De jure, vagyis a jog írott szabályai szerint nem történt semmi rendkívüli. A jelöltállítás jogával felruházott köztársasági elnök szabályszerűen gyakorolta jogait, a parlamenti többség pedig élt az elutasítás ugyancsak törvényes lehetőségével. Ám ez csak a felszín. A mélyben komoly érdekek ütköznek. Sem az ország, sem pedig a koalíció számára nem közömbös, ki tölti be a következő hat évben a vádhatóság vezetőjének tisztét.

Az ország - hogy ne mondjuk, a köztársaság - abban érdekelt, hogy a független intézmények tényleg függetlenek legyenek. Az államfő, a Magyar Nemzeti Bank vezetője, a bíróságok, az ügyészség és az Alkotmánybíróság valóban ellensúlya legyen a többségi elven működő hatalomnak. Különösen most, amikor a Gyurcsány Ferenc vezette koalíció olyan hatalmi koncentrációra törekszik, amilyenre nem volt példa a rendszerváltozás óta. A jelek szerint a miniszterelnök kísérletet tesz az alkotmányos berendezkedés átrendezésére is, noha erre nincs felhatalmazva. Államreform-bizottságot, pénzelosztó ügynökséget hoz létre például tisztázatlan felelősségi feltételekkel. Nem hagyhatók figyelmen kívül a személyes összefüggések sem. Például az, hogy Gyurcsány közvetve perben áll az ügyészséggel, pontosabban a közzel, hiszen az ügyészség közérdek címén perelte be a miniszterelnök cégét a jó erkölcsbe ütköző lízingügyre hivatkozva. Egy felszámolási eljárás és előzményei erejéig pedig az válhat kérdésessé, hová fut ki a Hajdú-Bét hajdani libaügylete. Az ügyészség szűk körű, ám annál fontosabb jogosítványai lehetővé teszik, hogy - ha a büntetőével nem is - a polgári és a közigazgatási jog eszközeivel fellépjen a közt érintő magánügyek tisztázásáért. Ezt a köztársaság el is várja tőle.

Mindezek miatt álságos az a kormánypárti felvetés, amely szerint a baj az, hogy az egyeztetés most elmaradt a legfőbb ügyész jelölése előtt. Mert miről egyeztethetett volna az államfő, különösen az országgyűlési választások előtt? Nyilván semmiről. S mert a legfőbb ügyész megválasztásához egyszerű többség szükséges, egyeztetni valójában csak a kormánypártokkal kellett volna. Sólyom László azt a kérdést tehette volna fel, de persze már az új koalíciónak, hogy kit látnának szívesen a legfőbb ügyészi székben. S másnap arra a személyre tehette volna meg javaslatát.

Hamis az az érvelés is, hogy helyre kell állítani az ügyészség szakmai és erkölcsi presztízsét. Az ügyészség ma a legjobban felkészült szervezetek közé tartozik. Ezt szeretné továbbra is befolyása alá vonni az MSZP-SZDSZ-koalíció. Az előző ciklusban ugyanis nem jártak sikerrel. Az Alkotmánybíróság útját állta annak, hogy interpellációikkal beleszóljanak a konkrét ügyekbe, a válasz leszavazásával pedig leváltsák a legfőbb ügyészt. Az Alkotmánybíróság egy másik határozata miatt hiábavaló volt az a törekvésük is, hogy Keller László vezetésével alternatív ügyészséget hozzanak létre a politikai ellenfél kriminalizálása céljából.

A jogállam eddig ellenállt a szocialista-szabad demokrata többség zsarnokságának. Az államfő szerint a mindenkori többség zsarnoksága ellen intézményes védelem szükséges.

Kulcsár Anna


Magyar Nemzet - fidesz.hu