Ha a kormányfő a választási győzelem alkotóelemének tartja, hogy súlyosan és rendszeresen megsértse Toto kutya magánszféráját vagy éppen beszámoljon arról, miként dicsérik egymást Tisza Kata írónővel - akivel közös tulajdonságuk, hogy a teljesítmény messze elmarad a marketingtől -, ám legyen, ez nyilván segíthet az országos jókedv fenntartásában a megszorítások után is. Az igazán komoly kifogásunk a bloggal szemben, hogy nem csak ilyen bejegyzésekből áll, és nem is csupán azokból az eszmefuttatásokból, amelyek azt magyarázzák, milyen Magyarországot képzel el a miniszterelnök. Ezt ugyanis jó, ha tényleg megtudják azok is, akik nem férnek hozzá a Downing street 10-ben leselejtezett iratokhoz.

A blog azonban gyakran csap át valami másba, ami egyáltalán nem szórakoztató, inkább aggasztó. Talán a madárinfluenzáról tett bejelentés volt a fordulópont: ami akkor még egyszeri kisiklásnak tűnt, mára rendszeressé vált. A kormányfő internetes naplójában (és csak ott vagy ott először) tájékoztat fontos politikai eseményekről, olyannyira, hogy a blog ma a koalíciós tárgyalásoknak hovatovább az egyetlen megbízható (?) forrásává vált.

Nemcsak arról van szó, mi van azzal, aki nem internetezik, hanem arról, hogy bár a blog demokratikusnak tűnik, de éppenhogy nem az. A kormányfő (és a blog üzemeltetői) azt a hozzászólást emelik be, amelyiket akarják, arra a felvetésre reagálnak, amelyikre akarnak. Itt nem kell válaszolni a sajtó által feltett kényelmetlen kérdésekre. Persze, kényelmesebb így országot vezetni, és lehet, hogy modernebb is. De ez akkor sem kommunikáció, csupán manipuláció.

Magyar Hírlap; Álláspont

magyarhirlap.hu - fidesz.hu