- Ha lassan is, de a kormányzat csepegteti "reformtervének" pontjait Gyurcsány Ferenc az önkormányzatoknál is változást akar, többek között kisebb testületeket és háromévenkénti választást Mi a véleménye ezekről az elképzelésekről?

- Sokáig el lehet vitatkozni ezekről a tervekről, legnagyobb bajom mégsem magukkal az ötletekkel van, hanem a jelenséggel. A Gyurcsány-kormány ugyanis tökéletesen reprodukálja a késő Kádár-kor politikáját, amikor a nyilvánosság előtt csak egy szimulált valóságról esett szó, ahelyett, hogy a valós helyzetet tárták volna a választók elé. Ilyen reformbizottság, olyan csomag, egyeztetések, viták... Erről szól minden, immár hetek óta. Amiről beszélnek, az sosem a dolgok lényegét érinti, hanem mindig csak a felszínt borzolja. Az ingatlanadó, a gázáremelés, az áfaemelés, a tandíj, a vizitdíj - ezek természetesen mind-mind nagyon fájdalmas, sokakat érintő lépések. De hallottunk már arról is, hogy nem kell minden településnek önkormányzat, nem kellenek megyei önkormányzatok, s esett szó további privatizációról is. Ám annak ellenére, hogy ezek nagyon fontos ügyek, mindez csak a felszín, s még mindig nem beszélünk az igazán lényeges kérdésekről.

- Ilyen izgalmas téma lehetne az is, hogy miért van válságban az a gazdaság, amit pár napja még "egész Európa irigyelt"...

- Pontosan erre céloztam. Mit gondoljunk arról a miniszterelnökről és kormányáról, aki nemrég még stabil és nagy jólétről, pannon pumáról, anyagi biztonságról mesélt? Kóka János egyenesen azt mondta, higgyük el, hogy a magyar gazdaság nagyon sikeres. Most pedig miről beszélnek? Reformokról, megszorításokról, adóemelésekről. Ez utóbbi azért különösen érdekes, mert néhány hónappal ezelőtt még adócsökkentési kódexet terjesztettek be, most meg ennek tökéletesen az ellentétét akarják megcsinálni.
Mikor mondanak igazat? Mindig az az igazság, amit ma éppen állítanak, amit meg tegnap mondtak, azt el kell felejteni? Ezért mondom, hogy alapvető problémák vannak. És ez a csapat várja el, hogy leüljünk velük egyezkedni, kompromisszumot kötni.

- És akkor itt visszatérünk a kormányzati javaslatcsomagokhoz, amelyekről tárgyalni kellene...

- Azokhoz a csomagokhoz, amelyekről Gyurcsány Ferenc két hónappal ezelőtt még hallani sem akart Most meg csak úgy röpködnek a számok: 900 milliárdos megtakarítás, 1500 milliárdos megtakarítás és így tovább. Csillag István, aki most közgazdász barátaival megszorításokat javasol a kormánynak, holott az előző ciklus első felében még gazdasági miniszter volt, talán téli álmából ébredt? A kampány előtt, vagy a kampányban miért nem beszélt ő vagy valamelyik társa a válságról? Talán a Seychelles-szigeteken töltötték az év első négy hónapját? Ahhoz, hogy meg lehessen állapodni bármiben is a szocialistákkal, először is tegyék világossá: most hazudnak, vagy a kampányidőszakban nem mondtak igazat. Tartok tőle, hogy a mostani nyilatkozataik a gazdaság helyzetéről közelebb állnak a valósághoz.

- Az első tisztázandó kérdés tehát, hogy mikor nem mondtak igazat. Mi a második?

- Ahhoz, hogy bármilyen reformról lehessen érdemben beszélni, a kormányzatnak arra is választ kell adnia, mit akar tenni a túlköltekezés ellen. A magas hiány ugyanis nagyrészt abból adódik, hogy több pénzt költöttek, mint amennyi a kasszában volt. Mégpedig amíg ez a helyzet, addig felesleges különböző átalakításokról értekezni, mert aki ilyen felelőtlen gazdaságpolitika mellett felhatalmazást ad a "reformokra", az egyben elfogadja az emberek újabb megsarcolását. A megszorításoknak legfeljebb akkor lehetne bármilyen értelme, ha ezzel egyidőben kapnánk garanciát a kormányzattól arra, hogy három-négy év múlva nem ugyanott tartunk majd, mint most magyarul a kabinetnek garantálnia kell, hogy az utóbbi évek gyakorlatával ellentétben nem fogja áthágni a költségvetési törvényt.

- A kormányzati kommunikációs irány az, hogy "a bátor szocialisták és liberálisok most rendbe teszik 16 év hibáit, mulasztásait". Ha ez igaz lenne, akkor felmerülhetne a kérdés, miért nem kezdték a rendbetételt négy évvel ezelőtt.

- De legalább miért nem beszéltek a helyzetről őszintén februárban vagy márciusban. Mert ugye azt senki sem gondolja komolyan, hogy két hónap alatt így tönkremehet egy ország gazdasága. Nyilván most le fogják hazudni a csillagokat az égről, megy majd a hablatyolás, ha pedig semmi sem jön be, akkor annak megint a Fidesz lesz az oka. Ismerjük már a módszert. Abszurd ez a helyzet. Ezért mondom sokadszorra, hogy bármilyen tárgyalás alapja az lehet, ha végre tiszta vizet öntünk a pohárba. Gyurcsány Ferenc elmondja, milyen helyzetben van a gazdaság és az államháztartás, valamint azt is, mi a garancia arra, hogy a következő négy évben sikerül megállítani a zuhanást.

- Pár héttel ezelőtt Kuncze Gábor az egyik lehetséges kivezeti) útnak a további privatizációt nevezte. Szóba került a MÁV Cargo, a Szerencsejáték Rt. és a Magyar Posta eladása is. Mi marad az országnak?

- Kuncze Gábor engem a valamikori Garasin-laktanya ezredorvosára emlékeztet. Álltak sorba a katonák és az egyiknek fájt a feje. Kalmopyrin - jött az orvosi javaslat. A másiknak láza volt. Kalmopyrin. A harmadiknak aranyere volt Kalmopyrin. Mindegy, kinek milyen tünete volt, mindig Kalmopyrint adott. Na, hát ilyen Kuncze Gábor is. Mindig azt mondja, hogy privatizáció. A helyzet az, hogy a Kalmopyrin jó gyógyszer, de nem gyógyít meg minden betegséget. A privatizáció is fontos dolog, de minden helyzetben nem nyújt megoldást. Ilyen értelemben Kuncze Gábor kicsit olyan, mint az az óra, amelyik megállt. A rossz óra ugyanis naponta kétszer egy percig pontosan mutatja az időt. Nagyjából ilyen találati aránnyal időnként Kuncze Gábornak is igaza van abban, hogy privatizálni kell. Mert alapjában véve a magánosítás nem ördögtől való rossz dolog. Ugyanakkor azt gondolom, hogy monopolszerkezetű ágazatokat normális szabályozási rendszer nélkül tilos privatizálni. Ilyen az egészségügy, a MÁV szállítmányozási cége, vagy például a posta. A magánmonopólium ugyanis éppúgy nem barátja a versenynek, mint az állami monopólium. Az energiaszektorban ez már bebizonyosodott.

- A privatizáción kivül is hallottunk már konkrétumokról - kevesebb államtitkár lesz és kevesebb képviselőt is akar a kormányoldal. Ezeknek a javaslatoknak van valami értelme?

- Ugyanazt tudom mondani, mint az önkormányzati "reform" kapcsán. Ezekkel a javaslatokkal Őszödön a Balaton felszínét gereblyézik. El lehet benne fáradni, csak éppen nincs semmi eredménye. Kevesebb államtitkár? Jól hangzik, pláne ha tudjuk, hogy négy éve pont az MSZP-SZDSZ-kormány emelte minden eddiginél magasabbra az államtitkárok számát. Azonban a lényeg nem az, hogy hány államtitkár van, hanem az, hogy a kormányzati apparátus milyen hatékonysággal látja el a munkáját. Kevesebb önkormányzati képviselő? Persze, meg lehet lépni. Ám ennél sokkal fontosabb, hogy milyen jogkörük van az önkormányzatoknak és milyen forrásból gazdálkodhatnak. Kevesebb országgyűlési képviselő? Lényegesebb lenne egy új, jól működő házszabály.

- A Fidesz sokszor felszólitotta a kormányzatot, hogy álljon ki az emberek elé, és mondja el milyen helyzetben van a gazdaság. Gyurcsányék ezt máig sem tették meg. Nem válaszoltak arra sem, mire költötték az ötezermilliárd forintnyi felvett hitelt, vagy az ezermilliárdos privatizációs bevételt. Eljön az a pillanat, amikor a kormányfő kénytelen lesz őszintén beszélni?

- Talán. Egyelőre azonban láthatóan mindig kihátrál a válaszadás elől a miniszterelnök, ha konkrét kérdéseket szegeznek neki. Mindenesetre úgy tűnik, ez lesz az a kormány, amelyik legkevésbé tartja be a választási ígéreteit. Pedig még Medgyessy Péter is igyekezett négy éve legalább részben igazodni a kampányban felvázolt programhoz. Ha innen nézzük, még soha, egyetlen kormány sem csapta be annyira a választóit, mint a Gyurcsány Ferenc vezette, szocialista-liberális-kabinet.

Demokrata - fidesz.hu