"- A beszélőkéjét az apjától örökölte - mondja fiáról az édesanya. S tán még valamit. Valami nyilvánvaló könnyedséget, természetességet és lazaságot. Ahogy leül, ahogy hátradől a széken és keresztbe teszi a lábát. Nincs benne semmi görcsösség, semmi rejtett kisebbségi érzésből fakadó kompenzálási kényszer. Nincs benne az alulról jött ember darabossága és erőszakossága. Torz közvetítéssel, különös áttétellel, de valahogy talán mégiscsak eljutott hozzá valami: az egykori dzsentri ősöktől - a felvidéki Gyurcsányoktól. Valami, ami - találkozva az anyai munkásvilág egyszerűségével, szorgalmával és becsületességével - szárba szökkent és termőre fordult."

Debreczeni József: Az új miniszterelnök