Bartis Ferencet június 9-én érte a halál; temetéséről később intézkednek - közölték.

Bartis Ferenc 1936. július 4-én született a romániai Szárhegyen; újságíró-szerkesztő volt a Bukarestben megjelenő Falvak Népénél, a Marosvásárhely és Csíkszeredán kiadott Hargitánál és a marosvásárhelyi Új Életnél, Sütő András mellett.

Tíz évet ült román börtönökben, 1984-ben megfosztották román állampolgárságától, azóta Budapesten élt, 1988 és 1989 között a Magyarok, 1990-től A Céh című folyóiratok főszerkesztője, a Ring munkatársa volt.

Társadalmi megbízatásai közül a szövetség kiemeli: 1989-től Az Összmagyar Testület elnöke, 1995-től az ,56-os Magyarok Világszövetségének elnökségi tagja és főtitkára, 1992-től a clevelandi Árpád Akadémia tagja volt; az Árpád-érmet 1991-ben, Belváros-Lipótváros díszpolgári címét és a Pro urbe Budapest díjat három évvel később vehette át. Munkásságát a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével és az ,56-os Forradalom Hőse kitüntetéssel is elismerték.

Főbb művei: Konok szeretet (1970), Kegyetlen szépség (1975), Fohászok és titkok föltámadás előtt (1996), Ellopták a világ lelkét (1998), Rovások az idő mestergerendáján (1998), Akarjatok élni szabadon (1999), Fekete tűzijáték (2003), A kényszerhelyzet művészete és a művészet kényszerhelyzete (1994), Az összmagyar eszme (2005).

MTI - fidesz.hu