Megint kevesebben lettünk hát, régi emberek. És ebben nem az a szomorú, hogy lassan odaföntre kerül az egész régi, jó társaság, hanem inkább az, hogy lassan eltűnik idelentről minden abból a régi világból.

Veszprémben, a Pannónia étterem sarokasztalánál volt egy darab régi világ. Kedélyes, kvaterkázós, ferblis, savanyú vizes, spricceres, rumos feketés, olykor komoly, olykor csak komolykodó - és mindig, minden körülmények között élhető és kedves.

Veszprémben, a Pannónia étterem sarokasztalánál megőrzött és megmentett, darabka régi világ lelke volt Horváth Balázs. A városka jurátusa. Ügyes-bajos dolgokat asztal mellől intéző, mindig mindent elintéző. Országos ügyekben jártas, arról véleményt mondó, s véleményét mindig vállaló, megbízható, böcsületes bohém. (Most, az az "ö" ott a "böcsületesben" különösképp fontos "ö"...)
Mikszáth Kálmán boldog mostan.
Már együtt vannak.

És biztosan nem beszélnek semmi országosról. Most még nem. Most az első rumos feketét kavargatják, és elszínak egy jó virginiát. Hallgatnak egy nagyot. Mint az igazán összeillő emberek. Mert hát azok tudnak hallgatni jóízűeket. S ha ösztönöm nem csal meg, az Arabs Szürkénél vannak. Mert kell legyen a mennyben egy külön, magyar kerület, s abban kell legyen egy Arabs Szürke. Nemsokára Krúdy Gyula bácsi is csatlakozni fog hozzájuk.
Idelent pedig, nagy és szomorú csönd lehet most a Pannóniában.

Elment a régi világ lelke.

Senki sem pótolhatja őt.

Az ilyesfajta felismerések pedig rideggé, törékennyé teszik a lelket.
Tudod, Balázs, arra gondolok most, itt lent, hogyha majd mennem kell, meghívtok-e egy rumos feketére a mennyei Arabs Szürkébe. Ha igen, akkor talán nem éltem hiába... Addig is minden jót, Balázs. S a jó csönd, a jó hallgatás után nyugodtan mondd el a titkaid Mikszáth Kálmánnak! Neki elmondhatod. Mi pedig meggyújtunk egy gyertyát tenéked. És mint minden halálban, a tiédben is önmagunkat siratjuk egy kicsikét. És a világunkat. Ég veled, Balázs...

Bayer Zsolt - Magyar Nemzet

fidesz.hu