó nemzetőrséggel közösen - részt vett az ávósok letartóztatásában. (Az akkori hangulatot a kevésbé idősek közül azok érthetik meg, akik 1989-ben a televízió előtt szurkoltak, hogy Bukarestben sikerüljön ártalmatlanítani a Securitate egységeit...) Az ávéhások egy része azonban eltűnt a városból és a szovjetekhez csatlakozott.

November 4-én hajnalban a városháza Lestár tér felőli oldalához Havas András, a rendőrség épületéhez pedig Németh Győző ávós őrnagy kalauzolta a magyar szabadság leverésére érkező szovjet tankokat. A támadók mindkét helyen felszólítás nélkül lőttek. A városháza épületében a megyei kiegészítő parancsnokság állomásozott, itt az őrségben álló Szöllősi Károly százados halt meg a szovjet géppisztolysorozat következtében, Vatai Albert őrmester pedig egész életre szóló sebesülést szenvedett.

A Rákóczi útra mintegy húsz tank fordult be a Bethlen körút felől, amelyek közül kettő megállt a rendőrség mellett, egy pedig ugyanott, a szemközti oldalon. Két-két lövést adtak le az épületre, amelynek első emeletén szolgálati lakások is voltak. Itt vesztette életét egy rendőr törzsőrmester felesége, Kovács Istvánné Tápai Margit. A tankok széttaposták az úton álló gépkocsikat is. A város területén legalább négy másik személy is szovjet fegyverektől vesztette életét azon a napon.

A Rákóczi úton több ablak is betört, a bérházak lakói - köztük e sorok akkor négy és fél éves írója - lemenekültek a pincékbe s ott várták ki a csetepaté végét. Kár lenne, ha feledésbe merülnének ezek a szomorú események, mert a tisztánlátásunkhoz szükséges emlékeznünk rájuk.

Balai F. István - Petőfi Népe online