Én a kormány helyében rendeletben tiltanám meg a "megszorító csomag", a "szigorítások", az "állampolgárokra nehezedő terhek" és hasonló destruktív kifejezések használatát, s mindenkit köteleznék, hogy tisztességes nevén nevezze a dolgokat: új egyensúlyteremtés, szükséges kiigazítás, felelős magatartás, reform stb. Nem szabad belenyugodnunk abba, hogy az emberek még kiszolgáltatottabbnak érezzék magukat, elkeseredjenek, letargiába zuhanjanak, hiszen minden az ő érdekükben és javukra történt és történik, az átmeneti, apró kellemetlenségek, ez a kis "szúró, viszkető érzés" igazán nem lehet oka holmi drámai riadalomnak. Lesznek ugyan kisebb nehézségeink, de közben vigasztaljon minket a tudat, hogy az ország jó kezekben van. Olyan emberek irányítják és szorgoskodnak jólétünkön, akik mindig megfontoltan, alapos társadalomtudományi ismereteik birtokában döntenek és cselekszenek, s ez több mint biztató. Mert ha hazánk véletlenül, a fátum kiszámíthatatlan végzése folytán halmozta volna fel a világon legnagyobb államháztartási hiányát, ha valami rettenetes gazdasági, társadalmi kataklizma következtében adósodtunk volna el, ha azonosíthatatlan senkiháziak lopták volna szét az országot - akkor érthető lenne rossz kedvünk és bizonytalanságunk. De erről szó sincs. Hivatott szakemberek mély hozzáértéssel tették tönkre a honi pénzügyeket, idézték elő a deficit-világrekordot, hozták ránk a nemzedékeket megnyomorító adósságot. Ahogy Gyurcsány Ferenc oly megkapóan kifejtette miniszterelnöki expozéjában: "Arra a pillanatra kellett várni, amíg Magyarország megérti, hogy gazdaságpolitikai és társadalompolitikai fordulatra van szükség (...), ez a pillanat ezzel a kormányváltással jött el." Bizony, Magyarországot alkalmassá kellett tenni a reformra. Alkalmassá tették. Hiszen, mondjuk hat évvel ezelőtt, amikor a dilettáns kormányzás eredményeként hazánk az EU-csatlakozásra váró országok közt élenjáró volt, amikor a gazdasági növekedés folyamatosan meghaladta az uniós átlag kétszeresét, az állami tartozások csökkentek, az ország nagy beruházásokkal gazdagodott, a polgárok, ha nem is látványosan, de érzékelhetően gyarapodtak - nos, akkoriban senki nem látta közeli és nagyarányú reformok szükségét. A lakossággal meg kellett értetni, hogy a reformokra égető szükség van! Az élenjáróból hátul kullogót csináltak, elképesztő kölcsönöket vettek fel és herdáltak el, az állam tudatosan "túlköltekezett", csakis azért, hogy mindannyian lelkes és odaadó reformerek legyünk, nem ilyen belenyugvó, teszetosza konzervatívok. Kell-e bizonygatnunk, hogy mennyivel könnyebb lélekkel fizeti az éhező és didergő kisnyugdíjas a világpiaci gázárat, ha közben haladó szellemű reformernek tudhatja magát, s nem társadalmilag hátrányos helyzetű számkivetettnek.

Csak két, legfeljebb három évig kell leszegényedni, tönkremenni, fagyoskodni és éhen halni. Az elszánt és tudatos gazdaságpolitika 2009 végén, 2010 elején újra gondoskodni fog az öszszes társadalmi réteg jobb közérzetéről. Előkészítve ezzel az újabb kiigazításokat, a még igazságosabb társadalmi viszonyokat, a soha le nem zárható reformokat.
Nézzünk optimistán a jövőbe!

Ugro Miklós, Magyar Nemzet