A Kórházszövetség állásfoglalásában a többi között azt is leírja, hogy a jelenleg kezelhetetlennek látszó helyzetet okozó kormányrendeleti módosításról nem egyeztettek a szakmai szervezetekkel, így a szövetséggel sem. Ezért kérik az egészségügyi ágazatvezetés gazdag kórházvezetői tapasztalattal rendelkező képviselőit, hogy elemezzék és mérlegeljék az általuk legutóbb irányított intézmény jelenlegi költségvetés melletti működőképességét. Ennek értelmében értékeljék az állásfoglalást.

- Szemben a Kórházszövetséggel, a Magyar Orvosi Kamarának törvényben kapott jogosítványa, hogy minden, egészségüggyel kapcsolatos témájú jogszabály-változtatás esetén, legyen az financiális jellegű, vagy bármilyen más, a mindenkori kormányzat kikéri az Orvosi Kamara véleményét. Ez elmaradt, és ezt borzasztó nehéz feldolgozni, mert nekünk lettek volna javaslataink - mondta Gyenes Géza, a Magyar Orvosi Kamara főtitkára. Mi azt mondjuk, hogy az egészségügyben nem minden vállalkozási szerződés minősülhet színlelt szerződésnek. Van egy 2003. évi LXXXI. törvény, ami az egészségügyben megengedi ezt a homogén szerződési formát, és most ezt is - például Zalaegerszegen - felborogatni, már számunkra teljesen emészthetetlen és érthetetlen.

- Miért van az, hogy egyes kórházakban vannak vállalkozói szerződések, egyes kórházakban, egyes intézményekben pedig nincsenek ilyenek?

- Az egyes intézmények mukaerő-ellátottsága különböző. A Magyar Kórházszövetség felmérése szerint, ahol olyan szintű ellátás zajlik, hogy jelentős a sürgősségi, intenzív és traumatológiai ellátás szerepe, ott nem lehet azt megtenni, hogy a feladat ellátása nélkül otthagyják az intézményt - mondta Golub Iván, a Magyar Kórházszövetség elnöke. Nem azonos a munkaerőhiány és nem azonos a munkavállalóknak azon ambíciója, amely szerint ők nem közalkalmazottként, hanem vállalkozás formájában, vagy szabadfoglalkozású doktorokként dolgoznak. Hangsúlyozom, ezek jogszerűek. Tehát az érvényben lévő hazai jogszabályok lehetővé teszik mind a két formát. A Magyar Kórházszövetség arra hivatkozott, amikor miniszterelnök urat megkereste a levelében, hogy egy olyan ágazatról van szó, ahol nem arra irányul a munkavégzés, hogy itt egyéni jövedelemszerzési ambíciók vannak és egyéb ténykedésekre kell koncentrálni, hanem egy ellátási kötelezettség van. Tehát az intézmények az önkormányzati törvényből adódóan kötelesek ellátni a feladataikat egy hiányos munkaerő-ellátottság mellett, forráshiány mellett, és még az európai munkaidő direktíva által limitált időben.

- Fontos itt megállapítani, hogy nem a munkavállalók akarnak kibújni valamiféle adóteher vagy tb-járulék fizetése alól, hanem ők munkavállalóként kényszerültek abba a helyzetbe, a munkaadójuk kényszerű helyzete miatt, hogy miután a bérterheket a kórházak nem tudják vállalni, ezért, hogy kevesebbe kerüljön nekik az adott orvos, ebbe a vállalkozói helyzetbe úgymond kényszerültek ezek az orvosok dolgozni. Tehát amikor megfogalmazódik az a nagypolitika szintjén, hogy az adóelkerülőket üldözni kell, akkor itt nem erről a kategóriáról van szó. Igaz, főtitkár úr?

- Most a kényszerhelyzetet természetesen nemcsak az anyagiak hiánya szülte, hanem már az úgynevezett csatlakozásunk előtt is voltak olyan munkajogi korlátok, amik, még ha orvos vagy egészségügyi dolgozó is az illető, bizonyos értelemben őt védték, és bizonyos időkorlátokat nem volt tanácsos átlépni. Akkor, amikor ez az egész a miért legyünk vállalkozók című történettel indult, akkor pontosan azt mondták, hogy a munkajogi korlátokat egy más jogviszonyban ki lehet kerülni. Őszintén szólva, az orvosaink ezzel gyakorlatilag maguknak adnak hosszú távon mattot, mert egy vállalkozásból legálisan pénzt kivenni úgy, hogy én a vállalkozást működtetem, azt természetesen lehet, de abban a pillanatban, hogy saját célra akarok kivenni belőle bármilyen pénzt, a gyerekemnek akarok cipőt venni, azt a pénzt már leadózom, stb. Tehát nem hiszem, hogy sokat nyernek vele - vélte Gyenes Géza. Bérként és járulékként ki nem fizetett összegek után se nyugdíjalap, se táppénzalap nem képződik, tehát hosszú távon, nagyon sok olyan példánk van, amikor kollégák, mondjuk vállalkozó háziorvosok tudtak a legtöbbet, mint vállalkozó dolgozni ebben a rendszerváltás óta. Van, aki 13-15 év vállalkozás után elment nyugdíjba, és meglepetten tapasztalta - hogy miért lepődött meg, azt nem tudjuk -, hogy alig van nyugdíja.

- Ugye a reform, mint fogalom elhangzik, az egészségügy reformjáról nap mint nap beszélünk, de tartalommal ez még nem töltődik meg. Amikor apródonként elő-előkerül valami, akkor például Molnár Lajos miniszter nyilatkozatából azt is megtudhatjuk, hogy a bevezetendő vizitdíj jószerivel a hálapénzt helyettesíti majd, és nem is az állami kasszába, vagy az egészségpénztár kasszájába kerül, hanem az orvos zsebében maradhat, mintegy hivatalos hálapénzként.

- Én most hadd ne beszéljek a vizitdíjról, meg a hálapénzről, úgyis az egészségügy-átalakításnak, a reformnak itt van az ideje. A Magyar Orvosi Kamara, az orvostársadalom képviselője nem lobbizik ezzel szemben, valóban területi elven úgy kell a kórházi és az alapellátást, szakellátást elosztani az országban, hogy a sokat emlegetett esélyegyenlőség érvényesüljön, azaz minden állampolgár, lakjon az ország bármelyik részén, egy bizonyos fajta körbehatárolt egészségügyi szolgáltatást kapjon, de azt biztosan, amit nem üzleti szempontok fognak annulálni teljes egészében - mondta Gyenes Géza.

- Minden forrásbővítéssel járó reformot támogatni tudunk, és nagyon örülnénk, hogyha az egészségügy azt a prioritást, amely egyszerűen a műfaj jellegéből származik, megkapnánk, és megkaphatnánk. Ez jelenti számunkra a társadalmi konszenzust, mert úgy gondolom, hogy a jelenlegi nagyon drámai morbiditási és egyéb viszonyokban csak ettől várható javulás, ebben mi partnerek leszünk és a munkatársaink is - tette hozzá Golub Iván.

- Az egészségügy politikai rendezése politikai erőkön, pártokon túlnövő össztársadalmi probléma, aminek a megoldásából a szakmát gyakorló szakembereket kihagyni, botorság - zárta a beszélgetést Gyenes Géza.


radio.hu - fidesz.hu