A Magyar Hírlap rövidke írásából megtudhatja az olvasó, hogy bár Hollywoodban nagy siker Káel Csaba Bánk bán című operafilmje, mégsincs magyarországi forgalmazója. Szinte sajnálkozik is a cikkíró emiatt, hogy sajna-bajna: nem láthatjuk ezt az állítólag oly jó filmet. Már-már maga a nyájas olvasó is zsebkendője után nyúl a cikkíró és szerkesztője krokodilkönnyei láttán, amikor észreveszi, hogy itt másról van szó. És tényleg: ejnye-bejnye milyen drága volt. A Káel Csaba ráadásul elsőfilmes, eddig csak megszámlálhatatlan reklámfilmet és színházi operaelőadást rendezett. Öt alkalommal olvashatjuk ebben az egyetlen, nyúlfarknyi cikkben, mennyibe is került a film. Kicsit túl sok ismétlés ez egy olyan lapban, amely állítólag az értelmiséghez szól, s nem első osztályosoknak tanítja a szorzótáblát - jól el is veszi ez a helyet az érdemi információk elől.
Elfelejti ezért megemlíteni, hogy pontosan annyiba került a Bánk bán, amennyiből Amerikában és Európában egy nem kosztümös tévéfilm készül, sztárok nélkül. Ugyanígy elfelejti megemlíteni, hogy a szocilaista nyelvhasználat szerint Fidesz-közelinek aligha nevezhető Los Angeles Times neves kritikusa, Kevin Thomas a hollywoodi bemutató tapasztalatai alapján azt írja: "a film alapján biztosnak tűnik, hogy 2,6 millió dolláros költségvetés minden centje felhasználásra került." Emlékezetes, hogy Tóth András szocialista képviselőt, Medgyessy titkosszolgálatokat felügyelő államtitkárát elítélte a bíróság a film finanszírozásával kapcsolatban tett alaptalan vádaskodásai miatt.
Nem tudhatjuk meg, hogy az agyonAPEHellenőrzött, agyonÁSZellenőrzött, agyonKEHIellenőrzött, agyonSZBEIellenőrzött, agyonProWare-ellenőrzött, jó munkát végző cégek miért kényszerülnek a fennmaradásért küzdeni, miért akarják így elrettenti a kormánypártok a befektetőket, és miért nem emel szót a politikai hajtóvadászat ellen Magyarországon a "független média". Megtudhatjuk azonban a szomszédos oldalon Lendvai Ildikótól, hogy "nem merülhet fel a politikai üldözés lehetősége", ám ugyanitt tovább folyhat a bizonyítékok nélküli rágalomhadjárat az előző kormány által teremtett értékek ellen. Azzal, a szintén a Magyar Hírlapban megjelent (szeptember 21.) információval sem foglalkozik itt senki, hogy a Medgyessy-kabinet első négy hónapja alatt tízszer annyi célzott vizsgálatot indított az adóhatóság, mint az Orbán-kormány négy év alatt.
És ekkor eszébe jut a gyanútlan olvasónak, hogy a Magyar Hírlapban, a Népszabadságban, a Népszavában, a 168 órában stb., az RTL Klub és a TV2 híradóiban milyen hosszan folyt politikai rágalomhadjárat a film alkotói ellen.
És eszébe jut az ekkor már nem gyanútlan olvasónak: mi lehet az oka vajon annak, hogy ennyire próbálják ellehetetleníteni a Bánk bán bemutatását külföldön és idehaza?
Ki nem szereti Bánk bánt? Talán a szocialisták félnek, talán a szocialista kultúrkampf képviselői félnek az értékektől?
Mert miként válaszolnak arra a kérdésre, hogy az olaszországi Magyar Évben bemutatott programok közt nem szerepelhet egy operafilm? Abban az országban, amelyet az opera hazájának tartanak? Abban az országban, amelyben a filmben éneklő Rost Andreát és Marton Évát igazán istenítve szeretik? Vajon miért nem jut el a film Japánba, ahol százezres rajongótábora van a Gertrudist alakító Marton Évának? Vajon hány nemzetközi versenyen nem indítják el azt a filmet, amelyet magyar Oscar-díjas operatőr vett fel és magyar világsztárok énekelnek benne?
Ezekre a kérdésekre a választ leginkább az említett médiumok cinikus és értékmegsemmisítésben jeleskedő szerkesztői, a propaganda kiagyalói és szolgálói ismerik, hallgatják el.

fidesz.hu