Valahol sejthető volt, hogy a most megalakuló "második" Gyurcsány-kormány ismét a jól bevált gyakorlathoz fog fordulni. Sarcot vet ki a népre! Már ha a nép részének tekinthetem magam. Keservemet nem csak a magam nevében írom, hiszen igen sok hozzám hasonló, a rendszerváltás által létrehozott, kényszervállalkozó tengeti magát a lét határán, megpróbálva a lehetetlent. Sok kézműves foglalkozás megszűntét kellett átélnünk, és végighallgatni a "mindenek tudóinak" magyarázatát: alkalmazkodni kell a megváltozott körülményekhez!

Most rajtunk a sor! Szereldék, suszterájok, apró varróműhelyek, és a szolgáltatások sokasága fog megszűnni. Eltűnnek a sarki trafikok, a nem túl forgalmas helyen levő újságosok, virágboltok, és az apró falvakban szinte minden kisvállalkozás.

Sokan már csak a napi betevő miatt végezték a munkájukat, még így is hasznos tagjaiként a társadalomnak. Befizették a minimális közterheket, fizették a közüzemi díjakat, és nem jártak segélyért az önkormányzatokhoz. Maradt nekik valamennyi önbecsülésük, hiszen eltartották magukat, és családjukat, még ha szegényesen is. Most vége a "kánaánnak". A sok "adócsaló" végre abbahagyja a közterhek elsíbolását. Visszaadja a munkára feljogosító engedélyét. Az első kilenc hónap még elmegy valahogy, hiszen megkapják a "léhűtőnek" tartott munkanélküliek járulékát, de mi lesz utána?

Mi lesz százezrek sorsa? Közmunka, segély, és a gyengébbeknek az öngyilkosság? Egyre több, kölcsönfizetőnek jut eszébe: Ha meghal, legalább a család megmenekül. Legalább nem teszik ki őket az utcára. Felelős családfő így gondolkodik!

Manapság sok a semmibe meredő tekintet. Eltöprenghetnél ezen, Feri, még mielőtt nagyobb lesz a baj!

Tibi, a tanácstalan