Szegénység, elmaradottság, csodák?

Macedónia az egykori jugoszláv tagköztársaságok legszegényebbike és legelmaradottabbja. A kétmilliós lakosság 66 százaléka szláv (macedón), 25-30 százaléka albán. Hivatalos adatok szerint a munkanélküliség 33 százalékos, az egy főre jutó hazai össztermék (GDP) 2400 dollár. Az egymást követő kormányok meddő erőfeszítéseket tettek a gazdaság élénkítésére, ám hiába: a 25 ezer négyzetkilométernyi ország jócskán lemaradt szomszédai mögött a külföldi tőke beáramlása terén. Az egymás után csődbe ment állami cégekkel együtt munkahelyek százezrei szűntek meg, a pótlásukat célzó próbálkozások eddig meglehetősen vérszegény eredményt hoztak. Ráadásul a 15 éve független Macedónia 1991 óta "névháborút" vív Görögországgal, amely hevesen ellenzi, hogy északi szomszédja Macedón Köztársaság (Republic of Macedonia) néven szerepeljen hivatalos fórumokon és szervezetekben. Athén úgy véli, hogy Szkopje e névvel mintegy igényt támaszt a Makedónia nevű görög tartományra (amit a macedón kormány cáfol).

A külpolitikai nézeteltérésnél jóval nagyobb súllyal estek latba a választási hadjáratban a gazdasági és a nemzetiségi témák. A jelenlegi koalíciót, amely 2002 ősze óta irányítja az országot, a szláv pártok alkotta, baloldali Együtt Macedóniáért tömb vezeti az albán kisebbség legerősebb pártjával, a Demokratikus Unió az Integrációért (DUI) párttal összefogva. Az ellenzék fő erejét az 1998 és 2002 között hatalmon volt nemzeti, jobboldali VMRO-DPMNE (Belső Macedón Forradalmi Szervezet - Macedón Nemzeti Egység Demokratikus Pártja) képezi. Utóbbi, friss fölmérések szerint, 7-9 százalékos népszerűségi előnnyel fordult a kampány hajrájába a szociáldemokraták (SDSM) vezette Együtt Macedóniáért előtt.

A szocdemek vezére, Vlado Bucskovszki kormányfő "csodákkal teli négy esztendőről" szónokolt pártja választási gyűlésein. Csodának minősítette, hogy az ország vissza tudott táncolni a polgárháborús szakadék széléről, miután az ohridi megállapodással sikerült megteremteni a belső békét a szláv többség és az albán kisebbség között. (2001 tavaszán albán szélsőségesek sorozatos merényletei 80 ember halálát okozták; a hadsereg fellépése nyomán robbanásig feszült helyzetet csak az USA és a NATO diplomáciai beavatkozása volt képes lecsillapítani, tárgyalóasztalhoz kényszerítve a feleket Ohridban.) A csoda kategóriába sorolta a miniszterelnök azt is, hogy hazája bekerült a NATO partnerségi programjába, tavaly decemberben pedig tagjelölti státust kapott az Európai Uniótól.

Ellenzéki muníció

A VMRO-DPMNE viszont elsősorban a növekvő munkanélküliségből és a mindenütt jelen lévő korrupcióból igyekszik tőkét kovácsolni. Elnöke, Nikola Gruevszki nem győzi hangoztatni, hogy a jelenlegi kormány "szegénységbe és korrupcióba fullasztotta Macedóniát". "Négy év alatt a munkanélküliség 31-ről 38 százalékra emelkedett, a korrupció pedig aláássa az állam alapjait" - mondta Gruevszki júniusban egy nyugati hírügynökségnek nyilatkozva. Egyúttal reményét fejezte ki, hogy pártja elsöprő többséggel megnyeri a választásokat, és "esélyt kapunk a gazdaság felélesztésére".

Eltekintve attól, hogy a VMRO-DPMNE 1998-2002 között a jelenlegi kormányhoz hasonló sikertelenséggel próbálkozott életet lehelni a gyengélkedő macedón gazdaságba, Gruevszki derűlátása politikailag sem igazán megalapozott - vélik megfigyelők. Mivel az utóbbi négy évben mindkét nagy szláv párt, illetve tömb népszerűsége jelentősen csökkent, gyakorlatilag nulla az esélye annak, hogy közülük bármelyik is egyedül tud majd kormányt alakítani a választások után. Akár a baloldal, akár a jobboldal sikerét hozza a voksolás, mind a ketten rá lesznek utalva az albán kisebbség valamelyik pártjának a támogatására.

Márpedig a szociáldemokratáknak már van egy "bejáratott" partnerük a kormányzásban: a DUI. Ez utóbbi a népszerűségi listán jelenleg a harmadik helyen áll (VMRO-DPMNE: 33%, Együtt Macedóniáért 25%, DUI 14%). A DUI "koalícióképességét" javítja, hogy még tavasszal választási szövetségre lépett az albánok harmadik legnagyobb szervezetével, a Demokratikus Felvirágzás Albán Pártjával (PDP). A nemzeti-jobboldali szláv párt feltehetően nehezebben találna hozzá illő partnert az albán pártok között, mint a nemzeti kérdést rugalmasabban megközelítő (bár az ohridi megállapodás egyes pontjainak megvalósításával a mai napig adós) szociáldemokraták - vélik megfigyelők. Jóllehet a vezető pártok egytől-egyig támogatják Macedónia (majdani) EU-csatlakozását, elemzők attól tartanak, hogy az uniós tagsághoz vezető reformok útján jóval lassabban haladna előre egy jobboldali vezetésű kormánykoalíció, mint például a jelenlegi összetételű kabinet.

Az albánok kártyái

Persze Bucskovszkinak sem lesz könnyű dolga, ha esetleg ő kap lehetőséget az új kormány megalakítására. Megfigyelők szemében ugyan majdnem bizonyosnak tűnik, hogy a DUI kosarat adna a VMRO-DPMNE "kérőinek" - ám az albán párt a szocdemek számára is kellemetlen igényeket fogalmazott meg. Habár a három albán párt közül a DUI a híve leginkább az ohridi megállapodásnak, tavaly meghirdetett követelésével, miszerint az albánt országos szinten is második hivatalos nyelvként kellene elismerni, alaposan meglepte jelenlegi koalíciós partnerét. (Az alkotmány szövege szerint az ország hivatalos nyelve a macedón; a 7. cikkely értelmében, amely az ohridi megállapodás nyomán került be az alkotmányba, az albán azokon a vidékeken minősül hivatalos nyelvnek, ahol az albán lakosság aránya eléri a 20 százalékot.)

Alighanem fokozta a szociáldemokraták fejfájását, hogy a DUI csendestársa, a PDP (amely Bucskovszkiékkal kormányzott 1992-98 között) tavasszal a zászlajára írta az "Almakosz" mozaikszót. Ez pedig nem mást takar, mint egy "balkáni Benelux" ötletét: Albánia, Macedónia és (amennyiben függetlenné válik) Koszovó "kereskedelmi unióját". A szláv népességet nyilvánvalóan borzongással eltöltő elképzelést Abdulhadi Vejseli, a PDP elnöke azzal indokolta, hogy egy 8 milliós piac nyilván vonzóbb a külföldi befektetők szemében, mint egy 2 milliós ország... Szkopjei elemzők viszont egy Nagy-Albánia megvalósításának alig leplezett tervét látják az Almakosz mögött.

Még kevésbé lehet vonzó partner a szláv nemzeti jobboldal számára az albánok második legerősebb szervezete, az Albánok Demokratikus Pártja (DPA - támogatottsága jelenleg 9 százalék). Az Arben Xhaferi vezette párt, amely a nacionalista szárnynak a PDP-ből történt 1995-ös kiszakadásával jött létre, azért kardoskodik, hogy az alkotmány ismerje el az albánokat második államalkotó népként. Az is riasztóan hathat a szláv pártokra, hogy a DPA alelnöke, Menduh Thaci több ízben síkraszállt "Nagy-Albánia" létrehozásáért, vagyis Koszovó és Nyugat-Macedónia Albániával történő egyesítéséért. Ráadásul a DPA választási jelöltlistáján obskurus alakok is szerepelnek, köztük Agim Krasniqi, egy kondovói bandavezér, akinek szűkebb hazája szélsőséges albánok merényletei és rajtaütései kapcsán tett szert kétes hírnévre.

MTI - fidesz.hu