Eszerint a kísérleti reaktort a dél-franciaországi Cadarache-ban hozzák létre. Az építkezés 2007 elején kezdődik, és a jelenlegi becslések szerint 10 év alatt mintegy 4,57 milliárd euróba kerül majd. Ennek felét az Európai Unió állja, a másik felét pedig a többi hat résztvevő ország, az Egyesült Államok, Oroszország, Kína, Kanada, Japán és Dél-Korea. A működtetés a következő húsz évben további 5 milliárd eurót emészt majd fel.

Egy termonukleáris reaktorban hasonló folyamat megy végbe, mint a Napban és a többi csillagban: a legkönnyebb atom, a hidrogén izotópjait - deutériumot és triciumot - próbálják egyesíteni héliummá, remélve, hogy a rendkívül energiaigényes folyamat végül több energiát termel, mint amennyit elhasznál. A jelenleg használatos atomerőművekben a legnehezebb elem: urán-izotópok szabályozott bomlása, hasadása termeli az energiát. Egy termonukleáris, avagy más néven fúziós erőműnek két nagy előnye lenne a mostani atomreaktorokkal szemben: a szükséges alapanyagokból, a hidrogén izotópjaiból rengeteg van, illetve egyszerűen előállíthatók, és ez a módszer sokkal kisebb radioaktivitást hoz létre, és az is gyorsabban lebomlik, mint a hagyományos atomhasadási folyamat, hosszú távú szennyező hatás nincs.

Ugyanakkor van egy alapvető probléma, amelyet a sok évtizede folyó kísérletekkel - amelyekben úttörő szerepe volt a szovjet hidrogénbomba megalkotójának, Andrej Szaharovnak - még nem sikerült teljesen megoldani. Földi körülmények között a hidrogénatomok a Nap belsejében lévőnél is nagyobb, több százmillió fokos hőmérsékleten és ugyancsak rettenetes nyomás alatt alakulnak plazmává, amelyben a folyamat végbemehet, és meg kell oldani, mágneses módszerrel, e plazma összenyomását és lebegtetését a rendszerben, hiszen nincs olyan anyag, amelyet meg ne olvasztana pillanatok alatt, ha közvetlenül hozzáér.

Az 500 megawattos ITER-nek nem is az áramtermelés lesz a feladata, hanem az, hogy bebizonyítsa: a technikai akadályok nem csak laboratóriumi körülmények között, hanem nagyüzemi méretekben is leküzdhetők, és így a mostani atomerőműveket valóban felválthatják a termonukleáris reaktorok, elkezdődhet a fúziós energiatermelés, vagyis lényegében korlátlanul rendelkezésre álló energia korszaka.

Azonban ez a jövő kérdése: egyes vélemények szerint a siker esélye mindössze 50 százalék, és ha meg is oldják a hatalmas műszaki problémákat, akkor is még 30-50 évre van szükség addig, amíg gazdaságilag is életképes reaktor épülhet, tekintve a hatalmas költségeket. Éppen e bizonytalanságok miatt számos szakértő kétségbe vonja, van-e értelme ilyen hatalmas pénzeket e tervre fordítani, a különböző környezetvédelmi szervezetek pedig pénzpocsékolásnak tartják az ITER létrehozását, mondván: ha be is válik a koncepció, a fúziós erőművek elterjedése csak a század végére várható, ami a felmelegedés elleni globális küzdelem szempontjából már késő. A Föld barátai elnevezésű környezetvédő szervezet szerdai közleményében például azt hangsúlyozta, hogy ezt a pénzt inkább a megújuló erőforrások, a szél-, a napenergia és a biomassza minél hatékonyabb felhasználására kellene fordítani.

Az ITER felépítésének lehetőségéért Japán és Franciaország versenyzett egymásért, és a párharc végül tavaly dőlt el a franciák javára. Ennek fejében viszont a japánok jelentős kompenzációt kapnak: ők tölthetik be az ITER irányítására megalakított szervezet főigazgatói tisztét, Japánban valósul meg számos fúziós kutatással kapcsolatos beruházás, és a szigetország adja a majdani tudományos kutatócsoport 20 százalékát is.


MTI - fidesz.hu