A mondatnak azonban mégiscsak a részleteiben van a lényeg, miután ez határozza meg mindannyiunk helyzetét, sorsát, ha bármilyen kapcsolatba kerülünk az egészségüggyel Magyarországon.

Egészen friss az információ, hogy megvan az egészségügyi miniszter, az elmúlt egy hónap azonban különféle vélemények ütköztetéséről szólt az egészségügy átalakítását illetően. Talán az egyik legmérvadóbb, s minden bizonnyal a kormány figyelmére is számot tartó dolgozatról csütörtökön számoltunk be. A Magyar Tudományos Akadémia társadalmi szerződéséről van szó, melynek egészségügyre vonatkozó részleteiről beszélgetett a Kossuth Rádió Háttér című műsorában Mihályi Péter, a Közép-Európai Egyetem tanára, Óberfrank Ferenc, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár volt főigazgatója és Szilvássy István, a Magyar Orvosi Kamara alelnöke.

- Voltaképpen az volt a kérdés, hogy mennyire fontos a szolidaritás, mint érték az egészségügy és azon belül az egészségbiztosítás területén, és ha ez a szolidaritás egy fontos érték, akkor milyen formában tud ez érvényesülni az egészségügyi ellátórendszer finanszírozásában, hogyan lehet egyszerre igazságossá és hatékonnyá tenni a rendszert - mondta Mihályi Péter.

- A szolidaritás meglévő elv az egészségügyben, vagy ezen valóban dolgozni kell, hogy szolidaritáselvű legyen a jövőben?

- Többé-kevésbé az alapelvek szolidaritáselvűek, ez nyilvánvaló, ennek azonban van számos problémája, ami az életben nem biztos, hogy így valósul meg. Társadalmi szerződésre valóban szerintünk is nagyon nagy szükség lenne - mondta Szilvássy István.

- A szolidaritás ezen a ponton azt jelenti az egészségüggyel kapcsolatban, hogy a rászorulók, akik esetleg valamilyen oknál fogva nem tudnak fizetni társadalombiztosítási járulékot, ugyanúgy megkapják a nekik egyébként alkotmányos jogukként járó egészségügyi ellátást.

- A jelenlegi elképzelés szerint a szolgáltatásoknak három csoportja lenne. Az első, amely mindenkinek jár, ez rendben van, ezzel semmi probléma nincs. A második és a harmadik szint elválasztása viszont már problematikus. Mert a magyar egészségügy ahhoz képest, hogy mekkora összegből működik, rendkívül hatékony. Ennek a hatékonyságnak két sajnálatos pillére van, az egyik az egészségügyben dolgozók bérszínvonala, amely nem vethető össze más nyugat-európai országokéval, a másik pedig az infrastruktúra lerobbant volta. Abban az esetben, hogyha itt háromszintű az ellátás, akkor a második szintben mi jár, járulékfizetés után mi jár? Mert azt én nem tartom reformnak, hogy a járulékokat be kell szedni, ez a normális dolog, ez még nem reform. Azt azonban meghatározni, hogy a járulékért mi jár, a járulékért milyen egészségügyi szolgáltatást kap az ember, hol, mikor, mennyi várakozási idő után, mi tartozik bele, ez rendkívül nehéz.

- Továbbfűzve a gondolatmenetet, nem nagyon látszik ennek a problémának más megoldása, mint az, ami az Európai Unió legtöbb tagországában van, hogy ami az alapvető minimumon túlmenően jár, azt a biztosítók külön-külön határozzák meg. Ezért van értelme annak, hogy több biztosító van. Tehát egy nagyon bonyolult és széles választékrendszert tudnak kínálni a biztosítók - tette hozzá Mihályi Péter.

- Egy részével azért én vitatkoznék. Nyugat-Európában nem pont ugyanezt tapasztaltam, annak ellenére, hogy elismerem, hogy van, ahol ez van. De nem tartom ezt ennyire általánosnak, hogy azt próbáljuk előnyben részesíteni, hogy speciális igényeket ki tudjunk elégíteni és mindenféle sajátos igényhez, ami jelentkezik a társadalomban, igazítsuk hozzá a biztosítói kínálatot, vagy pedig a fontosabb, hogy többé-kevésbé igazságosan mindenkinek tudjunk biztosítani bizonyos szolgáltatásokat - vélekedett Óberfrank Ferenc.

- De a betegség nem válogat, bármi kialakulhat az emberben, és mi van, ha az az extra szolgáltatások közé tartozik?

- A ma nyújtható szolgáltatások mennyisége ismert, adott, tehát racionalizálni kell. De ettől teljesen függetlenül, mindenkinek mindenütt minden nem jár. Azt kell megszabni, ami jár. Amit befizettek az emberek társadalmi közmegegyezés alapján, annak a legracionálisabb elosztási módja az egybiztosítós rendszer. A több-biztosító többe kerül. Jól tudjuk, hogy a versengő biztosítók a beszedett járuléknak 25-30 százalékát egyáltalán nem a betegre, hanem versenyre és marketingre költik, nem beszélve arról, hogyha ezek ráadásul még profitorientáltak. Tehát a járulékok felhasználásának leggazdaságosabb módja, ami a legszélesebb körű hozzáférést egy bizonyos szintig természetesen nyújtja, az az egybiztosítós rendszer - mondta Szilvássy István.

radio.hu - fidesz.hu