Az egylet gróf Károlyi Gyula elnökletével jött létre és akkor 26 ezer tagja volt. A Magyar Vöröskereszt értékrendje az eltelt 125 év alatt változatlan maradt, működését hét alapelv határozza meg, ez pedig az emberiesség, a pártatlanság, a semlegesség, a függetlenség, az önkéntesség, az egyetemesség és az egység. A szervezet legismertebb tevékenysége a véradásszervezés, de ezen kívül számos más módon próbál megelőző, illetve mentő munkát végezni oktatások, képzések szervezésével, kereső-, illetve menekültszolgálat működtetésével, katasztrófa-segélyezéssel és mentéssel, valamint egyéb szociális tevékenységekkel. A Vöröskereszt fővédnöke 1992 óta a Magyar Köztársaság mindenkori köztársasági elnöke és 1998 óta kiemelkedően közhasznú szervezetként működik.

A 125 éves fennállását ünneplő szervezet életében több fontos állomás is volt. 1884. október 19-én adták át a Magyar Vörös-Kereszt Egylet első kórházát Budapesten, amit Erzsébet királynéról neveztek el, és 1885-ben volt az első nemzetközi akció: a szerb-bolgár háború idején száz ágyas kórházat rendeztek be Szerbiában. Egy kicsit ugorva az időben, 1907-ben a Vöröskereszt VIII. Nemzetközi Konferenciáján, Londonban elfogadták a magyar delegáció vezetőjének javaslatát, hogy a krími háborúban sebesült katonák ápolásában kitűnteknek Florence Nightingale tiszteletére nemzetközi ápolónői kitüntetést alapítsanak. A kitüntetést először 1920-ban az első világháború után 51 különböző nemzetiségű - közöttük két magyar - ápolónő kapta meg. Első világháború kitörése után az egylet vezetősége összes tábori alakulatát a harctérre küldte és az ország területén kisegítő kórházakat működtetett; a lakosságot pedig pénz- és természetbeni adományokra szólította fel. 1918-ban változtat nevet a szervezet, ettől kezdve már a Magyar Vörös-Kereszt Egylet nevet viseli. 1930-ban Brüsszelben megtartják a vöröskereszt XIV. Nemzetközi Konferenciáját, ahol javaslatot tesznek a közúti elsősegélynyújtó szolgálat kialakítására, ekkortól az ország főútvonalai mentén segélyhelyeket létesítettek.

1945. áprilisában a kormány elrendelte a Magyar Vörös-Kereszt Egylet alapszabály szerinti működését és az országos hálózat újjászervezését, 1955-ben a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa törvényerejű rendeletet alkotott a Magyar Vöröskeresztről. 1948-ban a Nemzetközi Vöröskereszt határozata szerint az alapító, Henry Dunant születésnapját, május 8-át a Vöröskereszt világnapjává nyilvánítja. A hetvenes években kialakultak az egészségnevelő munka állandó elemei, években ismétlődő feladatai, az évenként kiemelt témakörök, előtérbe került a szociális gondozás, a hátrányos helyzetű családok és egyének támogatása, megkezdődött az egészségükben károsodott gyerekek nyári táboroztatása, a véradásban megvalósult a teljes térítésmentesség, az elsősegélynyújtásban kialakult a tanfolyamvezetők tervszerű képzése. 1988 tavaszán a Magyar Vöröskereszt szervezett formában végezte a Romániából érkezett menekültek segítését és 1989 augusztusában Csillebércen menekülttábort nyitott a kelet-német állampolgárok elszállásolására, majd az orosz, cseh, bolgár, albán menekültek elhelyezésére.

MTI - fidesz.hu