- A hét legfontosabb eseménye a kormányalakítás volt. A XX. századot a magyar külpolitika kudarcaként könyvelhetjük el. Mi várható a XXI. század elején 2006-ban, az orvos végzettségű, külügyekben teljesen járatlan Göncz Kinga kinevezésével?

Stumpf István:- Az bizonyos, hogy a külpolitikai szakma egy nagy pofonként érzékelte azt, hogy a miniszterelnök civil politikust küldött a Külügyminisztérium élére, egy olyan helyzetben, ahol egy évvel az Európai Uniós csatlakozás után zajlik egy nagyon érdekes helyezkedési játék az újonnan csatlakozott országok között. Újra kellene formálnunk a viszonyunkat a nagyhatalmakkal és Közép-Kelet Európán belül egy nagyon fontos közvetítő szerepet kellene eljátszanunk, részben a balkáni helyzet stabilizálásában és ugyanakkor a határ, a változtatás nélküli nemzetegyesítés gondolata... Én azt gondolom, hogy mindegy milyen kormány van hatalmon, ezt napirenden kell tartani. Nem tudjuk, hogy Göncz Kinga ilyen előélettel, hogyan tud ennek a kihívásnak megfelelni, de hát jól látható, hogy a kormányalakítást nem szakmai szempontok vezérelték elsődlegesen. Gyurcsány Ferenc egy olyan csapatot rakott maga mögé, akik mind pártpolitikusok bizonyos értelemben, ugyanakkor megkérdőjelezhetetlen legyen a miniszterelnök autoritása és egyedüli döntési hatalma. Tehát a kormánystruktúra az soha nem látott mértékű centralizációt mutat. Kicsit az az érzésem, ahogyan így most belevágtak a reformokba különböző területeken, hogy ez vak ló bátorságára emlékeztet, mintha úgy gondolnák, hogy a közigazgatásnak a működését az egyik pillanatról a másikra át lehet állítani, és tartok tőle, hogy nagyon nehéz lesz visszaállítani azt a közszolgálati ethoszt, amelyre minden kormány kísérletet tett.

- Kádertemető lesz az új fejlesztési kabinet, állítja a Magyar Hírlap csütörtöki számában. Idézem: azok élén politikai nagyágyúk, a területeket korábban miniszterként felügyelő politikusok állnak majd államtitkári fizetési besorolásban. Burány Sándort, Baja Ferencet, Kolbert Istvánt és Németh Imrét említi még a cikk.

- Én meglepetéssel hallom azt, hogy végül is ez az új fejlesztési kabinet, vagy fejlesztési ügynökség a pozícióhoz nem jutott, de korábban kormányviselt politikusoknak a gyűjtőhelye lesz. Én még azt gondoltam, hogy ez valóban egy angol mintára felépített, olyan ügynökségtípusú működés lesz, amelyben kicsit az üzlet és a szakmai racionalitás jobban érvényesül, ami kétségkívül azt a veszélyt hordozta magában, hogy bizonyos ügyeket kivonnak a parlament ellenőrzése alól, de azzal, hogy most itt volt politikusok tulajdonképpen ugyanúgy, mint négy évvel ezelőtt, mikor a miniszterelnöki hivatalt feltöltötték politikai államtitkárokkal, azokkal, akik nem kaptak miniszteri tárcát, most ugyanígy feltölteni a fejlesztési ügynökséget vagy a fejlesztéspolitikai kabinetet ezekkel a politikusokkal, ez azt üzeni, hogy tulajdonképpen egy zsákmányrendszer újraelosztási mechanizmusa kezd itt kialakulni, és mindenkit be kell számítani ebbe a politikába, mert másként nem lehet kiegyensúlyozni a viszonyokat. Természetesen az egyes jelöltek mögött, hogy ha még Magyar Bálintot is ideszámítjuk, aki egyébként a humán ügyeket felügyelné, mint volt oktatási miniszter, tehát ha ezt is beleszámítjuk, akkor egy kis kormány jön létre. És akkor ez már a második vagy a harmadik kis kormány a Gyurcsány kabineten belül, mert szerintem nagyon rövid időn belül ki fog alakulni a Gyurcsány Ferenc, Kóka János, Szilvási György, Bajnai Gordon tengely és ki fog alakulni a konfliktusok következtében előbb-utóbb egy Kiss Péter, Hiller, egy Szekeres meg egy Lamperth Mónika tengely. És hogy ha még ehhez hozzájön az újraelosztási, fejlesztési pénzek körüli vitákban kialakuló harmadik nagy blokkot az előbb említett nevekből, akkor aztán végképp kérdéses, hogy hol lesz a kormányzás centruma. És az az elv, amiről itt szó volt, hogy legyen világos profilja a Miniszterelnöki Hivatalnak, az legyen újra a kormányzás vezérhajója, ahol a stratégiai ügyek koordinálása zajlik, akkor már nem tudom megmondani, hogy ebből végül is mi fog kisülni.

- Valóban példátlan-e az, hogy a nyertes választási ígéreteinek az ellentétét kívánja végrehajtani, ahogyan erre Orbán Viktor rámutatott?

- Az mindenképpen példátlan, hogy egy kormány anélkül, hogy világosan elmagyarázná, hogy egyszer még öt éves adócsökkentési programot ígér, nem beszél semmilyen tekintetben arról, hogy megszünteti az ingyenes oktatást, viták vannak arról, hogy az egészségügy ingyenes lesz vagy nem, ehhez képest az olvasható ki a kormány programjából, hogy amit a választási kampányban mondott, azt el lehet felejteni. Mert nem dübörög a gazdaság, helyette komoly problémák vannak, elsősorban az államháztartásban, ez már válságszerű helyzetet eredményez. Olyannyira, hogy komoly megszorítások kellenek azért, hogy a kétszerese a tervezett hiánynak teljesüljön, tehát 8 százalékra akarja leszorítani Gyurcsány Ferenc a hiányt, amikor 4-6 százalékot vagy mennyit terveztek. Ehhez is komoly megszorító intézkedések kellenek. És mindezt teszi úgy, hogy gyakorlatilag néhány mondattal elintézi, hogy miért van erre szükség. Se a kormányprogram bemutatásakor, se a kormányprogram írott változatában, se a zárszóban nem esik szó világos helyzetértékelésről, és nincs a múlt világosan bevallva. Hogy igen, hölgyeim és uraim, hazudtunk a választási kampányban, ezért vállaljuk a felelősséget, vállaljuk akár a népszerűségvesztést. Helyette továbbra is zajlik a sumákolás, és még mindig nem lehet tudni, hogy akkor a kormány milyen konkrét intézkedéseket akar bejelenteni, amelyek valójában a fekete leves tartalmát jelentik.

- Na de a szavazóknak több mint a fele a kampányígéretek miatt szavazott úgy ahogy szavazott, gondolom én.

- Biztos vagyok abban, hogy amint kiderülnek ezek az intézkedések, és ezek az embereknek a mindennapjait komolyan fogják érinteni - egyébként nagyon súlyosan fogja érinteni a szocialista párt tradicionális szavazótáborát, elsősorban a nyugdíjasokat - meg fogják vonni a bizalmukat a kormánytól. És most nem tudja az ellenzékre fogni. Nem lehet azt mondani, hogy az előző kormány felelős mindenért, csak a kormány tudta pontosan, hogy valójában mi a helyzet. Sokáig sumákolt ezzel kapcsolatban is az Európai Uniónak, majd a fejükre koppintottak egyet, de úgy tűnik ez sem használt az országnak, az embereknek valójában nem vallották be, hogy mi a helyzet, de az igazság pillanata elérkezett, tovább nem lehet sumákolni.

- A héten megjelent fehér könyvben olvashattuk, az Economist nem ok nélkül írt olyat a magyar kormányról, hogy szórja a pénzt és tisztességtelen. A szocialista-liberális koalíciót pedig úgy aposztrofálta, mint amely alatt az egész posztkommunista térség legrosszabb gazdálkodását szenvedték el a közpénzek. Ezt a liberális lapban megjelent véleményt vajon miért nem ismeri a közvélemény?

- Hát azért nem ismeri, mert a liberális média nem érdekelt abban, hogy a kormányra kerülés idején ilyen kritikákat nagy hangsúllyal és széles felületen szerepeltessen. De szerencsére már azt gondolom, hogy a szakértőknél, sőt még a liberális szakértőknél is betelt a pohár, hitelességi játszma zajlik. Kiderült, hogy a külföldi elemzők és a külföldi befektetők is most már nem hajlandók tovább tűrni ezt a macska-egér játékot, ezért jelent meg az Economistban is ez a cikk. Itt talán most jelenik meg először ilyen határozott és kemény kritika. De az Állami Számvevőszék rendszeresen szokta bírálni a kormány költekezését. Az mégiscsak tarthatatlan, hogy az elmúlt négy évben a kormány olyan technikákat alkalmazott, hogy az elköltött pénzek egyharmadát kivonta a parlament ellenőrzése alól, mert a tényleges hiány és a betervezett hiány a legutolsó alkalommal több mint 32 százalékkal tért el, ami azt jelenti magyarul, hogy egyharmad pénzelköltésnek nincs a parlamentnek kontrollja. Egy olyan kormány esetében, amelyik olyan nagyon büszke a maga demokratizmusára, meg arra, hogy visszaállította a parlament működőképességét. Szimbolikusan igen, a gyakorlatban szociológiailag pedig a legsúlyosabb vétket követi el, amit a demokráciában el lehet követni, hülyének nézi a parlamentet.

- Pénteken megtudtuk, hogy Zsinka László mellett Tarlós István is megmérettetik a főpolgármesteri posztért. Mennyi esélyük lehet Demszky Gáborral szemben, akiben pártja annyira bízik, hogy a közös listáról sem tárgyalnak koalíciós partnerükkel?

- Demszky Gábor mélyrepülést folytatott, az elmúlt két évben különösen. Teljesítményében nagyon-nagyon sokan, a szociál-liberális oldalon is elégedetlenek. Nem lejátszott az a kérdés, hogy a szocialisták tudomásul veszik-e azt, hogy nem tudnak saját jelöltet indítani, mert Demszky gyakorlatilag hitbizományként kezeli a főpolgármesteri posztot és az is látszik, hogy a liberális értelmiségnek is már sok ez a húsz év. Nehezen viselik azt, hogy egy pozícióban valaki kimozdíthatatlan és megmozdíthatatlan úgy, hogy egyébként a teljesítményével nagyon sokan elégedetlenek.

- Szerkesztőségünk idén decemberben is át kívánja adni az Év Európai Demokratája oklevelet. Tavaly Duray Miklós, felvidéki magyar politikus vehette át az elismerést Perjés Klárától, a Kossuth adó főszerkesztőjétől. Mint politológus, ön mit ajánl a hallgató figyelmébe, mitől európai és mitől demokrata egy kárpát-medencei magyar közéleti ember?

- Attól európai, hogy mindig úgy tekint Európára és a Kárpát-medencére, mint ennek a földrésznek a szerves, együttes történelmére. Fontosnak tartja az értékeket, kultúrában, emberekben, hitekben és jövőben gondolkodik és nagyra értékeli a civil közösségeknek a szerepét, mert minden demokráciának az aranytartaléka a civil társadalom működése.

Benkei Ildikó


radio.hu - fidesz.hu