A "korcs lovaikon betolakodó, rút képű és görbelábú magyarokat" szidalmazó, a már Budapest lerombolására is buzdító zsolnai (Zilina) polgármester, aki úgy tudja, hogy II. Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos, Kun Béla és sokan mások a szlovákok népirtói voltak, s aki szerint a honfoglaló magyarok karddal forgatták ki a szlovák anyák hasából a magzataikat, nem csak hiányos történelmi ismereteit tudja csillogtatni, hanem a fogait is. Most, a választási kampány finisében még nyilván további teljesítményeket is képes produkálni, jóllehet újabb mutatványokra talán már nem is szorul. Akiknek rokonszenvét megcélozta, azok Slotának bármit szívesen elhisznek, a médiumok - elsősorban a kereskedelmiek - pedig előszeretettel adnak neki teret, mert Slota legalább olyan szórakoztató, a médiapiacon pedig legalább olyan jól eladható, mint a Való Világ sztárjai.

A Slota-jelenségben már régen nem az a nyugtalanító, hogy van, hanem az, hogy a szlovák politikai pártok szó nélkül hagyják. Nem ítélik el, nem teszik helyre, még a mostani - egyébként unalmas, fáradt és vérszegény - választási kampány során sem. Slota ellenében egyedül a Magyar Koalíció Pártja (MKP) pártja szólal meg, az sem mindig, mert tudja, hogy a mélyszlovák hazafi kesztyűiért lehajolni sem lenne szabad.

Mindent persze az MKP sem tűrhet el, de ha a magyar párt "visszaszól", akkor általában csak jól csattanó replikákra, riposztokra futja. Így történt ez a minap is, amikor egy televíziós csörtében az MKP elnöke, Bugár Béla szellemesen azzal vágott vissza Slotának: ha mindaz igaz lenne, amit Kossuthról és Rákócziról, no meg Kun Béláról összehord, akkor Ján Slotát már régen Szlota Jánosnak hívnák. Időnként oda-vissza feljelentések híre is felbukkan, de büntetőjogi következménye még soha egyiknek sem volt.

Az MKP nyolc éve, a Slotával együtt kormányzó Vladimír Meciar bukása óta, két egymást követő választási cikluson át volt a mai napig a szlovák kormánykoalíció tagja, végül annak második legerősebb pártja, de Slota ellenében még egyetlen szlovák koalíciós partnere sem védte meg. Még csak egy gesztussal sem. Közömbösségükkel a szlovák partnerpártok igyekeznek azt sugallni, hogy a Slota-jelenség szóra sem érdemes. Ez az üzenet azonban ennél rosszabbat sejtet. Akár azt is, hogy az MKP kormányzati partnerei nem elég bátrak a megszólaláshoz, vagy hagyják: hadd zavarja csak Slota a magyarok vizeit, még akkor is, ha az MKP a jövőre nézvést is a potenciális partnerük, s ezt nyíltan deklarálják is. Hallgatnak, pedig tudják: amit Slota művel, azt az alkotmány tiltja.

Az írott szlovák sajtó kedvezőbb magatartást tanúsít, de erre is inkább csak elvétve akad példa. Leggyakrabban és következetesen Ivan Kusy politológus veszi védelmébe a magyarokat, és szembefordul a Slota-féle nyílt gyűlölködéssel, rámutatva annak veszélyeire. Legutóbbi írásában kiemelte, hogy a magyarellenes hisztériát gerjesztő Slota ezt azért teheti, mert a szlovák többségű közeg eltűri a szélsőséges soviniszta kirohanásokat.

A liberális SME hasábjain a múlt héten megjelent írásában a szlovák politológus az osztrák Haiderhez és a francia Le Penhez hasonlítja az SNS elnökét. Mint írta: e világszerte elhíresült szélsőségesektől Slotát csak az különbözteti meg, hogy Slota nem a bevándorló idegenek, hanem egy államalkotó közösség ellen teszi, amit tesz; egy olyan félmilliós nemzeti kisebbség ellen, amelynek legitim politikai reprezentációja, az MKP nem elhanyagolható mértékben járult hozzá a Meciar országlását követő évek szlovákiai demokráciájának stabilizációjához, a változások véghezviteléhez, az európai felzárkózáshoz. "Az MKP 1998 óta elvitathatatlan részese" a Szlovákiáról kialakult kedvező országképnek - így Kusy.

A "szlovákoknak szlovák kormányt" szlogennel kampányoló és a magyarok kiszorítását, az MKP betiltását követelő Slota észjárásának buktatóira is rámutató egyetemi professzor felveti: a buzgó hazafi akaratlanul is szlovákiai magyarok, romák, ruszinok autonómiáját követelné? Mert ha a szlovákok szlovák, akkor nyilván a magyarok magyar, a romák roma, a ruszinok ruszin kormányt érdemelnek. Persze, mi sem lázítaná jobban Slota és a hozzá hasonló vérmérsékletű szlovákok vérét, mint ez. Vagy talán arról lenne szó, hogy szlogenjével Slota a nem szlovák nemzeti kisebbségek Szlovákiából való kiűzetését, netán azt szorgalmazza, hogy "rendeljék őket a domináns nemzet rabigája alá"? Kusy szerint Slota ideológiájának legvalószínűbb olvasata a kisebbségek behódoltatásának szándékáról árulkodik. Kifejti: Slota nyilván azt szeretné megtorolni, ami ellen ágál, nevezetesen "a magyarok, majd a csehek kényuralmát a szlovákok felett", mégpedig olyan durva eszközökkel, amilyenekkel Slota állításai szerint a magyarok és a csehek bántak egykor a szlovákokkal.

Természetesen ennek valós esélye nincs, az ilyen Slota-féle ábrándozás legfeljebb a "primítív folklór-hazafiasság" kategóriába sorolható. A politikai szélsőségek általi fenyegetettség szempontjából ítélve azonban komoly jelzés, miszerint "egyetlen szlovák politikai párt sem tartja kötelességének, hogy ezt keményen elítélje", mintha szerintük a Slota-jelenség "szót sem érdemelne. Ennél rosszabb már csak az lenne, ha az efféle "slotaságokkal" valójában egyet is értenének, csak éppen szégyellik nyilvánosan bevallani"- fogalmaz Kusy, majd kifejti: ha a jelzett pártok ettől határozottan elhatárolódnának, azzal kimondanák, hogy a Slota-féle politikai erőnek nincs helye a tisztességes és demokratikus pártok sorában. Sajnos, a magyarokon kívül ezt senki nem teszi meg, mert a szlovák pártok attól tartanak, hogy ha nyíltan elhatárolódnának a Slota képviselte alkotmányellenes uszítástól, azzal a napokon belül esedékes koalíciókötések lehetőségeit szűkítenék be önmaguk előtt. Hozzá kell tenni: választókat is veszítenének.

Slota veszélyesebb, mint a jelenkori szlovák kommunista párt (KSS), amelynek koalíciós partnerségétől azonban a szlovák pártok rendre elhatárolódnak. A Slota-féle szélsőség veszélyesebb a kommunistákénál, és ennek súlyosságán semmit sem enyhít az a körülmény, hogy a Slotából kiinduló fenyegetés "mindössze nacionalista fenyegetés csupán. Mert hogy kezdetben Hitler is csak a német politikából és a gazdaságból akarta kiszorítani a zsidókat. A kezdetekkor Hitler is csupán szélsőséges és kínosan ízléstelen volt. Mert kérdés: ha Slota első lépései sikerülnének, vajon milyenek lennének a következő lépései? Turulmadarat varratna talán a magyarok gallérjára?" - veti fel Kusy.

Szlovákiában úgy teltek el a választást megelőző hónapok, hogy egyetlen politikai elemző sem vállalkozott a lehetséges koalíciók körvonalazására. A kocka csak az utóbbi napokban fordult - azután, hogy a legnagyobb támogatottságot élvező Irány - Szociáldemokrácia (Smer-SD) nevű baloldali ellenzéki erő vezetője, Robert Fico tárgyalóasztalhoz ült Slotával, akinek pártja a Fico-párt támogatottságának mindössze egyharmadát bírja. Alig kevesebbet mint Meciar pártja (LS-HZDS). Tudni kell, hogy amíg a Smer harminc százalék fölött áll, addig a jobbközépen álló, de - ha nyögvenyelősen is - szövetségre kész kormánypártok, a Mikulás Dzurinda nevével jegyzett Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió (SDKÚ), a Magyar Koalíció Pártja (MKP) és a Kereszténydemokrata Mozgalom egyenként szintén csak tíz százalék körüli támogatottságot könyvelhet el. Ez pedig körülbelül együttesen tesz ki annyit, mint Fico támogatottsága.

Fico és Slota találkozója után egyből körvonalazódott a két "leglehetségesebb kombináció". Azóta a sajtó nem győzi leírni: vagy Fico, Slota és Meciar lesznek együtt kormányképesek, vagy a Dzurinda-Bugár és a kereszténydemokrata Hrusovsky nevével jegyzett jobbközép pártok. Az utóbbi hármas együtt is gyöngébbnek bizonyulhat, mint a Smer egymaga. A jobbközép addig is a csodára, a másik három a párt a mennybemenetelre vár, jóllehet a politikusokat az emberek fele már régóta pokolra kívánja.

Szlovákiában már a 90-es évek közepén alábbhagyott az emberek választási kedve. Most a legtöbb azon múlik, vajon felélénkül-e, vagy tovább lanyhul a kedv. Ha az eddigi kormánypártok győznek, a reformok folytatódnak. Ha az ellenzék lesz sikeresebb, akkor a reformok megtorpannak, mert hogy az embereknek, kivált az ellenzék szavazóinak elegük van a reformokkal járó megszorításokból, ráadásul sokan azt se bánnánk, ha Slota jól elverné a port a magyarokon. Slota szavazói ezt még áhítják is. A valódi kérdés azonban nem az, hogy meddig uszíthat még a belügyminiszteri posztra pályázó zsolnai polgármester, hanem az, hogy szerez-e olyan pozíciót és széket, amelynek bársonyán ülve megvalósíthatja elképzeléseit - vagy legalább azoknak egy részét. Mert hogy partnerei lennének hozzá, az bizonyos.


MTI - fidesz.hu