Elérkezett hozzánk is a divat, retró lett minden. Retró ruhákban járnak a magukra valamicskét is adó polgártársaink. Retró zene bömböl a retrónak maszkírozott új kocsi, retró üléshuzatán feszítő, retró frizurás jampik fülébe, a hetvenes-nyolcvanas évek slágereit játszó retró rádióból. Retró bárok, retró kocsmák, retró választási kampány. Retró miniszterelnök, a néhai KISZ éléről. Retró kormány, amelyben senki sem annak minisztere, aminek mestere. Mestere valamelyik is bárminek? Retró kabaré, retró szereplőkkel. Retró újságok, még retróbb újságírókkal. Demagóg szövegek a hetvenes-nyolcvanas évekből, szintén a retró jegyében. Modernizáció, rendbetétel, reform, mintha a múlt hangjain énekelnének a mai szirének. Duma, duma, és duma, miközben megint mi, az átlag készülhetünk arra, hogy megértőnek kell lennünk, már csak egy kis idő, és itt az ígért Kánaán. Hány éve is halljuk ugyanezt? Ez az igazi retró fíling.

Tibi, a retró manus