Ám az államférfiúi szendeség mögött felrémlik a számító sandaság is, hiszen Gyurcsány az őt fékezni hivatott erőket legyengíti, mondhatni, hatástalanítja egyben, így túlhatalmának további növekedését aligha fogják gátolni. A bátor reformok lózungjával létrehozandó új kormányzati struktúrában Gyurcsány elvonja a minisztériumok egyes feladatköreit és jogosítványait, mintha eleve árnyékkormányt állítana fel, amelyik nem kormányoz, hanem csak végrehajtja a nyakára ültetett "titkos társaságok", hogy ne fogalmazzunk ilyen durván: titokzatos intézmények utasításait.
Nem tudjuk, csak sejtjük - s sejtésünk pogány -, hogy mi szükség van a minisztériumok fölé emelt Nemzeti Fejlesztési Tanácsra, fejlesztési kabinetre, államreform-bizottságra és kormányzati szolgáltató központra, hacsak az nem, hogy a legerősebbnek mondott pártpolitikusok ne nagyon izomkodjanak.

Természetesen mindegyik hangzatos nevű testületnek nélkülözhetetlen funkciója lesz (legalábbis papíron), nem is értjük, hogy eddig hogyan maradhatott fenn ez a szerencsétlen ország nélkülük. A Nemzeti Fejlesztési Tanács kialakítja a fejlesztési stratégiát, amit a fejlesztési kabinet hangol össze a minisztériumokkal és a régiókkal. Ám a fejlesztési stratégiát is össze kell hangolni, ezt végzi majd az államreform-bizottság mint szakstratégiai koordináló szervezet. A kormányzati szolgáltató központ a tárcák személyzeti, pénzügyi, számviteli stb. feladatainak ellátásáért felel, ha jól értjük: ott dolgozzák ki, döntik el a minisztériumi takarítónők foglalkoztatásának reformer stratégiáját. Ez mind szép, s nyilvánvalóan ésszerű, mert eddig az ilyen ügyeket a kormányüléseken tárgyalták meg és döntötték el, az meg semmi jóra nem vezetett. (Súlyos eladósodás, növekvő költségvetési hiány, a versenyképesség csökkenése...)

Ezzel szemben holnaptól kezdve már a legkiválóbb elmék fogják fejleszteni a stratégiát, összehangolni a koordinációt, strategizálni az összhangot, reformálni a tanácsot, államosítani a nemzetet, magyarán: elkölteni a közpénzeket. Az egész "racionalizált" vircsaft élén a "túlhatalmában fékezett" Gyurcsány áll, aki méltó munkatársakat emelt maga mellé. Az államreform-bizottság vezetője, Draskovics Tibor bizonyított már. Mint tapasztalt megszorítási szakértő, körbetartozás-generátor, áfavisszatartó virtuóz, mindenféle gazdasági felemelkedés és reform ihletett letéteményese. Nélküle nem jutottunk volna idáig, személye garancia arra, hogy tovább haladunk a megkezdett úton. A kormányzati szolgáltató központ élére Szetey Gábor kerül, aki szintén remek referenciákkal rendelkezik. Sikeres üzletemberként már egy hazai dohánygyárat és egy édességüzemet is bezáratott, csak azért nem többet, mert az utóbbi időben Argentínában tartózkodott. A fejlesztési kabinet (vagy ügynökség?) leendő főnöke Bajnai Gordon lesz, aki rajta van a 100 leggazdagabb magyar listáján, következésképpen a vérében lehet a közérdek feltétlen és alázatos szolgálata.

Botorság lenne az új kormányzati struktúráról így, látatlanban ítéletet alkotni, ám a történelmi tapasztalat azt sugallja, hogy az effajta intézmények legkevésbé sem a tisztánlátást, hanem a bürokrácia burjánzását segítik. Hiába lesz kevesebb minisztérium, ha több lesz a hivatal, a nagy aktatologatásban nem kérhető számon senki, gyengül a demokrácia. Viszont kockázat nélkül erősödik a vezér, mert összpontosítja hatalmát, míg károkozásainak felelőssége elsikkad valahol az apparátus szintjén.
Ha Gyurcsány komolyan venné a demokráciát, az igazságos, átlátható viszonyok megteremtését, saját túlhatalmának korlátozását, akkor olyan intézményt építene be az új kormányzati struktúrába, amelyik nem csak osztogatja, hanem gondosan nyomon követi a közpénzeket, fillérre pontosan elszámol, sőt elszámoltatja azokat, akik elszórják, elherdálják, eltüntetik mindannyiunk vagyonát. (Az antivilágban ezt pénzügyminisztériumnak hívták.)
Ez lenne az igazán bátor reform.

Ugró Miklós, Magyar Nemzet