Nem csoda, hogy a Medgyessy-kormány az önkormányzati választások előtti periódusban igyekezett minél kevesebbet kiszivárogtatni a Pénzügyminisztérium (PM) boszorkánykonyhájában készülő jövő évi költségvetési törvényjavaslatból. Amikor a tárca vezetője, László Csaba végre lerántotta a leplet a középtávú makropálya legkritikusabbnak mondott esztendejéről, egyúttal kénytelen volt töredelmes vallomást tenni az idei folyamatokról is. Az általa közölt becslések egy pillanatra még a legedzettebb elemzőket is meghökkentették. Kiderült ugyanis, hogy az államháztartás (melynek elemei: központi költségvetés, elkülönített állami pénzalapok, társadalombiztosítási alapok) ez évi hiánya az EU-ban elfogadott módszertan (ESA 95) alapján számítva eléri a bruttó hazai termék (GDP) 8,7 százalékát, vagyis mintegy 1 450 milliárd forintot. (A parlament elé terjesztett dokumentumban rejtélyes okoknál fogva már csak 8,4 százalék szerepel, de nem ez az egyetlen homályos pont a költségvetés körül.) Azt persze mindenki sejtette, hogy a PM által korábban makacsul hangoztatott hat százalék körüli GDP-arányos hiánynak nincs semmiféle realitása, de a rekordnagyságú deficit beismerése így is némileg sokkolta a piacok szereplőit. Ráadásul jövőre ezt a mutatót csaknem a felére, 4,5 százalékos szintre kívánja letornázni a kormány. A mutatvány sikere erősen kétséges, bár nem egészen azért, mint amiért elsőre gondolnánk.

A helyzet megértéséhez érdemes áttekinteni az idei rekordhiányt alakító tényezőket, hiszen a deficitet nem csupán a száznapos ígérgetések finanszírozási igénye (160-170 milliárd forint) növelte. Mintegy 500-600 milliárd forinttal rontják az államháztartás mérlegét az ez évre elszámolt egyéb egyszeri kiadások, amelyek elsősorban a költségvetés adósságátvállalásaiban testesülnek meg. Közülük a legnagyobb tételt az autópálya-építés kapcsán felmerülő mintegy 300 milliárdos állami kötelezettségvállalás jelenti. E körbe tartozik például a Nemzeti Autópálya Rt. (NA Rt.) és az Állami Autópálya-kezelő Rt. (ÁAK Rt.) 60, illetve 67 milliárd forintos adósságának átvétele. További 81, illetve 17 milliárd forintot emészt fel e két cég kivásárlása a Magyar Fejlesztési Banktól (MFB). A PM szerint erre azért van szükség, mivel az általuk végzett tevékenységek üzleti szempontból nem térülnek meg, folyamatos veszteségforrást jelentenek, így utánuk jelentős céltartalékot kell képeznie a banknak. Az MFB-t egyébként idén 60 milliárd forinttal tőkésítik fel a bankon keresztül finanszírozott kormányzati feladatok - javarészt a mezőgazdasági szövetkezeti üzletrészek felvásárlásából adódó - veszteségeinek visszatérítése céljából.

Mindent egy kalapba

Az államilag garantált hitelekből finanszírozott sportcélú beruházások (Budapest Sportcsarnok, Debreceni Rendezvénycsarnok, Sportfólió Kht.) átvétele 44,26 milliárd forintba kerül. A kormány 120 milliárd forint értékben átvállalja a MÁV Rt. államilag garantált tartozásait. További 2,5 milliárd forintba kerül a Diákhitel Központ Rt. kivásárlása.

Nyilvánvaló, hogy a fenti költekezések nem mindegyike olyan sürgős, hogy feltétlenül még az idén meg kellene ejteni. A kormány azonban - látva, hogy a költségvetési hiány úgyis elszaladt - úgy döntött, hogy az ez évi államháztartásba söpri be a következő években esedékes kiadásokat is. Ezért mondhatta azt László Csaba, hogy az egyszeri kiadásoktól megtisztítva jóval kedvezőbb, mindössze 5,7 százalékos (922 milliárd forint) a GDP-arányos államháztartási hiány mértéke. Valójában ehhez képest kell teljesíteni a 4,5 százalékos célt, ami már sokkal jobban hangzik, hiszen az valóban nem elképzelhetetlen, hogy 922 milliárdról 830-840 milliárdra mérséklődik a deficit.

A kutatóintézetek és a piaci elemzők többsége azonban - elsősorban a világgazdasági konjunktúra késlekedése miatt - még így is túl ambiciózusnak tartja a kormány elképzeléseit. Szerintük ugyanis rossz a kiinduló feltétel, a bázis. A gazdaságpolitika irányítói a jövő évi makromutatók megtervezésénél nem tudtak elszabadulni a bűvös 4,5 százaléktól: 4,5 százalékos gazdasági növekedéssel, 4,5 százalékos GDP-arányos államháztartási hiánnyal és 4,5 százalékos inflációval számolnak. Márpedig e három makrogazdasági mutató együttes teljesülésének a valószínűsége a nullához közelít - állítja Hegedűs Miklós, a GKI Gazdaságkutató Rt. ügyvezető igazgatója.

Sokat akar a szarka...

Palócz Éva, a Kopint-Datorg tudományos vezérigazgató-helyettese úgy véli, hogy külső, konjunkturális okok miatt a GDP nominálértéke már idén sem éri el a PM által beállított 16 750 milliárd forintot: 3,3 százalékos bővülést feltételezve sokkal valószínűbb, hogy csak 16 200 milliárd körül alakul az ez évi GDP. Miután a külső gazdasági fellendülés még legalább egy évet késhet, 2003-ra legfeljebb 4 százalékos ütem várható, így a folyó áron számolt jövő évi GDP 17 500-17 600 milliárd forintra rúghat, jelentősen elmaradva a kormány által tervezett 18 510 milliárd forinttól. Ez esetben pedig a 830-840 milliárd forintos államháztartási hiány GDP-arányosan inkább 4,8 százaléknak felel meg a sokat emlegetett 4,5 helyett. Ez azonban önmagában még nem tragédia - tette hozzá Palócz Éva -, hiszen a külföldi befektetők és a gazdasági szereplők már azt is kedvező üzenetként értékelnék, ha az államháztartás hiányát sikerül számottevő mértékben megzabolázni.

Ha sikerül. A lapzártánkig megjelent adatok alapján ugyanis elég vegyes kép rajzolódik ki a takarékoskodás fő irányvonalait illetően, miközben bármiféle következtetés levonását alaposan megnehezíti, hogy - mint fentebb jeleztük - a felépítmény eléggé ingatag alapokra épül, és a törvényjavaslat nem tartalmaz az előző évekkel összevethető adatsorokat.

Az első probléma mindjárt ott kezdődik, hogy a büdzsében csak úgy hemzsegnek a jóléti intézkedések, melyek kiadási vonzata igencsak jelentős. Az idei osztogatás miatt az államháztartás bérjellegű kiadásai még jövőre is tetemesen, mintegy 390 milliárd forinttal emelkednek. Az 50 százalékos közalkalmazotti béremelés áthúzódó hatása mellett még olyan pluszfeladat is idetartozik, mint a köztisztviselői bérek törvény szerinti emelése, amelyet még az Orbán-kormány indított el. 2003. július, illetve november elsejével 25-25 százalékkal nő a bírók és az ügyészek bére.

A nyugdíjasoknak szóló juttatások 190 milliárdjába kerülnek a költségvetésnek. E körbe tartozik a 13. havi nyugdíj fokozatos (2003-ban a novemberi nyugdíj egyheti összegével megegyező mértékű) bevezetése, a nyugdíjak törvény szerinti 8,4 százalékos emelése, valamint az özvegyi nyugdíj 25 százalékos növelése. 2003-ban a családi pótlék 20, az anyasági támogatás 50, a kiegészítő családi pótlék 9,5 százalékkal emelkedik. A kormány bevezetné a "nagymamagyest", emelné a gyermekek után járó lakásépítési kedvezményt, és lehetővé tenné azt is, hogy az apák gyermekük születését követően egyhetes szabadságra mehetnek. Ha minden igaz, 30 százalékkal emelkedik a felsőoktatási ösztöndíjkeret, a rászorultak pedig ingyen juthatnak tankönyvhöz. Az állam állítólag januártól is átvállalja a televíziós üzemben tartási díjat, ami 20,8 milliárd forintba kerül. Ráadásul egyes számítások szerint a jövő évre tervezett adómódosítások mintegy 200 milliárd forintot hagynak a magánszférában, vagyis ennyi bevételtől esik el az állam.

Joggal vetődik fel a kérdés: ha a kormány szemlátomást nem meri abbahagyni a látványos osztogatást, akkor honnan szabadít fel pénzt a különféle igények finanszírozására? A jelek szerint először saját háza táján nézett körül, s az államháztartási intézményeket fogta fogyókúrára, amelyek állítólag 1 400 milliárd forinttal kértek többet a lehetségesnél. A PM - egy-két kivételtől eltekintve - nemet mondott igényeikre. A túlköltekezések megszüntetése persze dicséretes törekvés, az viszont már kevésbé, hogy a kormány nem mérlegelte különösebben az intézmények működését, hanem valamennyiük pénzügyi lehetőségeit megkurtította.

Varga Mihály volt pénzügyminiszter különösen aggasztónak nevezi, hogy a jövő évi költségvetési tervezetből egyértelműen kiolvasható, a kormány a hiány lefaragásához igénybe veszi a beruházások visszafogásának eszközét is. Intő jel, hogy a kis- és középvállalkozás-fejlesztési célelőirányzat mindössze 20, a beruházásösztönzési 15,6 milliárd lesz. Roppant alacsony szintre állították be a tartalékok szintjét: a céltartalékba 11,4, az általánosba 27,1, a rendkívüli tartalékba csak 7,1 milliárd forint került, noha egyetlen tavaszi áradat elvihet akár 80-100 milliárdot is. Az útfejlesztési célelőirányzat 55 milliárd forint lesz, a gyorsforgalmi úthálózat bővítésére pedig a beharangozott 200 milliárddal szemben csak 79,4 milliárdot szánnak. Ez a helyzet javulhat, ha a kormány nekilát a privatizációnak, és az abból származó, költségvetésen kívüli bevételekből (jövőre ezt 100 milliárdra tervezik) finanszírozza az autópálya-építést, amint azt számtalanszor megígérte. Amíg azonban nem lehet biztosan tudni, hogy az állam melyik zsebébe teszi a privatizációs bevételeket, addig gyakorlatilag átláthatatlan az autópálya-építés finanszírozása.

Az állami keresletet tehát a kormány egyértelműen visszafogja, s így próbálja csökkenteni a kiadási oldalt. Mi a helyzet az államháztartás másik oldalával? Varga Mihály az első, nyilvánosságra kerülő számok alapján felültervezettnek és megalapozatlannak minősítette a bevételi összegeket, hiszen a kormány az irreálisnak mondható gazdasági növekedés alapján számolt. Az általunk megkérdezett elemzők is úgy fogalmaztak, hogy a bevételi oldalon lehetnek feszültségek, már csak azért is, mert a befizetések ez évben lassabban folynak be a vártnál. Ennek ellenére a jövő évre várható adóbevételeket alaposan felsrófolta az állam, s nem kis részben a lakosság növekvő befizetéseire számít. A személyi jövedelemadóból csaknem 10 százalékkal kíván többet beszedni, mint az idén, s még nagyobbak az elvárások a társasági adó terén. Ne feledjük azt sem, hogy jövőre drasztikusan emelkednek az igazságszolgáltatás igénybevétele és az örökösödés során fizetendő illetékek. Az egyes termékek és szolgáltatások áfaátsorolása révén pedig a költségvetés több mint 200 milliárd forint pluszbevételre számít, amiből a fogyasztó majd annyit vehet észre, hogy számos termék és szolgáltatás számára drágább lesz.

Nadrágszíj meghúzva?

A képlet tehát némileg leegyszerűsítve a következő: a közszférában kiosztott nagy pénzeket az államigazgatási intézmények büdzséjének visszafogása, az adóprés fokozása és a beruházások visszafogása révén fizetteti meg a kormány. Itt hívjuk fel a figyelmet arra, hogy jövőre a törvényben előírtakon kívül új béremelésekre nem lehet számítani a közszférában, a versenyszférában pedig legfeljebb 4 százalékos bruttó kereset-növekedést javasol a kormány. Ugyanakkor a kabinet végre rendezi saját sanyarú kereseti viszonyait: minden "álszent" megfontolást félresöpörve a miniszterek bérének jelentős, csaknem 100 százalékos emeléséhez sikerült megtalálni a forrásokat. Így például Medgyessy Péter bruttó 693 000 forint helyett 1 287 000 forintot vihetne haza, miniszterei pedig 461 200 forint helyett 707 850 forintot kapnának. Igaz, a kormánytagok vállalnák, hogy nem vesznek fel jutalmat, s a zárszámadás keretében minden évben nyilvánosságra hozzák egész esztendei keresetüket. Az országgyűlési képviselők fizetése 20 százalékkal emelkedhet.

A kormány jövőre semmit sem ígér, de azt be is tartja - ekként összegezte Varga Mihály a jövő évi büdzsé tervezetét, amelyet szerinte bátran lehet nadrágszíj-költségvetésnek nevezni. Csak a magyar gazdaság megerősödésének köszönhető, hogy az államháztartási kiadások erőteljes visszafogását nem kell a Bokros-csomaghoz hasonló, a lakosságot közvetlenül érintő megszorításokkal párosítani. A helyzet azonban így is aggasztó, mert ma túl sok a bizonytalansági tényező. Ezek a következők: a gazdasági növekedés üteme, a bérmegállapodás, valamint az eddig elhalasztott árlépések (a villamos energia-, a gáz- és a gyógyszerár-emelés) sorsa, a költségvetést megkerülő (az MFB-hez és az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.-hez kapcsolódó) deficitnövelő döntések jövő évi terjedelme, a privatizáció nagyságrendje. Mindezek következtében az állami megtakarítási lehetőségek és a többletkiadási kényszerek egyenlege roppant bizonytalan. Járai Zsigmond, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke mindenesetre figyelmeztetett: ha az államháztartási hiány jövőre nem csökken a GDP 4,5 százalékára, akkor veszélybe kerül az inflációs célkitűzés is.

Az eddig napvilágot látott számok tehát több mint elgondolkodtatóak. A meglepetések sorának pedig valószínűleg távolról sincs vége: hetekbe telhet, mire az elemzők és a képviselők végigtanulmányozzák a több száz oldalas dokumentumot, s felfedezik a kormány által becsempészett különféle időzített bombákat.

Fotó: MTI