A hír igaz, ha mégoly kellemetlen is: számos termék és szolgáltatás ára növekszik jövőre, ha a parlament elfogadja a beterjesztett adótörvény-javaslatot. Egyes termékek és szolgáltatások ugyanis kikerülnek a kedvezményes nulla-, illetve 12 százalékos áfakulcs hatálya alól, és túlnyomórészt az általános, 25 százalékos adómérték alá fognak tartozni.

A különféle érintett területek lobbistái természetesen rögvest megkezdték a tiltakozást és az engedmények kiharcolását. A sajtóban a legnagyobb visszhangot a filmgyártás, a reprezentációs költségek, valamint a felnőttoktatás áfakulcsának emelése váltotta ki.

A Filmszakmai Kerekasztal (filmes érdek-képviseleti szervezet) álláspontja szerint az európai integrációra való hivatkozással nem indokolható az áfakulcs 25 százalékra emelése, mivel az csak a teljes csatlakozással válik kötelezővé. Ráadásul az Európai Unióban most vizsgálják azt az ajánlást, amely a teljes audiovizuális szektorra kiterjesztené a kedvezményes vagy nullakulcsos áfát - állítja a filmszakma. Biztató jel lehet számukra, hogy a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma közleményben tudatta: arra törekszik, hogy a filmes tevékenységek adóterhe ne növekedjen. Ennek érdekében egyeztettek a pénzügyi tárcával a filmgyártást és -forgalmazást, illetve a videogyártást és -forgalmazást terhelő általános forgalmi adó mértékéről, de ennek végső kimenetele lapzártánkkor még nem volt ismert.

Az is tiltakozást váltott ki, hogy a Pénzügyminisztérium javaslata szerint 2003-ban már nem vonható le a reprezentációs költség áfája. Ez azt jelenti, hogy az üzleti reggelik, ebédek és vacsorák, a konferenciák résztvevőinek elszállásolása és szórakoztatásuk után sem lehet visszaigényelni a forgalmi adót. Az italokat 25 százalékos, az ételeket 12 százalékos áfa terheli. Szakértők úgy látják, a szigorítás drámai következményekkel jár, különösen a színvonalas szolgáltatást nyújtó éttermeknél. Forgalmuk 50-60 százalékát ugyanis a reprezentációs vendéglátás adja. A vendéglátósok és a szállodások becslése szerint a változás legalább tíz-tizenöt százalékos (több tízmilliárd forintos) bevételkiesést jelent, ami étterem- és szállodacsődöket is okozhat. Az érdekelt idegenforgalmi szakmai szervezetek a miniszterelnökség támogatását kérték az Európai Unió által kiadott 6. számú irányelvre hivatkozva, amely lehetővé teszi az áfa levonását az üzleti célú vendéglátásnál.

Felzúdulást okozott a felnőttoktatás 25 százalékos kulcs alá sorolása is, amely az összes, nem a felsőoktatáshoz tartozó kurzus árát emeli. Az érintettek szemére vetették a kormánynak: noha az "élethosszig tanulás" mellett kötelezte el magát, és egymillió felnőtt továbbképzését ígérte, most negyedével drágítja a tanfolyamok díját. A kormány később módosított az előterjesztésén, és valószínű, hogy az akkreditált intézmények kurzusain végzettek visszaigényelhetik az áfát. (Cikkünk írásának idején nem tudtuk pontosan, hogy a kormány mely esetekben hajlandó megváltoztatni a tervezetben megfogalmazottakat. László Csaba pénzügyminiszter a közelmúltban az egyik gazdasági napilapban azt a reményét fejezte ki, hogy az előterjesztéshez képest nem vagy csekély mértékben változik az adótörvény.)

Féligazság, félhazugság

Szakértők és külső szemlélők is egyaránt arra keresik a választ: vajon miért van szükség egyáltalán az áfabesorolások megváltoztatására. Különösen annak fényében, hogy hazánkban az áfaterhelés egyébként is magas. Tavaly Magyarországon a bruttó hazai termék (GDP) 38,6 százalékát tették ki az összesített adó- és társadalombiztosítási járulékbevételek, ami 4,5 százalékkal magasabb az EU átlagánál.

A szocialista politikusok megnyilatkozásaik során fő indokként az EU-hoz való alkalmazkodást emelik ki. Mint köztudott, ott csak kivételes esetben alkalmazzák a nullaszázalékos kulcsot, ellenben mind a kedvezményes (5-9 százalék), mind a normál kulcs (15-20 százalék) alacsonyabb, mint nálunk. A kormány érvelése tehát féligazságon nyugszik: a nullakulcs megszüntetése valóban kötelező a tagság évében, a kedvezményes 12-ről 25 százalékra emelést azonban semmi sem indokolja. Korábban, a polgári kormány működése idején egy jobboldali elfogultsággal nem vádolható szakember, Vértes András, a Gazdaságkutató Rt. igazgatósági elnöke még azt nyilatkozta: "az EU-ban nullás áfakulcs nem létezhet, tehát kénytelenek leszünk a nullakulcsunkat öt százalékra emelni, a többi áfakulcsra azonban nincs kötelező előírás."

A vállalkozók terhei is nőnek

A különféle szakmák felháborodása nyomán a Fidesz szakpolitikusa, volt pénzügyminisztériumi államtitkár, Tállai András több módosító javaslatot nyújtott be az adótörvény tervezetéhez. Mint a Heti Válasz kérdésére elmondta, ezek mind azt célozták, hogy fennmaradjon az eredeti állapot, azaz ne változzanak a besorolások, amelyeket - megítélése szerint - szigorításnak kell értelmezni. Ezek részint a lakosságot, részint a vállalkozókat sújtják. Ez utóbbihoz tartozik azoknak a szolgáltatásoknak, áruknak a köre, amelyek után nem lehet visszaigényelni az áfát. Korábban az üzemanyag, a személygépkocsi és a taxiszolgáltatás tartozott ide. A kormány javaslata szerint azonban ide sorolódik majd a reprezentáció is. Különösen fájdalmasnak tartja Tállai a hotelszolgáltatás átminősítését, hiszen sok üzletember utazása és szállása a szorosan vett üzletmenethez tartozik. A személygépkocsik fenntartása a vállalkozók számára szintén drágul majd, hiszen az alkatrészek és javíttatási költségek áfáját sem lehet a törvény értelmében visszaigényelni. Az autózás költségeit az is növeli, hogy az úthasználati díj és a parkolási költség is ebbe a körbe kerül. Tállai András még egy ügyben adott be módosító indítványt: az üzleti célból épült lakóingatlanok építése, felújítása során vásárolt anyagok, szolgáltatások áfájának visszaigényelhetősége érdekében. Mint mondja, jószerével hiába, mert a kormány ragaszkodik a javaslatához, és nem támogatja a módosításokat, akár ellenzékből, akár kormánypárti oldalról érkeztek.

Háromszor veri meg kendet...

Az áfaemelés okairól és lehetséges következményeiről szemléletes képet festett Font Sándor MDF-es honatya, frakcióvezető-helyettes. Véleménye szerint az adótörvényről Lúdas Matyi jut az ember eszébe: ami kicsit ad a szocialista-szabad demokrata kabinet az adózóknak a személyi jövedelemadó határainak módosításával, (HV., 10. 04., Rámegy a gatyánk), azt háromszor veri le rajtuk az áfa és az illetékek emelésével, valamint az infláció szabadon engedésével. Ezek közül az áfa a legalattomosabb. Font szerint sokan elfelejtik, hogy az áfa betűszó feloldása: általános forgalmi adó. Vagyis az egyes termékek és szolgáltatások átsorolása magasabb kulcs alá nem más, mint adóemelés. Nem is jelentéktelen mértékű: az MDF szakértői szerint megközelíti a százmilliárdot a növekmény, amellyel a költségvetés bevételei bővülnek. Az átsorolás miatt dráguló szolgáltatások közül kiemelte a szállítást és a raktározást. Mivel alig akad olyan termék, amelyet az előállítás helyén használnának fel, ez szinte mindent és mindenkit érint majd. A szállítási költségek drágulása végiggyűrűzik az egész gazdaságon, a következmények szinte felmérhetetlenek. A kéménytisztítás átsorolása pedig nem más, mint a középkori füstadó legújabb kori megtestesülése.

Az áfatörvény módosítása Font szerint 2003-ban szükségtelen, elhibázott, és egyetlen célja a költségvetési bevételek növelése. Teljesen megfelelő lenne az EU-csatlakozás évére, vélhetően 2004-re módosítani úgy, hogy a nullakulcs megszüntetése a megmaradó kulcsok lejjebb szállításával párosuljon, s így ne jelentsen többletterhet a lakosság részére. A jövő évi adótörvény kiötlői azonban egyoldalúan csak a költségvetési bevételek növelésére törekszenek, és nem bánják, ha ez inflációt gerjeszt. Font Sándor úgy látja, hogy a kormány most az államháztartási hiány lefaragását tekinti elsődleges céljának. Ez egyébként az Európai Unió igényeivel is egybevág. A monetáris unióhoz való csatlakozásunk még amúgy is odébb van, így az infláció gyorsulásával kapcsolatos aggályok most kevesebbet nyomnak a latban - vélekedett a képviselő. A kormány szempontjából nincs tehát akadálya az adóemelésnek, még ha ez az árak átmeneti emelkedésével jár is együtt.

Fotó: Lenyó László