Több hónapos előkészítő tárgyalások után az ENSZ Emberi Jogi Tanácsát a világszervezet közgyűlése 170 szavazattal négy ellenében, három tartózkodással 2006. március 15-én választotta meg. A vonatkozó határozati javaslat ellen szavazott az Egyesült Államok, Izrael, a Marshall-szigetek és Palau, tartózkodott a szavazástól Fehéroroszország, Irán és Venezuela. Jó néhány ország, így Kanada és több EU-tag keményebb megfogalmazású és mondanivalójú döntést akart, de tartott attól, hogy a további tárgyalások meghiúsíthatták volna a tanács létrehozását.

AMERIKAI SASSZÉK A TANÁCS ALAKULÁSA KÖRÜL
A Genfben székelő Emberi Jogi Tanács mandátuma előírja az emberi jogok és alapvető szabadságjogok egyetemes tiszteletben tartatását, a foglalkozást az emberi jogok mindennemű megsértésével. A Tanács az ENSZ-közgyűlés segédszerveként rendszeresen összeül, évente nem kevesebb mint három tízhetes ülésszakot fog tartani, szükség esetén rendkívüli ülésszakokat is. Az Emberi Jogi Tanács státusát a Közgyűlés öt évenként felülvizsgálja.

Márciusban úgy döntöttek, hogy a 47 tagállamot regionális megosztásban választják, három évre, az ENSZ-közgyűlés egyszerű többségi határozatával, de a jelöltek emberi jogi magatartásának tekintetbe vételével. Egy ország maximum két egymást követő időszakra választható az emberi jogok durva megsértése-sérülése esetén tagsága kétharmados szavazati többséggel felfüggeszthető.

Ami az Egyesült Államokat illeti, állandó ENSZ-képviselője, John Bolton nagykövet előrebocsátotta, hogy Washington "támogatni fogja az új Emberi Jogi Tanács erősítésére irányuló erőfeszítéseket". Egyúttal megjegyezte, hogy a világszervezet közgyűlése "elszalasztott egy történelmi alkalmat egy olyan emberi jogi testület létrehozására, amilyenre segítőként szüksége lett volna az Egyesült Nemzeteknek". Az amerikai diplomata a közgyűlési szavazás kapcsán úgy nyilatkozott: az előterjesztett határozati javaslattól nem remélhető, hogy a születő testület "jobb lesz az elődjénél".

Az Egyesült Államok tavaly az elsők között támogatta az ENSZ főtitkárának azt a felhívását, hogy az Emberi Jogok Bizottságát, amely lejáratta magát, fel kell számolni és felváltani egy olyan szigorú új testülettel, amelyben nem kaphatnak helyet az emberi jogok olyan megsértői, mint Kuba, Szudán, Irán, Zimbabwe, Fehéroroszország és Burma. Bolton nagykövet a szavazás előtt amerikai együttműködést ígért "a tanács többi tagjával", hogy a testület "olyan szigorú és hatékony lehessen, amilyen csak lehet". Támogatást ígért Washington nevében minden olyan ENSZ-szervnek, amely elősegíti a demokráciát, és elkötelezett a világszervezet megreformálása mellett.

Az amerikai külügyminisztérium nemzetközi szervezetek ügyeiben illetékes államtitkára, Kristin Silverberg egy nyilatkozatában jelezte, hogy az Egyesült Államok "aktív megfigyelője lesz az Emberi Jogi Tanács tevékenységének", és ha az hatékonynak bizonyul, 2007-ben jelölteti magát tagságra. (A Washington File kommentátora úgy fogalmazott, hogy az Egyesült Államok ezúttal "nem igényelt helyet" az új testületben.)

A március 15-i döntésben akkor a nemzetközi közvélemény két pozitívumot látott. Egyfelől úgy tűnt, hogy az új ENSZ-tanács, amely az emberi jogok iránt nagyobb nemzetközi érdeklődést hivatott ébreszteni, új pozíciójánál és működési elveinél fogva jobban elláthatja feladatát. Másfelől az ENSZ-közgyűlési határozat azt jelezte, hogy az ellentétes érdekek és a bürokratikus ellenállás dacára van esély a világszervezet megreformálására. Az is biztató jel volt, hogy az emberi jogok érvényesülését az új tanács mindenekelőtt saját tagjainál lett köteles ellenőrző vizsgálat tárgyává tenni.

Az amerikaiak világossá tették ugyan egyet nem értésüket, de nem léptek fel teljes súlyukkal a szavazásra bocsátott határozati javaslat ellen. Az az elképzelésük, hogy az Emberi Jogi Tanács tagjait az ENSZ-közgyűlésben kétharmados többséggel kellene megválasztani, illetve hogy a Biztonsági Tanács állandó tagjait az Emberi Jogi Tanácsban tartós tagság illetné meg, nem annyira az új szerv nagyobb hatékonyságáról való gondoskodásra utalt, mint az ellenszenves államok kirekesztésére és az "ötök" tagságának bebiztosítására irányuló törekvésre. Washington nemigen akarta, hogy kemény magatartása hátráltassa elképzeléseinek keresztülvitelét az ENSZ-reform más, számára fontosabb területein.

A Neue Zürcher Zeitung márciusban azt írta, hogy az ENSZ legfelsőbb emberi jogi testületének reformja csak akkor lesz siker, ha nyomában olyan új légkör alakul ki, amelyben az emberi jogokat nem az ideológiai táborok közötti hadviselés fegyvereiként hasznosítják, hanem azoknak a feladatoknak a szolgálatába állítják, amelyeket a kormányok az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának aláírásakor vallottak.

A TANÁCS ELŐDEI ÉS ELŐÉLETE
Az emberi jogok védelmének eszméje a XVII-XVIII. században végbement polgári forradalmak szülötte. Korszakos jelentőségűnek minősült "Az ember és a polgár jogairól" szóló nyilatkozat, amelyet a francia Nemzetgyűlés 1789-ben fogadott el.

Az ENSZ 1946-ban létrehozta az Emberi Jogok Bizottságát. Ennek egyik fő feladata abban állt, hogy kidolgozza az emberi jogok nemzetközi biztosításával kapcsolatos okmányokat és a követendő eljárás szabályait. Munkájának első eredménye lett az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, amelyet az ENSZ Közgyűlése 1948. december 10-én fogadott el a fundamentális jogok pontos meghatározása céljából. A Nyilatkozat a klasszikus - polgári és politikai - jogokon túl bizonyos gazdasági, szociális és kulturális jogokról is rendelkezett. Mint közgyűlési határozat azonban csak ajánlásnak minősült. Nemzetközi hatása abban nyilvánult meg elsősorban, hogy rendelkezéseit beiktatták államok alkotmányába, nemzetközi egyezményekbe, valamint nemzetközi szervezetek határozataiba.

Az ENSZ-közgyűlés 1966-ban arra a következtetésre jutott, hogy két külön egyezségokmányt ad ki - egyet a polgári és politikai, egy másikat a gazdasági, szociális és kulturális jogokról. Így vált külön az emberi jogok első és második generációja. A háttérben az a felismerés állt, hogy a polgári és politikai jogok törvényi szinten egyetlen aktussal deklarálhatók, a gazdasági, szociális és kulturális jogok megvalósítása viszont hosszabb időt vesz igénybe.

VITÁK A SZOCIÁLIS ÉS AZ EMBERI JOGOK SZÓSZÓLÓI KÖZÖTT
A világszervezet köreiben (is) folyamatosak voltak a viták az emberi jogok rangsorolásáról. Amíg létezett a Szovjetunió és a "szocialista tábor", nemzetközi fórumokon állandó volt a "szociális" jogok szembeállítása a "polgári" jogokkal. Már akkor voltak olyan kormányok, amelyek az emberi jogokat csak kulturális hagyománynak, a nyugati kultúra velejárójának tekintették, pedig az emberi jogok nyilatkozata mellett szavazott Etiópia és Libéria, India és Pakisztán, valamint egy sor latin-amerikai ország. "Dél" leginkább a fejlődéshez való jog mellett kardoskodott, ostorozta a belügyekbe való beavatkozást és követelte a "harmadik világ" kulturális sajátszerűségének tiszteletben tartását.

Az iparilag fejlett államok a XX. század első felében elsősorban a polgári és politikai jogokra helyezték a hangsúlyt és csak a "jóléti állam" koncepciója jelzett nagyobb szerepvállalást az emberi jogok "második generációja" vonalán. A szocialista orientációjú államok - akárcsak a "harmadik világ" országai - utóbbiaknak, tehát a gazdasági, szociális és kulturális jogoknak biztosítottak elsőbbséget, hangsúlyozva egyrészt, hogy ezek érvényesítése az "első generációs" emberi jogok érdemi érvényesülésének feltétele; másrészt, hogy a jogok puszta kinyilatkoztatása mellé odakívánkozik megvalósításuk eszközeinek és lehetőségeinek, hatékony módszereinek biztosítása.

Az ezredfordulót megelőzően és követően - általános tapasztalat szerint - a gazdasági recesszió az úgynevezett jóléti államokban is zsugorította a szociális biztonságnak az állam által szavatolt mértékét, a rendszerváltáson átesett országokban pedig - a szerkezeti-gazdasági átalakulások folytán - süllyed a gazdasági, szociális és kulturális jogok érvényesíthetőségének mértéke. A társadalmi feszültségek esetenként diszkreditálják a polgári és politikai jogoknak, a demokrácia alapjainak valós értékét.

LESZ-E VÁLTOZÁS AZ ENSZ GYAKORLATÁBAN?
Az új emberi jogi testület létrejötte megerősítheti, de akár módosíthatja különböző területeken az ENSZ-gyakorlatot. A múlt század 60-as éveinek közepétől az ENSZ a saját égisze alatt létrejött emberi jogi vonatkozású egyezményekbe olyan biztosítékot is beépített, hogy a rendszeres időközönként benyújtott emberi jogi jelentések vizsgálására külön bizottságokat kell alakítani. Ezek meghallgatják az érdekelt államok képviselőit, majd következtetéseiket eljuttatják a kérdéses államok kormányaihoz.

Az ENSZ Emberi Jogok Bizottsága két évtizeden keresztül nem foglalkozhatott az emberi jogok megsértésével kapcsolatos panaszokkal, nem bírálhatott egyes országokat. Változás az 1967-es közel-keleti háború és az emberi jogokról 1968-ban Teheránban tartott konferencia nyomán következett be: a bizottságot feljogosították vizsgálatok lefolytatására. Az első vizsgálóbizottság a dél-afrikai börtönökben sínylődő színes bőrűek helyzetével foglalkozott, majd 1968-ban napirendre tűzték az emberi jogok helyzetét az Izrael által megszállt területeken. A 70-es évek második felében téma lett a chilei katonai puccs áldozatainak sorsa és ezrek eltűnése Argentínában.

Az ENSZ Emberi Jogi Tanács nem irigylésre méltó helyzetben lát munkához. Problémáinak egyikét érdemes itt még megemlíteni. Az utolsó hat évtizedben az emberi jogok védelme tárgyában több mint hetven nemzetközi okmány született - szerződések, jegyzőkönyvek, döntések, ajánlások -, amelyekben a nemzetközi jogászok zöme nem tud eligazodni. Emögött az "infláció" mögött sokszor egyedi politikai célok és törekvések állnak. A "harmadik világ" sürgeti a békéhez és a fejlődéshez való jog emberi joggá nyilvánítását. Zűrzavar van a hátrányos megkülönböztetés értelmezésénél. A strasbourgi szervek embertelen és megalázó bánásmódnak tartják, ha valakinek éveken keresztül kell várni börtöncellájában a halálbüntetés végrehajtására, míg az ENSZ Emberi Jogok Bizottsága ebben nem látott visszásságot. Illetékességi viták, az emberi jogok tartalmáról és jelentőségéről vallott eltérő nézetek is hozzájárultak a "dzsungel"-helyzet kialakulásához.


MTI - fidesz.hu