Az iráni hatalom provokatív magatartása paradox módon annak köszönhető, hogy az Egyesült Államok megszabadította két legnagyobb ellenségétől: az afganisztáni táliboktól és Szaddám Huszein volt iraki elnöktől, de a kijelentéseivel elsősorban Európát tesztelő Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök mögött egy a rendszerváltás előtti kelet-európai országokra emlékeztető individualista, de elfáradt társadalom áll - véli Frédéric Tellier francia szakértő a Le Nouvel Observateur című francia folyóiratnak adott csütörtöki interjújában. A baloldali hetilap a párizsi Nemzetközi és Stratégiai Kapcsolatok Intézetének (IRIS) kutatóját az Editions Ellipses kiadó gondozásában megjelent L'Heure de l'Iran (Irán órája) című kötete kapcsán kérdezte.

A szakértő felhívja a figyelmet, hogy az iráni nukleáris program újraindítása már jóval Ahmadinezsád megválasztása előtt eldőlt. A háttérben lévő iszlám forradalmi vezetők stratégiája: elhitetni a világgal, hogy az új iráni elnök miatt alakult ki a jelenlegi válság a nyugati világgal. A politizálást kizárólag konfliktusok mentén elképzelő Ahmadinezsád előtérbe kerülése valójában jól jött az iráni rezsimnek, amely akár alkotmányos úton, akár merénylettel bármikor meg tud szabadulni tőle. Ez esetben a hangnem békésebb lesz, de a rég elhatározott nukleáris program nem változik - hangsúlyozza Tellier. Az elnökválasztás vesztesei is az iráni Forradalmi Gárdához tartoznak, akik Ali Hamenei ajatollah döntése nyomán mind vezetői pozíciókba kerültek. Ők valamennyien egy olyan új paszdaran generációt képviselnek, akik a vallási vezetőkkel is szembefordulva, ellenhatalomként az államon belüli államot jelentik, a gazdaságot és a hadsereget kezükben tartják. Iránban diszkrét, de nagyon erős belső hatalmi harcok folynak - mutat rá a szakértő.

Véleménye szerint Ahmadinezsád ideológiai kijelentései Izrael megfenyegetésére egyáltalán nem újkeletűek az iráni iszlám köztársaságban, s az elnök jól tudja, hogy radikális hangot megütve belső ellenfelei nem mernek neki ellentmondani. A holokauszttagadó kijelentésekkel Teherán ugyanakkor elsősorban Európát provokálja, hogy kiderüljön, az öreg kontinens mennyire képes alapvető értékeit megvédeni akkor, amikor a nukleáris programban Irán átlép bizonyos határokat. Az iráni hatalomnak a nukleáris válságban tanúsított magabiztossága paradox módon a térségben megmutatkozó amerikai politikának köszönhető. Washington megszabadította Iránt két fő ellenségétől: a táliboktól Afganisztánban és Szaddám Huszeintől Irakban. Teherán jól tudja, hogy az iraki helyzet miatt az Egyesült Államok képtelen egy második frontot nyitni Iránban, amelynek iraki, libanoni és palesztin befolyása az utóbbi időben nagyon megerősödött.

A kutató szerint Iránban a civil társadalom és hatalom közti szakadék a rendszerváltás előtti kelet-európai társadalmakhoz hasonlítható. A nyugatias, érett és művelt fiatal civil társadalmat már nem tudja a hatalom kézben tartani, ugyanakkor a nyugati stratégia nem épít kellőképen rájuk, mert az irániak a francia szakértő szerint a nyolcvanas évek kelet-európai fiataljaihoz hasonlóan politikailag passzívak. Iránban a társadalom teljesen individualista, a szociális kapcsolatok gyengék, az emberek túlélésre játszanak, nem érdeklik őket a közös ügyek, és legtöbbjüket jobban foglalkoztatja egy idealizált Amerikába való emigrálás, mint az ország jövője. Tellier ugyanakkor emlékeztet, hogy a nyolcvanas évek végén a magyar fiatalok tudatra ébredését látva a politológusok inkább hittek a belső átmenetben, mint a Szovjetunió szétesésében. A szakértő meg van győződve arról, hogy a kommunista rendszerekhez hasonlóan belülről, társadalmi nyomásra, és nem egy katonai beavatkozás miatt fog szétesni az iráni rezsim. Ebben a helyzetben Európa dolga, hogy, miként az egykori Szovjetunióval tette, nyomás gyakoroljon Iránra az emberi jogok kérdésében - hangsúlyozza a francia szakértő.

MTI - fidesz.hu