Ez a vita egy alkalmatlan tárgyon elkövetett megvitatási kísérlet - mondta tizenhat éve az első szabadon választott kormány programjának parlamenti tárgyalásakor. Most, a Gyurcsány-kormány hasonló dokumentumáról ennél is keményebben fogalmazott a Fidesz vezérszónokaként. Miért?

- Hol vannak már a régi, daliás idők! 1990-ben a kijelölt miniszterelnöknek, Antall Józsefnek volt bátorsága szembenézni a valósággal, akkor még az volt a szokás, hogy a kormányoldal és az ellenzék őszintén és komolyan beszél a Tisztelt Házban. Akkor még nem sértette meg senki a hallgatóságát azzal, hogy felelősségteljes beszéd és őszinte szembenézés helyett kimódolt kommunikációs panelekkel traktáljon bennünket. A rendszerváltozás óta az összes kormányprogram vitáját végigkövettem a parlamentben, s tizenhat év tapasztalata alapján indokolt a kemény és egyértelmű fogalmazás: a benyújtott és azóta elfogadott program éles ellentétben áll a választási ígéretekkel; nem jelöl meg eszközöket, forrásokat, végrehajtásért felelős intézményeket, az előrehaladás időrendjét pedig szóba sem hozza. Ezért csak azt javasolhattam, hogy ezt a programot vonják vissza. Vitaindítónak jó volt, iránytűnek kevés. Az szolgálta volna mindannyiunk érdekét, ha végül egy feljavított, kiegészített dokumentumról szavazhatnak a képviselők.

- Azért arra eddig is volt példa, hogy a kormányprogram nem mindenben tükrözte a kormánypártok korábbi választási ígéreteit, elég, ha csak a koalíciós kényszerre utalok...

- De itt szó sem volt erről. Egy kormányprogram arról is szól, aki előterjeszti. Kiderülhet: komolyan gondolta-e a győztes párt, amit a kampányban ígért. Kiderül: megbízható-e, őszinte-e a kormány. Nos, ebből a dokumentumból első ránézésre, rögvest kiderül, hogy semmi köze az MSZP választás előtti programjához.

- Mely pontokon lehet ezt a legmeggyőzőbben kimutatni?

- A program szégyenlősen, de azért világossá teszi: megszorítások következnek. Ezt eddig a szocialisták önérzetesen, mintha a becsületükben sértettük volna meg őket, tagadták. Az MSZP választási programja így szólt: "2006-ban megkezdődnek az emberek és a vállalkozások adóterheinek csökkentései." A kormányprogramból már kiolvasható az adóemelés. És fizetős lesz az egészségügy és az oktatás is, bár ezt szintén váltig tagadták. Ez a kormány nem őszinte, most sem őszinte, és a választás előtt sem volt az. Visszautalva korábbi kérdésére: olyan már volt, hogy át kellett valamit ütemezni. Az is előfordult, hogy bizonyos javaslatok, választási ígéretek nem állták ki a gyakorlat próbáját. De olyat még nem tapasztaltam, hogy a választásokat megnyert bármely erő a szöges ellentétét akarná megtenni annak, mint amit ígért. Erre nincs példa a 16 éves magyar demokrácia történetében.

- A parlamenti többség demokratikus választáson nyert felhatalmazást a kormányzásra. Nincs joga, hogy az általa helyesnek gondolt döntéseket meghozza?

- Élnünk kell a gyanúperrel, hogy itt valami félreértés lehet a demokrácia lényege körül. A választás valójában arról szól, merre menjen az ország, és az emberek által kiválasztott irány képviselőjét bízzák meg a munkával. Nyugati kultúrkörben ezt nevezik demokráciának. Semmiképpen nem egyeztethető össze ezzel az, hogy valaki így gondolkodjon: ha megvan a többség, tehet, amit akar.

- Mi az, amit a leginkább hiányol a kormányprogramból?

- A programban a hazánk jövője szempontjából legfontosabb kérdéseket sem sikerült megnevezni. Nem foglalkozik érdemben a dokumentum a népesedés kérdésével, márpedig Magyarország tragikus demográfiai helyzetben van. A jövő jól látható, egyszerű számítás kérdése. 2020-ban oda fogunk jutni, hogy azonos lesz a 20 év alattiak és a 65 év felettiek aránya: 20-20 százalék, és 60 százaléknyi az aktív korúaké. Ráadásul hat-hét év múlva gyorsulni kezd az öregedés. Tudom, hogy egyesek felszisszentek, amikor ezt a kérdést a parlamentben szóba hoztam, noha Európában erről máshol nyíltan beszélnek: minden ilyen demográfiai helyzetben lévő ország betelepülési nyomás alá kerül. Magyarország már most ilyen nyomás alatt áll, annak minden kockázatával együtt. Ezért fontos nemzeti ügy a tömeges bevándorlás és a tömeges betelepülés megelőzése. A megoldás az lenne, ha a kormány programja középpontjába a családokat állítaná, és eltakarítaná az egyébként családszerető fiatalok elől az útjukat álló akadályokat. A második helyre a felemelkedés lehetőségének kérdését kellene állítani: az a tandíjrendszer, amit most a kormány be akar vezetni, rácsapja a szegény gyermekekre az ajtót, ezért azt a Fidesz a leghatározottabban ellenzi. Azt is jeleztem, hogy a nyugdíjkorhatár esetleges emelését sem tartjuk ésszerűnek: az nem segít, hiszen a férfiak tekintélyes része a nyugdíjkorhatár elérése előtt sodródik ki a munkahelyekről.

- A vitában a program "feljavítását" javasolta. A fentieken túl mit kezelne hangsúlyosabban a kormányprogramban?

- A kormány nem a súlyának megfelelően kezeli a munka ügyét. A program nem vesz tudomást arról a tényről, hogy Magyarországon nem egy gazdaság van, hanem kettő: egy sikeres külföldi és egy túlélésért küzdő hazai. A jövedelem, a növekedés tekintélyes része a külföldiek által uralt szektorokban jön létre, ezért nem érzik az emberek az egyébként statisztikailag létező gazdasági növekedést. De nagyobb teret kellene szentelni az eladósodás és a kiszolgáltatottság, valamint a roma világ felemelése ügyének. Előkelőbb helyre kellene sorolni a mezőgazdaság problémáját is. Ki kell mondani, hogy a földet magyar kézben tartjuk.

- A kormányoldal azzal vádolja önöket, hogy nem kívánják kivenni a részüket a bajok orvoslásából. Egy olyan helyzetben, amibe most már a koalíció szerint is az ország került, nem jött el az együttműködés ideje?

- A parlamentben is elmondtam, hogy az ellenzék készen áll mindenfajta tárgyalásra, készen áll arra, hogy tudása javát nyújtva segítse a bajok orvoslását. Tudjuk, mi a kötelességünk. Miközben minden értelmes előterjesztéshez megadjuk a támogatást, azt is tisztáznunk kell, kinek a felelőssége, hogy ma itt tartunk. A felelősség a kormányé. Lehetséges, hogy sikerül majd kihúzniuk az országot a bajból azoknak, akik ide juttatták, de hogy ez bekövetkezik-e, az a jövő nagy kérdése.

- Ma talán közelebb kerülünk a válaszhoz, hiszen a kormányfő az érdekegyeztető tanácsban a tervek szerint már konkrét javaslatokkal is szolgál...

- Magyarország polgárainak többségét, közöttük minket is rossz előérzetek gyötörnek. Az a benyomásom, hogy az MSZP kormánypolitikája újra a régi recept szerint készül. Ennek a politikának a gyökerei a diktatúrába kapaszkodnak. Azt látjuk ismét, hogy megszorítások és osztogatás váltogatja egymást. A kormány megszorításokkal beszedi a pénzt, aztán kiadja segélyek és támogatások formájában. 1994 és 1998 között, majd 2002-ben is ezt láttuk.

- Nem értékeli a tényt, hogy a kormány - ha késve is, de - őszintén feltárta az államháztartás helyzetét?

- Úgy látom, hogy a trükkös beszéd korszaka még mindig nem zárult le. Mit is mond a kormány? Az államháztartás hiteleket vett fel. A helyzet azonban úgy áll, hogy a hiteleket a kormány vette föl, nem az államháztartás. Minden ezzel kapcsolatos döntést ez a koalíció hozott meg, csak ők tudhatják, hová lett az a rengeteg pénz, amiért cserébe nyakig eladósították Magyarországot. A kormánypártok képviselőitől is megkérdeztem: megéri ez? Miért nevettetik ki magukat? Miért választanak ilyen átlátszó, régi idők rossz reflexeit idéző felelősségelhárítási kísérleteket? Nem volna egyszerűbb, az első bátortalan lépések megtétele után, egyenes derékkal bevallani az igazságot, amit úgyis tud mindenki: eladósították, súlyos helyzetbe hozták az országot? Ám azt látom, hogy inkább földig hajolva próbálnának átcsúszni, átsurranni az ilyen színvonaltalan mondatok mércéje alatt.

- Parlamenti felszólalásában új értelemben használt egy fogalmat: a hintapolitikát. Mire gondolt pontosan?

- A hintapolitika lényege az, hogy amikor előreleng, akkor mindenkit meg kell győzni arról, hogy nagy a jólét. Nagy a jólét, nem jöhetnek vissza a megszorítások; ilyenkor dübörög a gazdaság, bennünket irigyel fél Nyugat-Európa. Amikor pedig hátraleng a hinta, akkor arról kell mindenkit meggyőzni, hogy a reform kell; nagy bajt okozott a világgazdaság, az ellenzék. A bajt mindig valaki más okozza. A kormány nem sikertelen abban, hogy fenntartsa a fejlődés látszatát. Elvégre a hintában éppúgy tud lobogni a hajunk, mint futás közben. Hétfőn adócsökkentés, kedden adóemelés. Először 50 százalékos béremelés, aztán négy évig semmi, majd tömeges elbocsátások. Ám aki hintában ül, akit hintáztatnak, az nem halad előre. Egy helyben marad, hiába érzi magát olykor lendületesnek. A hintapolitika valójában a helyben maradás politikája. A baj az, hogy a hintakormány hintaprogramjából mi azt olvassuk ki, hogy ugyanez a politika várható a következő négy évben is. Ebbe viszont tönkremehet az ország.

- A kormány partnernek hívja az ellenzéket a reformok megvalósításához. Hiába?

- Mi azt szerettük volna, hogy 2006 a változás éve legyen. Reformokra szerintünk is szüksége van Magyarországnak. Csakhogy az MSZP-nek megvolt a lehetősége a reformokra, négy évig kormányzott. Sőt, az MSZP-nek és az SZDSZ-nek egyszer már, 1994 és 1998 között volt kétharmados többsége a parlamentben, így a miniszterelnök által emlegetett államreformot akár végre is hajthatta volna. A reform a mi szóhasználatunkban nem jelent zsugorítást, elvonást és lebontást. A reform az alkotó ellenzék szótárában építést, befektetést és felerősítést jelent. Sajnos a kormány a fogyókúrát próbálja reformnak beállítani.

- Kritikusai azt vetik a Fidesz szemére, hogy a kormány javaslatainak elutasításán túl nem kínál megoldásokat az ország bajaira. Egyáltalán, érvényes még a Szövetség választási programja?

- Azt azért szögezzük le, hogy a parlamentben nem a Fidesz, hanem a kormány programjáról vitatkoztunk. A mi programunk iránya változatlanul a munkaközpontú gazdaság, a teljes foglalkoztatás elérése. Ennek eszközét nem az állami szerepvállalás kiterjesztésében, hanem továbbra is az adó- és járulékterhek csökkentésében látjuk.

- Figyelemmel kísérte a Magyar Nemzetben folyó, a választást értékelő vitasorozatot?

- Igen. Megfontolandó gondolatok és kalandos elméletek is napvilágot láttak. És ha már itt tartunk, szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy találkoztam egy olyan írással, amely tartalmában és stílusában elfogadhatatlan módon foglalkozott Pokorni Zoltán ambícióival. Zoltán a Fidesz egyik legmegbízhatóbb vezetője - emberi, morális tartásával példát mutatott többször is. Jelentős kárt okozhat a cikk, hiszen a XII. kerületben az önkormányzati választásokon polgármesterjelöltként indítjuk. A rosszindulatú, lejárató szándékú írás - átlátszóan valótlan és képtelen állításai dacára - elbizonytalaníthatja a velünk rokonszenvező választók egy részét. Politikai riválisaink célja: ellentétet szítani a Fidesz vezetői között. Ez az intrikus írás is ezt a célt erősítheti, amely sajnálatos módon egy jobboldali lapban látott napvilágot. (A vitasorozatban megjelent írások, ahogy arra folyamatosan felhívtuk a figyelmet, nem feltétlenül tükrözték a Magyar Nemzet álláspontját - A szerk.) Erre a mindannyiunk számára jól érzékelhető szándékra Zoltán már a választás után tartott kongresszusunkon rámutatott: "Riválisaink példátlanul nagy erővel igyekeznek a másfél százalékos vereségből bukást kreálni, politikánk egészét megkérdőjelezni, vezetőinket szembe- fordítani, az egységes polgári szövetséget felszalámizni."

Szerető Szabolcs - Magyar Nemzet

fidesz.hu