fidesz.hu főoldal
Hírek
Interjú
Publicisztika
Európai Unió
Mondatok
A Szent Korona
2006. június 21., 13:48
A Szent Korona nemzeti történelmünk szimbóluma, hányattatásai hazánk sorsát is példázzák viharos ezer évünk alatt. Egyúttal jelentős ötvösművészeti érték is, az 1990-es években egy Amerikában rendezett, bizánci tárgyú kiállításra is kölcsönkérték. Az Országgyűlés azonban úgy határozott: az ereklye soha nem hagyhatja el az országot.

A hagyomány, illetve Hartvik püspök legendája szerint Szent István királyunknak II. Szilveszter pápa - egy álom hatására - az 1000. évben azt a koronát küldte el Asztrik püspökkel, amelyet eredetileg Miesko lengyel fejedelemnek szánt. A római egyházzal kialakított kapcsolatrendszer, a pápa által szentesített királyság Magyarország nyugati orientációját eredményezte, ugyanakkor a függetlenséget is jelentette, némi védelmet nyújtva a bizánci és a német uralkodók hódító ambícióival szemben.

István koronája az 1044-es ménfői csata, Aba Sámuel veresége után Henrik császár birtokába került, aki visszaküldte azt a pápának, majd Rómában évszázadokkal később elkallódott. (A mai korona vizsgálata nem igazolta annak Istvánhoz fűződő legendáit. Bizonyos, hogy a korona az 1070-es évek után, és valószínűleg 1300 előtt keletkezett.) Az ékszer már az Árpád-házi uralkodók alatt a királyi hatalom s az ország jelképe lett, s már akkoriban kezdett elválni a király személyétől. Szerepe többnyire hatalmi válságok idején nőtt meg. 1440-ben oklevélben rögzítették: a koronának "hatása, jelképisége, misztériuma és ereje" van. Intézménnyé, jogi személlyé válását betetőzte Werbőczy Hármaskönyve, amely megfogalmazta az úgynevezett szentkoronatant. Ez a király és az uralkodó osztályok egységét fejezte ki, minden birtokost a Szent Korona tagjának minősített.

A korona az évszázadok alatt számos viszontagságon ment keresztül: elrabolták, elásták, volt, hogy elzálogosították, többször évekig külföldön őrizték. 1867-ben, a szentkorona tant tovább fejlesztve, minden magyar állampolgárt a Korona tagjának nyilvánítottak. A koronázási ékszereket Ferenc József és Erzsébet megkoronázásakor s néhány más ünnepi alkalommal lehetett csak látni. Az utolsó koronázás 1916-ban Budán volt. 1944 novemberében a nyilasok kivitték a koronát az országból, s más ereklyékkel együtt az ausztriai Mattsee-ben, az Attersee partján ásatták el. A koronaőrök az amerikai hadsereg fogságába kerülve elárulták a rejtekhelyet, így kerültek egy frankfurti bank trezorjába, majd az Egyesült Államokba a koronázási ékszerek, amelyeket csak az enyhülés éveiben, 1978. január 6-án adtak vissza Magyarországnak.

Jimmy Carter elnök döntése alapján Cyrus Vance amerikai külügyminiszter hozta vissza Budapestre a koronát és a koronázási jelvényeket. A Szent Koronát ettől kezdve a Nemzeti Múzeumban őrizték. 2000. január 1-jén a koronát, az országalmát, a jogart és a kardot ünnepélyes keretek között a Nemzeti Múzeumból átszállították a Parlament épületébe, ahol jelenleg is őrzik azokat. (A palást a múzeumban maradt.)

A Szent Korona nemzeti történelmünk szimbóluma, hányattatásai hazánk sorsát is példázzák viharos ezer évünk alatt. Egyúttal jelentős ötvösművészeti érték is, az 1990-es években egy Amerikában rendezett, bizánci tárgyú kiállításra is kölcsönkérték. Az Országgyűlés azonban úgy határozott: az ereklye soha nem hagyhatja el az országot.

MTI - fidesz.hu