A dél-koreai védelmi minisztérium becslése szerint a Taepodong-2 egytonnás terhet képes eljuttatni maximum 6700 kilométeres távolságra. Ez a hatótávolság elegendő lehet arra, hogy a rakéta elérje Alaszkát vagy Hawaiit.

Mindazonáltal a szakértők nagyon eltérő becsléseket adnak a szóban forgó rakéta képességeiről. Míg az Amerikai Természettudósok Szövetsége például maximum 4300 kilométeresre teszi a hatótávolságát, a globális biztonság kérdéseivel foglalkozó Globalsecurity.org honlapon publikáló szakértők szerint ez elérheti a 15 ezer kilométert is. Mivel hivatalos észak-koreai bejelentés nincs e rakétáról, és a jelek szerint megbízható hírszerzési adatok sem állnak rendelkezésre, minden Nyugaton közölt adat nagyrészt csak találgatás.

A Taepodong-2 a Taepodong Rakéták második generációja. A Taepodong-1 rakétával, amelynek hatótávolsága - szintén csak becslések szerint - kétezer kilométer, Phenjan már jóval korábban (1998-ban) is hajtott végre kísérletet. A Taepodong-1 átszállt az akkori kísérletben Japán fölött, majd nemzetközi területen a Csendes-óceánba csapódott. A Japán fölött átrepülő észak-koreai rakéta akkor is nemzetközi riadalmat és tiltakozáshullámot idézett elő.

Az amerikai hírszerző szolgálatok már 2004-ben figyelmeztettek, hogy Észak-Korea elkészült Taepodong-2 rakétájával, és készen áll arra is, hogy kipróbálja a második generációs rakétát. Ráadásul - hírek szerint - Észak-Korea már dolgozik egy több fokozatú Taepodong rakéta kifejlesztésén. Ez - megint csak becslések szerint - 10 ezer kilométeres távolságra volna képes eljuttatni valamivel kisebb terhet, mint a rakéta jelenlegi verziója. Az új típus e becslések szerint képes lenne elérni az Egyesült Államok nyugati partján például Seattle-t és San Franciscót.

Az észak-koreai rakétafejlesztés azóta nyert különös jelentőséget, amióta a kommunista állam bejelentette, hogy atomfegyverek vannak a birtokában. A Taepodong-2 elméletileg ellátható nukleáris robbanófejjel. Azért csak elméletileg, mert nem tudni, milyenek az Észak-Korea által állítólag birtokolt atomfegyverek. Ha a kelet-ázsiai állam nincs a birtokában annak a technológiának, amellyel az atomfegyver eléggé kisméretűre zsugorítható ahhoz, hogy hordozórakétára lehessen szerelni, akkor hiába van külön atomfegyvere és külön rakétája, nem tud nukleáris rakétát hadrendbe állítani. Márpedig sok szakértő erősen kétli, hogy lenne Phenjannak ilyen technológiája.

Szerdai rakétakísérleteivel Észak-Korea kétoldalú tárgyalások megkezdésére szeretné kényszeríteni az Egyesült Államokat - vélik dél-koreai elemzők.

Észak-Korea csalódott a már csaknem három éve húzódó többoldalú tárgyalásokban, amelyeknek tárgyát atomprogramja képezi. A múlt év szeptembere óta nem is ült tárgyalóasztalhoz az amerikai, észak- és dél-koreai, kínai, japán és orosz részvétellel rendezett hatoldalú tárgyalások keretében.

Phenjan meg akarta döbbenteni rakétakísérleteivel az Egyesült Államokat, fel akarta hívni a figyelmét saját katonai képességeire, és vele kapcsolatos politikájának módosítására akarta kényszeríteni Washingtont - véli Paik Hak Szun, a biztonságpolitikai és világpolitikai kérdésekkel foglalkozó szöuli Szedzsung Kutatóintézet munkatársa.

A dél-koreai szakértő úgy vélekedett egy nyilatkozatában, hogy az Egyesült Államok dühösen fog reagálni az észak-koreai rakétakísérletekre, és megpróbálja majd mozgósítani a hatoldalú tárgyalások Észak-Koreán kívüli részvevőit, hogy közösen gyakoroljanak nyomást Phenjanra magatartásának megváltoztatása végett.

Az eddigiek tanulsága azonban az, hogy míg Japán felsorakoztatható Amerika mögé, Kína és Dél-Korea nem, mert mindketten inkább a megegyezés-megbékítés politikáját szorgalmazzák Phenjannal kapcsolatban. Dél-Korea 2000-ben a közeledés politikáját választotta Phenjanhoz fűződő viszonyában, s már csak ezért sem hajlik most a konfrontációs magatartásra. Észak-Korea eredményesen kiaknázza a Washington és Szöul közötti ellentéteket, s rakétakísérleteivel értésre kívánja adni, hogy hasztalan a külső nyomás politikája, nem lehet azzal engedményekre bírni. Washington végül be fogja látni, hogy az egyetlen hosszú távú megoldás az lehet, ha közvetlen tárgyalásokat kezd Észak-Koreával - fejtette ki nézeteit a dél-koreai kutató.

Kollégája és honfitársa, Paek Szeung Dzsu, a Koreai Védelmi Elemző Intézet munkatársa úgy véli, hogy a hatoldalú tárgyalások ügye sokáig holtponton marad, és a két Korea közti kapcsolatok megsínylik ezt a helyzetet. Megítélése szerint az a félelem sarkallja a phenjani vezetőket atom- és rakétaprogramjuk rendületlen folytatására, hogy az Egyesült Államok megtámadhatja Éséak-Koreát. Ezt a félelmet csak felerősítette az Irak ellen indított 2003-as háború.

Az elszigetelt sztálinista rendszer szemlátomást arra is felhasználja nukleáris képességét, hogy engedményeket csikarjon ki a külvilágtól az atomfenyegetéssel. Főként gazdasági jellegűeket, hiszen Észak-Korea súlyos költségvetési és élelmezési problémákkal küzd. Phenjan már többször értésre adta, hogy esetleg lemondana atomprogramjáról, ha az Egyesült Államok diplomáciailag elismerné.

A Bush-kormány azonban sohasem támogatta a diplomáciai kapcsolatok megteremtését - emlékeztet Kim Jeon Csul, a szöuli Korea Egyetem ázsiai kutatásokkal foglalkozó központjának munkatársa. 2001-es hatalomra jutása óta George Bush amerikai elnök kormánya rendületlenül kitartott a nyomásgyakorlás taktikája mellett. Ennek az lett az egyetlen eredménye, hogy ma már Észak-Korea jelentős nukleáris kapacitással és nagyszámú rakétával rendelkezik - vélekedett a dél-koreai tudós.


MTI - fidesz.hu