A presbitérium, a tanulók, szülők és vendégek előtt Nagy Béla lelkipásztor szólt az egybegyűltekhez, hálás szívvel köszönve meg mindazoknak a munkáját, akik tanítottak, órát adtak az elmúlt évben. Kiemelte: a református keresztény szellemiségű iskola adhat támaszt és útmutatást a fiataloknak. Hozzátette még: nemcsak ismeretet, hanem szellemiséget is nyújtani kell az egyházi iskoláknak, amelyeknek ez a küldetésük.

Csörszné Bagdi Ildikó, az intézmény leköszönő igazgatónője áttekintette a mögötte hagyott két évet. Mint mondta, nagy tervekkel, reményekkel vágtak neki 2004 nyarán egy nyitott, megújulásra kész iskola megvalósításának. Pezsgő életet, magyarságukra büszke, gyökereiket ismerő és tisztelő gyermekek nevelését tűzték ki célul. A kitörési pontokat az idegen nyelv, a művészetek terén találták meg. Bevezették a képesség szerinti csoportbontást, bevezették a gólyatábort és a gólyasulit az óvodásoknak. Nemcsak résztvevői, hanem szervezői is voltak tanulmányi versenyeknek. Az énekkar eljutott az erdélyi Tordaszentlászlóra, ahol megtapasztalhatták a kint élők szeretetét. Hagyományt teremtettek a Szívvel-lélekkel Toldis és a Toldi Miklós Református Általános Iskola kiváló tanuló címekkel.

Három uniós pályázatot írtak a helyi Galló Ferenc tanácsadóval. Legutóbbi 100 milliós pályázatuk forráshiány miatt került parkoló pályára.

Felsorolni is nehéz azokat az eredményeket, amiket az elmúlt tanévben ért el az iskola az igazgatónő irányítása alatt. Csak néhány közülük: kimagasló teljesítményt nyújtottak a diákok országos, regionális és városi tanulmányi versenyeken. Egy tanuló felvételi nélkül bejutott a Debreceni Egyetem Kossuth Gyakorló Gimnáziumába, de úszósikereik is kiválóak a tanulóknak. Elnyerték a Gyermekbarát büfé címet. Ökoiskola lettek. Volt bensőséges karácsonyi koncert, fordított nap, madarak és fák napja is az intézményben.

Kiemelte az igazgatónő, hogy igyekeztek megóvni a gyerekeket a médiákból feléjük áramló silány értékektől, s valami mást nyújtani nekik. Ennek szellemében gyakran idézte Wass Albertet, akinek nevét szeretné, ha nem felejtenék el a diákok. Éppen ezért azt kívánta: legyenek gyémántok, s a csiszolás után fényesen ragyogjanak!

Végezetül egy személyes gondolattal zárta beszédét. Távollétében köszönetet mondott egy szeretetre méltó, igaz barátjának, Pálfi István európai parlamenti képviselőnek, aki betegágyáról is mindennap biztatta, aki állandóan az iskoláért aggódott. Pálfi István küldte azokat a Márai Sándor sorokat, amelyekkel Csörszné Bagdi Ildikó is búcsúzott:

"Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon, és másra gondol. Néha széles az egyik út, néha rögös, barázdás, meredek. Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. Nem csak mi haladunk az utakon, az utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egyetlen közös célban. Igen, az utaknak értelmük van. De ezt az utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt."

Nyírő Gizella - fidesz.hu