- Ön Párizsban is él, Budapesten is él, mi erről a véleménye?

- Erről nekem még csak véleményem sincs, ugyanis a demokrácia és a diktatúra között pontosan az a különbség, hogy a demokráciában a választás két dologról szól. Az első: elszámol az előző ciklus kormánya, és javasol egy programot, az ellenzék számon kéri az előző ciklusban történteket és javasol egy programot. Tehát, egy nyugati számára, ami történt, az tökéletesen értelmezhetetlen - vélekedett Hegedűs Zsuzsa. Az egész választási kampányban úgy néztem, mint egy hülye külföldi - bocsánat a kifejezésért -, hogy mi az, hogy nem számolnak el maguktól? Amikor pedig el akarják őket számoltatni, akkor az a válasz, hogy dübörög a gazdaság. Ebben a csimborasszó az az érv volt, hogy a költségvetés helyzetére vonatkozó információt, amit törvényszerűen meg kellett volna jelentetni, kimondja egy felelős politikus, hogy azért nem jelentette meg, mert az zavarja a választást. Magyarul, ha informálódnak a választók, esetleg nem azt fogják csinálni, mint amúgy próbálunk nekik bemagyarázni. Ebben az a hihetetlen, hogy ezt még egy diktatúrában sem mondják, mert ott nem adnak információt. Mi történt Magyarországon, hogy a véleményformálók közül senki nem emelte föl a szavát? Ez nem pártkérdés, tulajdonképpen a Bokros-Csillag-Mihályi hármason kívül a szocialista-liberális körökhöz tartozó közgazdászok csak a választások után szólaltak meg. Ez számomra nem egyszerűen botrány, az én számomra ez valóban - komolyan mondom - egy közép-afrikai banánköztársaságban történhet meg. Pedig ez az írástudók felelőssége. De mindenki úgy tett, mintha... Politikailag nem volt korrekt azt mondani, amit ki kellett volna mondani: miniszterelnök úr, ön hazudik, amikor azt mondta, hogy minden rendben van, miniszter úr - amikor Kóka János azt mondta, hogy dübörög a gazdaság -, miniszter úr, ön hazudik! Amikor Veres János azt mondta, hogy a költségvetés rendben van, és tartjuk a 4,5 százalékos költségvetési hiányt, három nappal a második forduló előtt, akkor azt kellett volna mondani, hogy miniszter úr, ön hazudik! Ha megtörtént, ami megtörtént, ami minősíthetetlen, akkor valóban a miniszterelnöknek ki kell állni az ország elé, és azt kell mondania: bocsánat. Nem magyarázkodni! A hazugságot semmivel nem lehet megmagyarázni. Egy demokráciában választott tisztségviselők, akik a nép akaratából gyakorolják a hatalmat, kötelesek elszámolni minden fillérrel, minden szóval, minden ígérettel és minden következménnyel. Ami a legfontosabb kérdés kellett volna, hogy legyen az egész választási kampány alatt, azzal nem foglalkoztak. Hogy tudniillik, a 2007 és 2013 között az Európai Unió határozata alapján azok a felzárkóztatási pénzek, amiket a fejlett országok állampolgárai azért adnak, hogy azt a szociális modellt, ami az Unió fejlett országaira, ezt tudjuk elérni mi is. Ezek a pénzek nem a kormányoké, ezek a pénzek kifejezetten a régióké. Az Unió nem azért ragaszkodik a régiókhoz, mert ez a heppje, hanem azért, hogy valóban ne a központi kormányok kezébe kerüljenek ezek a pénzek, hanem kerüljenek oda, ahol az emberek élnek. Az, hogy mire fogjuk költeni, mi lesz a prioritás, az hosszútávon meghatározza Magyarország fejlődési modelljét. Tulajdonképpen ebben a globális világban ez a nagy konfliktus, az egyik a felülről diktált, centralizált, szigetszerű fejlődést finanszírozó fejlődési modell - a multinacionális cég ugyanis szigetszerű fejlődést hoz -, ez valósult meg Magyarországon is, mint egész Közép- és Kelet-Európában eddig, ami egyszerre a technokraták és a nagytőke érdekeit szolgálja. Amit ezzel szembe lehet állítani, azt használja az összes nyugati szocialista párt, és a szolidáris fejlődés nevet lehet rá használni. Ez azt jelenti, hogy a fejlesztéseket összekötik a társadalmi felzárkóztatással. Erre utal az Unió azon prioritása is, hogy a kistérségekben meg kell próbálni az emberekkel minél inkább összehozni, és azt mondani, hogy az Európai Uniótól lehet kapni segítséget, üljenek le, nézzék meg, hogy itt, helyben, együtt mi az, amire ha segítséget kaptok, itt el lehetne indulni. Ettől kezdve nemcsak arról van szó, hogy helyben döntenek az emberek és így az emberek autonómiája nő, hanem ott ezek a fajta fejlesztések munkahelyet teremtenének. Ezzel szemben a mai magyar történet az az, amelyik azt mondja: hogy fölülről megmondom, hogyan legyen.

- De most lesz Nemzeti Fejlesztési Ügynökség július elsejével.

- Most minden visszaköszön, ami a 19-20. század elején volt. Erősíti a társadalmi leszakadást a felülről diktált centralizált modell, és egy olyan pályára viszi az országot, amit 50 éve járt az ország, hogy a miniszterelnök maga alá vonja, ami fölött csak neki van döntési joga, és ami fölött semmiféle ellenőrzés nem működik. Ez a Tony Blair-féle modell. Ha már majmoljuk Tony Blairt, akkor tessék megnézni, hogy miről szól a történet! Az, hogy - ezt Aczél Endre írta a Népszabadságban, hogy ne beszéljek mellé - egy vezető politikus a bizalmi embereivel veszi magát körül, ez mindig így volt. Tehát ez nem egy újdonság. Két dolog van, amit Tony Blair nem csinál meg, mert nem is csinálhat meg, de eszébe sem jut. Az első, hogy azok az emberek, akikkel körülveszi magát, azok általában mind politikusok, mert hogy diákkora óta együtt kezdték csinálni a Labourt. Tehát, politikusok és nem üzletemberek. Egy ország igazgatása és az üzletek igazgatása nem azonos, az egyik profitszerzésre van, a másik a társadalmi jólétet kell, hogy maximalizálja. A parlament döntése és kontrollja Angliában a legkisebb részletekre is vonatkozik. Ha Tony Blair ennél sokkal kisebbet hazudott volna, mint például tettet az iraki háború ügyben, mint amit most a költségvetéssel kapcsolatos helyzetről lehet mondani, akkor több minisztert kellet menesztenie és ő maga majdnem megbukott. Tehát, ha már Tony Blairt akarjuk utánozni, akkor először is parlamenti bizottságnak kell kontrollálnia ezeket a pénzeket, méghozzá a számvevőszékkel együtt közvetlenül, és kell csinálni egy társadalmi kontrollt, akár független személyekből, amelyik a nyilvánosság elé tár mindent. Utánozzuk továbbra is Tony Blairt? Akkor mondjuk azt, hogy a tőzsdei nyereségek, miután ezek nagyok voltak, tessék megadóztatni, mondjuk 40 százalékkal. Ezt nem szokás? - dehogynem! Tony Blair, a British Petrol iszonyú sokat nyert, mint a MOL is és minden olajtársaság az olajárak felszökésével. Ezért a 2005-ös extra profitjának a felét befizettette azon a címen, hogy ezt bizony a fogyasztók fizették meg. Tehát, tessék megadóztatni nagyon progresszíven a nagy tőzsdei jövedelmeket!

Nagy Katalin


radio.hu - fidesz.hu