— Mikor jutott eszébe, hogy nemzeti megállapodásra van szükség?

— Több éve érlelődik bennem a gondolat, de az elmúlt négy esztendő gazdaságpolitikai hibasorozata végképp meg győzött róla. Biztos vagyok benne, hogy a következő tizenöt év sikere azon múlik: a politikai elit képes-e egymással megegyezni, bevonva ebbe a megállapodásba az üzleti és a tudományos élet, valamint a civil szervezetek képviselőit.

— Akkor is ezt mondaná, ha Ön lenne a gazdasági miniszter?

— Korábban is ezt nyilatkoztam különböző konferenciákon, sőt a Fidesz elnökének is ezt javasoltam. Sokakat megleptem ezzel a véleményemmel. Azt gondoltam, bárki nyeri a 2006-os választásokat, nemzeti megállapodások keretében kell kormányoznia. Ugyanis olyan mély a gazdaság válsága, hogy azt egyedül kezelni nemhogy a kormány, de az egész politikai elit sem lenne képes.

— A nemzeti kerekasztalnál tizenhét évvel ezelőtt a rendszerváltoztatás dőlt el. Most is ilyen horderejű változásokat javasol?

Igen, mégpedig négy területen. A politikában, a közigazgatásban, a gazdaságban és a civil élet területén. A politikában teljesen világos, hogy kétszáz fős parlamentben kell megállapodni. Ez olyan horderejű kérdés, ami alkotmánymódosítást igényel.

— Mi múlik ezen? Nem mindegy, hogy kétszáz vagy háromszáznyolcvan hat?

— Nem mindegy. A 386 fős Országgyűlés egy hatvanmilliós országnak is nagy lenne. Most, hogy bent ülök, látom, hogy a parlament működése elhibázott. Minden túl hosszú, túl vontatott, nincs benne eredeti innovatív elem. A gyönyörű szecessziós házban barokkos az Országgyűlés működése.

— Mit tervezne a közigazgatásban?

— A közigazgatásban a Bibó István-féle városmegye rendszerre érdemes át térni, hetven-nyolcvan városra épülő megyerendszert hozhatnánk létre Magyarországon. Vagyis a közigazgatás szintjeit lefele vinni a tényleges területi központokhoz.

— Ez épp az ellenkezője annak, ami történik. A kormány a minél nagyobb régiókban gondolkodik, és sok éve folyik a megyerendszer felszámolása.

— Teljesen elhibázott a hét nagy régió, ezek egyébként is még mindig törpék az európai régiókhoz képest. Nem ez a megoldás. Hadd hozzam fel példának Bács-Kiskun megyét, hiszen én ebből a térségből jutottam be listán a parlament be. A Bibó-féle koncepció szerint ebben megyében Kecskemét mellett több nagyobb településnek is városmegyei funkciót és jogkört kellene kapnia, így például Bajának, Nagykőrösnek, Kiskunfélegyházának. Sajnos most tényleg az ellenkezője, a központosítás folyik.

— És mondjuk ez ellen tiltakozhatna a civil szféra, amellyel szintén megállapodást akar?

— A civil élet helyét - ideértve a Magyar Tudományos Akadémiát is - nem találtuk meg 1990 után, az új társadalmi berendezkedésben. Más országok példája azt mutatja, hogy a demokrácia működtetésében nekik is részt kell vállalniuk. Olyannyira, hogy mondjuk az MTA a nemzeti kerekasztal központja lehetne. Írországban például a hetvenes évek végétől egyre erősödött a tudományos akadémia részvétele a közéletben, és a nyolcvanas évek végén az ottani tudományos élet volt a motorja az ír társadalmi és gazdasági megállapodásnak.

- Nálunk a gazdasági megállapodás miről szólna?

— A gazdaságnak radikális járulék- és adócsökkentésre lenne szüksége. Kétharmados törvényben kellene rögzíteni az új adórendszert, amit tíz évig nem változtathatna meg egyetlen kormány sem. A kerekasztal-tárgyalásokon a tudományos és az üzleti élet, a szakszervezetek és az önkormányzatok képviselőinek, valamint a külföldi és belföldi be fektetőknek is részt kell venniük. Természetesen a Nemzeti Fejlesztési Tervről és a konvergenciaprogramról is meg kellene egyezni, de a legfontosabb pont a radikális adóreform lenne.

— Esetleg a parlament folyosóin már puhatolózott is, hogy lenne-e fogadó készség a javaslataira?

— Természetesen. Formális és informális megbeszéléseken, többek között a parlament folyosóin a felvetéseimre egy értelműen nem a válasz.

— Vagyis úgy jelentette meg az írást, hogy tudta: esélye sincs, hogy tárgyaljanak róla?

— Ez jelzés, hogy az ellenzék kész a nemzeti kerekasztal-tárgyalásra és a nemzeti megállapodásokra, ha a kormány kinyújtja a kezét. Épp ezért jelent meg a javaslat egy olyan lapban, amely a koalíció vezető erejéhez áll közel. De a kormány ma még azt hiszi, hogy tökéletesen elhibázott gazdaságpolitikája sikert hozhat. Az ellenzéket és a társadalmat megkísérli lenyomni. Azt gondolja, hogy aki az üzleti életben fölléphet a program ellen, azt lekenyerezi európai uniós beruházásokkal. Remélem, hogy ebből az önhitt magatartásból nagyjából fél év alatt kigyógyul a kormány.

— És rákényszerül az egyeztetésre az ellenzékkel?

— Azt gondolom, eljön a kijózanodás pillanata. Az év vége felé majd kiderül, hogy a kormány egyetlen célja sem teljesült. A 2007-es költségvetést is csak papíron sikerül majd összeállítani. Ez a ma a legrosszabb irányba magabiztosan menetelő kormányt politikája felülvizsgálatára fogja szorítani. Bár azt fogják mondani, hogy jó irányba indultak el, csak a vártnál nehezebb az egyensúly helyreállítása, ám a kormányzó erők magatartása az év vége felé bizony megváltozhat. Így a jövő év elejére reálissá válhat az a javaslat, amit néhányan már több évvel ezelőtt megfogalmaztunk.

— Rossz irányon a megszorító csomagot érti?

— A csomag kilencven százalékát - hogy adóemelésekkel, a vállalkozások és a háztartások megszorításával akarja a kormány rendbe tenni az államháztartás egyensúlyát - tökéletesen elhibázottnak tartom. Ennek révén a koalíció nem fogja elérni a céljait, hiszen lassul a
növekedés és növekszik a munkanélküliség. Éppen fordított terápiát kellene alkalmazni. Így a 2006-os első Gyurcsány-csomag kudarcra van ítélve. Az államigazgatási szervek létszámának csökkentésével viszont egyetértek. Ám nincs benne az első Gyurcsány-csomagban, ami a másodikban meg a harmadikban várható, hogy 200 ezer, közszférában dolgozó embert akarnak leépíteni.

— Honnan tudja, mi lesz a következő Gyurcsány-csomagban?

— Ez egészen nyilvánvaló. Azt is lehet tudni, mi lesz a harmadikban. Gyurcsány egyébként az MSZP zárt frakcióülésén azt mondta három héttel ezelőtt, hogy az idén 350 milliárd forintot, 2007-ben ezer milliárdot és 2008-ban is ezer milliárdot kell elvonni az egyensúly javítása érdekében.

— Ezek szerint van információja arról, hogy mi folyik az MSZP zárt frakcióülésén?

— Kis ország vagyunk, itt nincsenek titkok. De ezen a zárt frakcióülésen a jelenlévőket nem engedték kérdezni és hozzászólni, mondván, hogy a miniszterelnök nagyon elfoglalt. Ekkor fölállt az egyik képviselő, és közölte: az MSZP-frakció váltott már le miniszterelnököt.

— Az meg sem fordul a fejében, hogy a kormányfőnek sikerül a gazdaságot stabilizálnia?

— Az idei 350 milliárd forintra tervezett elvonásból jó, ha 100 milliárd valósul meg. Ugyanis minden 100 forint tervezett elvonásból 30 forintot kikerülnek az állampolgárok és a vállalkozások. A következő 30 forintot az viszi majd el, hogy a megszorításos politika miatt a háztartások és a vállalkozók visszafogják beruházásaikat, munkahelyek szűnnek meg. Ez az állam számára többletkiadással és kisebb költségvetési bevétellel jár.

— Ezzel azt állítja, hogy még nagyobb megszorításokra lesz szükség?

— Ez mindenképpen megnöveli a jövő évi csomag méreteit. De ha jövőre nullára csökken a magyar gazdaság növekedése és hét százalék fölé az infláció - amire a mostani Gyurcsány-csomagból következtetni lehet -, az azt jelenti, hogy messze nem folyik be annyi jövedelem, amennyire számítottak. Tehát nem ezer milliárdról, hanem sokkal nagyobb összegről kell szólnia a második Gyurcsány-csomagnak. De majd az sem jön be, mert a hibás gazdaságpolitika miatt a kiadások nem csökkennek annyira, a bevételek pedig nem nőnek olyan mértékben, mint várták. Tehát jön a 2008-as, várhatóan legnagyobb Gyurcsány-csomag, ami könnyen magával hozhatja miniszterelnök bukását

— Ezt ilyen határozottan ki meri jelenteni?

— A helyzet igényli, hogy tömören és keményen fogalmazzak. 2008 végén a magyar miniszterelnököt - ha addig nem fordul vissza - nem Gyurcsány Ferencnek hívhatják.

— Bukást jósol, mégis leülne tárgyalni. Azzal a kormánnyal, amelynek képviselője nem győzik hangsúlyozni: a romlás 2001-ben kezdődött, amikor a gazdasági minisztert Matolcsy Györgynek hívták.

— Ez nemcsak tévedés, hanem ennél súlyosabb jelzőkkel is lehetne illetni. Egyértelmű, hogy 2002 őszén kezdődött el a magyar gazdaság mélyrepülése, minden szám ezt igazolja. 2002 közepéig a gazdaság minden makro- és mikrogazdasági mutatója javult. Egyszerre javult a növekedés, az egyensúly, a foglalkoztatás. Csökkent az államadósság, az infláció, a költségvetési deficit és a folyó fizetési mérleg hiánya. Rosszindulatú tévesztés, ha valaki azt mondja, hogy az Orbán-kormány idején indult meg az egyensúly megbillenése.

— A nemzeti megállapodást sürgető írásában a társadalom legfontosabb erő forrásai között emlegeti az etikát Az emberek tizenhét éve úgy gondolják, hogy az állam a legnagyobb tolvaj, ezért nem baj, ha egy kicsit lopnak tőle, hiszen a sajátjukat veszik vissza.

— Azért van szükség adókatarzisra, azért kell radikális járulék- és adócsökkentésben megállapodni a nemzeti kerekasztal gazdaságpolitikai csoportjában, mert az adózásban lepleződik le legjobban az állam etikátlan működése. Hiszen előír olyan adóterheket, amiket nem lehet teljesíteni, s utána van, akinél szemet huny, van, akinél nem. Ez volt a Kádár-rendszer politikájának a lényege, és ezt sürgősen meg kell változtatni.

Halász Csilla, Heti Válasz, 2006. június 29.