- Reform vagy megszorítás? - ez volt a kormány egyensúlyjavító intézkedéseiről szóló parlamenti vitanap címe. Föl lehet tenni ilyen kérdést?

- Úgy tűnik, hogy föl lehet tenni, mert sokan még mindig azt gondolják, hogy a kampány zajlik. Pedig eljött az igazság pillanata. A kormány most már tovább nem hezitálhat, nem húzhatja az időt, világos lapokkal kell játszania, mert láthatóan a forint nagyon érzékenyen reagál minden szóra. Az Új egyensúly nevű program egyszerre rövid távú kríziskezelési program, és középtávú rendszerreform vagy alrendszerreform vagy államreform - ki hogy nevezi, ami láthatóan váratlanul érte a közönséget. Meglepő, hogy váratlanul érte, hiszen a választások után egyhónapos pauza következett, a kormány igen lassan hozakodott elő azzal, hogy valójában mit akar, de a sajtó folyamatosan beszélt arról, hogy készül a csomag.

Az ellenzék nem is nagyon használta ki ezt az egyhónapos időszakot, pedig leverhette volna a saját cölöpeit, meghatározhatta volna azokat az elvi alapvetéseket, amelyek mentén majd kialakítja véleményét a kormányprogramról. Nem ezt tette, megvárta a kormány intézkedéseit. Mintha a politikai erők azt gondolnák, hogy a kampány folytatódik, mintha még mindig PR-küzdelem zajlana, pedig most már nem kampányolni, hanem kormányozni kellene, és az ellenzéknek meg el kellene kezdenie ellenzékként viselkedni, vagyis világossá tenni, hogy mi az, amivel egyet tud érteni és mi az, amit egyáltalában nem tud elfogadni.

A vitanap politikai hozadéka, hogy Gyurcsány Ferenc megpróbálta megelőzni az ellenzéket, nem várta meg, hogy az ellenzék vonja kérdőre, hogy miért beszélt teljesen mást a választási kampányban, miért ígért adócsökkentést, majd miért vett elő egy teljesen új kormányprogramot és miért van most szükség megszorításokra, hanem ő maga állt elő egy magyarázattal.

- Az ellenzéket azért bírálják a kormánypártok, mert nem áll elő alternatívával, csak kritizál.

- Ez meglehetősen farizeus magatartás, Navracsics Tibor beszélt is erről a vitában, a kormánypártok egyfelől alternatív javaslatokat várnak, másfelől egyetlen ellenzéki kezdeményezést sem támogatnak. Eközben az ellenzék megszavazta - nem egyszerűen a minisztériumok felsorolásáról szóló törvényt, mert az a kormány magánügye - hanem a közigazgatási államtitkári intézmény megszüntetését, vagy is egy teljesen új magyar közigazgatási szisztémát. Ez nagyon nagy gesztus. Az én ízlésem szerint ugyanakkor a kérdés megért volna egy komoly parlamenti vitát.

- Hibának tartja, hogy az ellenzék hozzájárult a minisztériumok működésének átalakításához?

- Értelmezhető ez a döntés úgy is, hogy az ellenzék hozzájárult ahhoz, hogy a kormány átpolitizálja a minisztériumok felső vezetését, lefejezze a minisztériumok szakmai vezetését, és politikai szereplőket ültessen a tárcák vezetésébe.

- Milyen kormányzati filozófia olvasható ki az Országos Érdekegyeztető Tanácsban ismertetett Új egyensúly programból?

- A szakértők, a szociális partnerek mind-mind azt kérték számon, hogy nem derül ki, honnan hova kíván eljutni a kormány. Az világos, hogy valamelyest csökkenteni akarja a nagy költségvetési hiányt, mégpedig úgy, hogy nagyobb terheket rak a vállalkozókra, a bérből és fizetésből élőkre, az üzleti szféra szereplőire. Ráadásul nem a várakozásoknak megfelelően fogadta a piac a bejelentéseket, mert nem az volt a reakció, hogy "na, végre, milyen bátor lépés", hanem mindenki fanyalog. A külföldiek szerint kevés, az ellenzék kifogásolja, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanácsban jelentette be az intézkedéseket a miniszterelnök. A vitanapon hallhattuk először Gyurcsány Ferencet egybefüggően beszélni a várható intézkedésekről, de nem igazán derült ki az ő szavaiból sem, hogy milyen stratégiája van a kormánynak. Egy valami vált világossá, hogy megszüntetik a megyéket, de ez sem stratégiai szempontból fontos, hanem azért mert megtakarítást várnak ettől, pedig ennél fontosabb kérdésről van szó.

Azt látom, hogy a tervezett lépések nem nevezhetők reformnak, nem nevezhetők konszolidációs lépéssorozatnak vagy sokkterápiának, inkább a három keverékéről van szó. És láthatóan senki nem tudja pontosan, hogy mennyi is a hiány, mert amiről a pénzügyminiszter hivatalos nyilatkozatai szóltak, az 4,6 százalék volt. A miniszterelnök közben azt mondta, az idei 350 milliárd forintos megtakarítás után lesz 8 százalék a hiány. Ez azt jelenti, hogy a megszorító csomag nélkül 10 százalék fölött lenne. Tehát kibújt a szög a zsákból, kiderült, hogy folyamatosan átverték a külföldi befektetőket, az állampolgárokat, a szavazókat és nincs magyarázat arra sem, hogy miért így csinálták végig a kampányt? Persze nem akarták, hogy Orbán Viktor visszakerüljön a hatalomba, de azért egy hónappal a választás után nem lehet azt mondani, hogy "bocs, nem ér a nevem, teljesen új a helyzet". "Igaz, hogy én kormányoztam, igaz, hogy ismertem a számokat, de most teljesen más programot kell hirdetnem, mint amit korábban megígértem".

- Veres János pénzügyminiszter azzal védekezik, hogy már idén februárban megmondták, hogy több százmilliárd forintot kell megtakarítani.

- Közben a választási kampányban folyamatosan arról beszéltek, hogy milyen öt-tíz éves adócsökkentési programjuk van, nemhogy megterhelik a vállalkozókat, hanem megpróbálják az élőmunka terheit csökkenteni - ezt ígérték. Most meg kiderül, hogy adóemelésre van szükség, ráadásul a 350 milliárd forintos csomag csak erre az évre szól. Jövőre van még egy 1000 milliárdos terv, s egy félmondattal elhangzott, hogy még valahol megfognak 1000 milliárd forintot, vagyis összesen 2350 milliárdról beszélünk. De nincs ember ebben az országban, aki pontosan meg tudná mondani, hogy mely területekre vonatkozik, kiket érint, és hogyan épülnek egymásra ezek a lépések, mert ha ebben az évben a 350 milliárdos megtakarítás ilyen súlyú terheket jelent a vállalkozókra és az állampolgárokra, akkor mit fog jelenteni az 1000 milliárdos?

- Az Új egyensúly program bizonyos elemei 2007-re vonatkoznak.

- Lehet, de mégis világossá, egyértelművé kellene tenni, hogy mi az, amit idén és mi az, amit jövőre kíván tenni a kormány. Az országnak nem lehet úgy eladni ezt a programot, mint az MSZP-nek. Jó most mindenki utálni fog minket, de majd 2008-tól újra dübörög a gazdaság, és 2010-ben megnyerjük a választásokat. Ezzel nem lehet az embereket megnyerni.

- Ez irreális elképzelés?

- A logikája nem teljesen irreális, de még sincs ma senki, aki egyértelműen odaállna a kormány megszorító csomagja mellé, mert átlátja ennek a logikáját, felismeri a helyességét. Annak idején Bokros Lajos világosan tudta, hogy mit akar, azt következetesen képviselte, és nem is vonult soha vissza. Itt most nem látni, hogy a megszorítások mit is jelentenek, hogyan épülnek egymásra, és az sem világos, hogy miért húz mindent magára a miniszterelnök? Mi az oka annak? Az még érthető volt, hogy a kampányban, az elmúlt másfél évben mindenhol a miniszterelnök szerepelt, hogy egy nagy PR-show volt kormányzás helyett, de most van egy új kormány, szét lehetne osztani a feladatokat, a konfliktusmezőt is széjjelebb lehetne húzni, de nem ezt látjuk, hanem azt hogy minden terepen a miniszterelnök vállalja a konfliktust.

De visszatérve az Új egyensúly programra, ha ez a megszorítási csomag az aktív munkavállalókra, a vállalkozásokra rakja a terheket, ki fog új munkahelyeket teremteni? Hogyan fog a gazdaság dinamizálódni? Mitől lesz gazdasági növekedés? A pénzügyminiszter is azt mondja, hogy két százalékkal fog jövőre csökkenni a gazdasági növekedés. A versenyképességünket arra alapoztuk, hogy az európai uniós növekedési átlagnál kétszer vagy háromszor többet kell ennek az országnak produkálni ahhoz, hogy az unió középországait életszínvonalban, gazdasági versenyképességben beérjük. Ennek éppen az ellenkezője történik minden szinten, a gazdasági növekedés lassul, nő az infláció, növekednek az adók. Nincs világosan bemutatva az, hogy például az egészségügyi reformmal, a nyugdíjreformmal kapcsolatban mi az, amit a kormány meg akar lépni. Nem látom, hogy mire alapozódik a jövőbeni gazdasági fejlődés. Arról is keveset beszélnek, hogy mi lesz a második Nemzeti Fejlesztési Tervvel, mert ez olyan pluszforrásokat jelenthet, ami dinamizálhatja a gazdaságot.

- Ez elvileg társadalmi vitán van.

- A kormány a maga által diktált tempóhoz képest lemaradásban van, június 23-án kellett volna dönteni, és elküldeni az anyagot az Európai Unióhoz. Ezt vállalta a magyar kormány, ehhez képest éppen átszervezik a Nemzeti Fejlesztési Hivatalt is. Az az igazság, hogy én azt vártam értelmiségiként, elemzőként meg egykori politikusként, hogy repülőrajtot fog venni a kormány. Hogy a nyilvánosságban, a szakmában jobban elő van készítve a refomrprogram, hogy jól eladható dolgokkal áll majd elő a kormányzat, még akkor is, hogyha nehéz periódus következik. Ehelyett olyan a kormányzat viselkedése, mint azé a nagylegényé, aki bemegy a kocsmába, mindenkinek lehúz egy nagy pofont, és aztán megkérdi, ki kér egy sört? Az az érzésem, hogy a kormány, a kormányfő nagyon bátran belehúzott, csak pontosan nem tudni, hogy mibe.

- Nincs az a stabilizációs vagy megszorító csomag, amit támogatnának a különböző szervezetek. És így volt ez a reformtervekkel is az elmúlt években. Nem volt például olyan egészségügyi reformelképzelés, amit ne fúrt volna meg a szakma. Nem gondolja, hogy túlságosan hamar fogalmaztak meg kritikát a bírálók?

- Ebben van igazság, de bontsuk ketté a dolgot. Az egyik a rövid távú megszorító lépések kérdése. Szerintem ezeket is lehet támogatni, hogyha világosan látszik, hogy hol az alagút vége. A szociális partnerek és az ellenzék támogatását is meg lehetne szerezni, ha beláttatható volna, hogy mikortól mely területeken nő majd a gazdaság, a társadalom és a polgárok mozgástere. De most csak annyit érzékel mindenki, hogy nagyon rá fog fázni. Ami pedig a nagy, átfogó reformokat illeti, valóban, azokat nem lehet egyik napról a másikra bevezetni. De úgy látom erről egyelőre szó sincs.

- Kikkel próbálja végrehajtani a terveit Gyurcsány Ferenc, kik a csapattársai, az elemzők szerint túl sok régi "arc" került be a kormányba?

- Ez nagyon ügyes politikai manőver volt, hiszen így nem tudnak nagy szocialista támogatottságot szerzett emberek felnőni a pártban. Az MSZP meghatározó politikusai bekerültek a kormányba, így osztoznak a felelősségen. Bár minden korábbinál erősebben érvényesül a miniszterelnöki felelősség és irányítás, de megpróbálja a kormányfő érdekeltté tenni a régi "arcokat" is a kormányzati sikerben. Egyébként az elmúlt másfél évben már jól működött a belső egyeztető team, öt-hat emberből állt a csapat, akik nagyon szoros viszonyban voltak egymással. Ezért tudtak a szocialisták az elmúlt másfél évben, amikor csak a kommunikáció volt, viszonylag egységesen mozogni és nem nagyon beszéltek ki. Most új helyzet van, már születnek döntések, amelyek komoly érdekkonfliktusokkal járnak, vége van a nászútnak, kezdődik az igazi házasság, amely komoly konfliktusokkal is járhat.

- Hogyan fogadta az ellenzék az Új egyensúly programot? Hogy látja ezt?

- Ellentmondásosan látom. Azt gondolom, az ellenzéknek világos választ kell adnia arra, hogy mondjuk az államreform kétharmados kérdéseivel kapcsolatban mi az álláspontja? Erre nem válasz az, hogy benyújt egy javaslatot a Költségvetési Tanácsról, az egy másik kérdés. Egyrészt azt látom, hogy az ellenzék kivár, szeretné látni a teljes képet, hogy a kormány végül is mit akar tenni, és el akarja kerülni azt, hogy az államreform kérdéseiről folyjon a vita a megszorító csomag helyett. Másrészt azt látom, hogy előáll a maga elképzeléseivel és elmondja a kormányzati vagy államreform vízióját.

- Önkormányzati választások közelednek, várhatóan október elején lesznek, milyen esélyekkel indul a kormányzat a megszorító intézkedések bejelentése után?

- A kormánynak az az érdeke, hogy minél előbb sor kerüljön az önkormányzati választásokra, hogy ezeknek a megszorító intézkedéseknek a hatása még ne érvényesüljön, ne induljon még be a fűtési szezon, ne kelljen kifizetni a magasabb gázszámlákat, a súlyadót. Gondolom, arra számítanak, hogy a parlamenti választások lendületéből érvényesülni tud még valami. A kormánypártok népszerűsége várhatóan csökkenni fog, és ha a megszorító csomag hatása eléri tradicionális szavazóbázisukat, az alacsony fizetésű, bérből és fizetésből élőket, a nyugdíjasokat, akkor még az is megtörténhet, hogy igen súlyos vereséget szenvednek. A nagyvárosokban nagyon jól beágyazottak a kormánypártok, azokban kizártnak tartok komoly átrendeződést, a kistelepüléseken pedig a polgármesterek többsége független, de itt a Fidesz szerezhet pozíciókat.

- Mi történhet Budapesten?

- A Fidesz stratégiai hibát követett el azzal, hogy az elmúlt években nem vezetett be olyan politikust, aki méltó kihívója lehet Demszky Gábornak. Tarlós István nagyon jó polgármester, de nem országosan ismert politikus, mint amilyen Demszky Gábor. Ha a szocialisták és a szabad demokraták nem tudnak megegyezni, márpedig úgy tűnik, hogy komoly vita van közöttük, akkor az is előfordulhat, hogy igen komoly kihívója lehet Demszky Gábornak. Ha jól látom, Demszky Gábor már abba is belemenne, hogy állítson közös listát az MSZP és az SZDSZ.

- Ugyanakkor Tarlós István jelölése sem tűnik egyszerűnek.

- A Fidesz Budapest-politikája nem egy sikersztori - ez kiderült az elmúlt tizenhat évben. Meglepetés lett volna, ha itt a végjátékban vagy néhány hónappal az önkormányzati választások előtt sokkal karakteresebb és határozottabb magatartást tanúsít. Azt gondolom, új helyzet van, meg lehetett volna, meg lehetne verni Demszky Gábort, mert az emberek többsége elégedetlen 16 éves budapesti országlásával.

- De még mindig ő vezeti a fővárosi népszerűségi listát.

Igen, mert nem akadt komoly kihívója. Ezt a stratégiai hibát követte el a Fidesz, s ez kihatott a parlamenti választásokra is.

inforadio.hu - fidesz.hu