A szerbiai legfelsőbb bíróság csütörtökön tartott meghallgatást a rendkívüli törvényességi óvás ügyében. Helyszűkére hivatkozva nem akarták beengedni a meghallgatásra a törvényszéki palota előtt várakozó magyar újságírókat, de határozott kérésükre az elnöklő bíró, Dragisa Djurovic végül nagyobb tárgyalótermet talált, ahol a sajtó képviselői is elfértek.

Az ügyvédek jobbára súlyos eljárásbeli vétségekre hivatkozva követelték mindkét ítélet megsemmisítését. Rámutattak arra, hogy az újvidéki törvényszék - minden ésszerű érvet mellőzve - gyilkossági kísérletnek minősítette a bűnügyet. Többen kifogásolták jogorvoslati folyamodványukban, hogy a vádirat és az ítélet között komoly eltérések mutatkoztak, mivel az újvidéki törvényszék a per során hatáskörét túllépve módosította a vádirat tényleírását.

A temerini bűntény 2004. június végén történt. Az elítéltek félholtra verték és meggyalázták a 37 éves Zoran Petrovicot, eszméletlen áldozatukat kinn hagyták heverni a temerini piactérnél. Anyaszült meztelenül találtak rá, fején zsák volt, levizelték, végbelébe faágat szúrtak. Petrovic életveszélyes belső sérüléseket szenvedett, többször megműtötték.

Az újvidéki bíróság elsőfokú ítéletében gyilkossági kísérletnek minősítette a bűncselekményt, és tíztől tizenöt évig terjedő börtönbüntetésre ítélte a magyar nemzetiségű tetteseket (többre, mint amennyit a délszláv háborúk eddig elítélt főbűnösei kaptak). A legfelsőbb bíróság tavaly októberben helybenhagyta a verdiktet, ami hatalmas felháborodást váltott ki a délvidéki magyar közvéleményben.

A legfelsőbb bírósághoz benyújtott rendkívüli jogorvoslatban az egyik ügyvéd, Miavecz Béla, - aki bérmentesen vállalta védence jogi képviseletét - kifogásolta, hogy az eljárás vizsgálati szakaszában a bíróság hivatalból csak egy ügyvédet rendelt ki az öt vádlottnak, miközben súlyos bűncselekményről volt szó, ráadásul a gyanúsítottak ellenérdekelt felekként léptek fel. A per a nyilvánosság kizárásával folyt, a vádlottaknak nem tették lehetővé az eljárás lefolytatását magyar nyelven, a vizsgálati szakaszban nem volt jelen bírósági tolmács. Több ügyvédhez hasonlóan Miavecz is súlyos eljárási vétségnek találta azt, hogy a börtönfoglárok nem engedélyezték, hogy az ügyvédek négyszemközt, magyarul beszéljenek védenceikkel, ezzel megsértették az alperes és a felperes egyenjogúságának egyetemes elvét.

Az MTI által megkérdezett ügyvédek "elrettentően szigorúnak" tartották az ítéletet, Zoran Markovic, a szerbiai Helsinki-bizottság jogásza viszont nem kívánta minősíteni a verdiktet. Mint mondta: elhiszi, hogy nem indokolatlan a nyilvános felháborodás, de "hálátlan feladat" minősíteni egy jogerős legfelsőbb bírósági ítéletet. Szerinte a súlyos ítélet meghozatalában közrejátszhatott az, hogy az elítéltek - miután félholtra verték az áldozatot - visszatértek a bűntény színhelyére, és tovább kegyetlenkedtek. Rámutatott arra: a kórházi jelentés szerint az orvosok a halál torkából hozták vissza az áldozatot.

A szerbiai legfelsőbb bíróság legritkább esetben szokta felülbírálni saját döntéseit. Amennyiben elutasítja a jogorvoslati kérelmeket, az ügyvédek még kérhetik az ítélet "rendkívüli enyhítését", illetve újabb perdöntő bizonyíték felbukkanása esetén akár perújrafelvételt is követelhetnek. Emellett a strasbourgi emberi jogi bíróság is foglalkozik már a temerini bűnesettel.

MTI - fidesz.hu