A függetlenségi népszavazási kampány véghajrájában a szakadár és az unionista tábor két vezéralakja - Djukanovic miniszterelnök, a Szocialisták Demokratikus Pártjának (DPS) elnöke és Bulatovic, az ellenzéki Szocialista Néppárt (SNP) vezetője - tévévitában ütköztette a két tömb érveit; az izgalmas szócsatában nemigen volt akár egyetlen olyan dolog a köztársaság jövőjével kapcsolatosan, amelyben egyetértettek volna. A kétórásra nyúlt, éjféltájt véget ért vitát az állami televízió sugározta, s a párviadalt nyomon követhettek Szerbia polgárai is.

Djukanovic felszólította a polgárokat, hogy május 21-én a független Montenegróra szavazzanak, mert csak így tudják meghatározni saját jövőjüket. Bulatovic arról beszélt, hogy a köztársaság jelenlegi államjogi státusa megfelelő, és fenn kell tartani az államközösséget. Mindketten egyetértettek abban, hogy a délszláv unióban Montenegró kilencven százalékban rendelkezik az államiság attribútumaival. Míg Bulatovic azt hangoztatta, hogy ezen nem lenne szabad változtatni, és kalandorság lenne szétverni az államközösséget, Djukanovic arról beszélt, hogy formális keretet kell adni a 90 százalékos szuverenitásnak.

Szembetűnő volt, hogy az ellenzéki vezető állandóan ellenlábasa múltjában vájkált, felidézte azokat a gondolatokat, amelyeket Djukanovic 17 éves montenegrói "uralkodása" legelején vetett fel, és amelyek szöges ellentétben állnak a mostani világlátásával. Több ízben azzal vádolta Djukanovicot, hogy az öncélú népszavazással erősíteni kívánja "privátállamát", amelyben amúgy is mindent ellenőrzés alatt tart.

Djukanovic egy pillanatig sem jött zavarba, rendkívül jó szónoki képességeit csillogtatva meggyőzően és higgadtan érvelt, könnyedén és zavarba ejtő mosollyal fogadta ellenlábasa ideges kritikáit. Djukanovic fölénye szembetűnő volt, a kormányfő büszkélkedve beszélt arról, hogy a hosszú évek politikai tapasztalata átformálta véleményét Montenegró jövőjéről. Rendre cáfolta Bulatovic állítását, hogy szerbellenes hisztériába taszítja az országot, és a függetlenség elnyerése után korlátozni fogja a Montenegró és Szerbia közötti kapcsolattartást és kereskedelmet.

A miniszterelnök ritkán hallott keménységgel bírálta a jelenlegi szerbiai vezetést. Arról beszélt, hogy nem változott semmi a milosevici időkhöz képest, Belgrád védelmezni akarja a Montenegróban élő harminc százaléknyi szerbet, mint hajdan tette a horvátországi, a boszniai és a koszovói szerbek esetében, háborúkat idézve elő a túlzott aggodalommal. "....hegemonizmussal vádolom a szerbiai állampolitikát, mert Srebrenica esetében se tért el a korábbi háborús politikától" - mondta.

Zárszavában mindkét politikus azt ígérte, hogy gratulálni fog a győztesnek, és elismeri a népszavazási eredményt.

A tévévita előtt tartották meg záró kampánygyűlésüket Podgoricában az államközösség fenntartásáért küzdő pártok. A szónokok arról beszéltek, hogy a népszavazás történelmi lehetőséget ad a megosztott és kettéhasított Montenegrónak az újraegyesülésre, és arra, hogy megtartsa ősei tiszteletreméltó hagyományát a Szerbiával való közösség fenntartásában. Mint minden ellenzéki összejövetel, a záró kampánygyűlés is a "Djukanovic-fóbiát" visszhangozta. Bulatovic a csaknem húszezres tömeg előtt "a megosztottság és gyűlölet szellemi atyjának, az összetűzések okozójának, a montenegrói éhínség és szegénység urának" nevezte a miniszterelnököt.


MTI - fidesz.hu