- A múlt héten jelentette be Hiller István a felsőoktatási reformot. A Fidesz alkotó ellenzékként miért nem támogatja a javaslatokat?

- Nem látjuk a koncepciót. Akárcsak más területeken, a kormány az oktatásban is igyekszik a pénzvisszavételt bebugyolálni, s reformnak nevezi azt is, ami nem az. Tisztességesebb lenne bevallani: megtévesztették az embereket. Visszatetsző, hogy a pedagógusok óraszámának emelését - az ebből fakadó fizetéscsökkenést és tömeges elbocsátást -, illetve a tandíj bevezetését a rendszerváltás óta nem látott előrelépésként próbálja tálalni a kormány.

- A kabinet szerint a fejlesztési részhozzájárulás nem tandíj, hiszen csak az állami támogatáshoz teszik hozzá a maguk részét a hallgatók.

- Játék a szavakkal. Tandíj az, amikor fizetni kell a tanulásért, és itt erről van szó. A tandíj szűkíti a felemelkedés lehetőségét, mert csökkenti a tanuláshoz való hozzáférést. Ez nálunk a nyugat-európainál hangsúlyosabb kérdés, mert a magyar társadalom az elmúlt években robbant szét, ekkor nőttek meg az alsó és felső rétegek közti különbségek. Sok honfitársunk eddig azzal nyugtatgatta magát, hogy bár nem lett gazdag a rendszerváltozás után sem, esetleg nem tudott tovább tanulni, de gyermekeinek lesz lehetősége diplomát szerezni, jobb életet élni. Most ez nehezebbé válik.

- Ha ön a miniszter, nincs tandíj?

- Ma az a kérdés, mekkora legyen az állami támogatás és a magánbefizetések aránya. Magyarországon a diákok legtehetségesebb ötven százalékának az állam kifizeti a képzést, a többiek költségtérítéssel tanulhatnak. Nem elkerülhetetlen a tandíj, főként hogy nálunk az egyetemek már ma is nagyobb mértékben vonnak be magánforrásokat, mint a franciák, a hollandok vagy a csehek. De ha mindenképpen tandíjat akar a kormány, akkor annak a mértéke sem lényegtelen. A tervek szerint a diákok fele - a költségtérítésesek - kifizeti taníttatása teljes összegét. A legalacsonyabb tandíj így évi 380 ezer, a legdrágább közel 1,5 millió forint lesz. A kormány a ma ingyen tanulóknak azt ígéri, évenként csak 105-150 ezret, ha az egyetem még rátesz ötven százalékot, akkor 150-225 ezer forintot fizetnek. Ők lesznek a kiváltságosok.

- Tandíj más országokban is van.

- Földrészünk majd tucatnyi országában pedig nincs, vagy jelképes. Ahol azonban jelentősebb összeget fizetnek a diákok - Angliában, Portugáliában vagy Lettországban -, sokan kapnak mentességet. Groteszk, de a szegény családoknak olcsóbb lesz Bécsben, Pozsonyban, Prágában taníttatni a gyermeküket, mint Budapesten.

- A diákok tizenöt százaléka ingyen tanulhat, sőt ösztöndíjat is kap. Ez nem elég a szegények támogatására?

- Ma a hallgatók felének nem kell fizetnie. Nem előrelépés, ha az ötvenet tizenöt százalékra csökkentjük. Márciustól él az új felsőoktatási törvény, amely leszögezi: egy diploma ingyen jár. Négy hónap telt el, és ennek ellenkezőjét vezetné be a törvény. A kormány szándékainak megalapozottságáról sokat elárul, hogy az egyik héten még az utólagos hozzájárulásra, a következő héten már az azonnali tandíj a legigazságosabb.

- A kormány azzal érvel, hogy a végzettek elhelyezkedési nehézségei szükségessé teszik az anyagi érdekeltség bevezetését a felsőoktatásban.

- A demokrácia alapja az ésszerű vita, aminek feltétele, hogy a résztvevőknek közel azonos ismeretei legyenek a valóságról. De ha kiderül, hogy Gyurcsány Ferenc úgy tudja, hazánkban évente tízezer jogász végez, miközben 4500-an vagy kevesebben tanulnak egy évfolyamon, és Hiller István úgy vélekedik, a diplomás pályakezdő munkanélküliség 23 százalékos, miközben 6,8 százalék - sőt, az egyetemet végzettek körében 2,5 százalék -, akkor komoly a gond. Nem hiszem, hogy a kormány hamisítja a számokat, inkább tájékozatlanságra gyanakszom, ám ez nem változtat azon, hogy hibás információk alapján rossz döntéseket hoznak.

- Tervez-e a Fidesz tüntetéseket a megszorítások ellen?

- A kormány egyetlen reménye, hogy a konfliktusokat Fidesz-MSZP harcnak állíthatja be. Ha viszont a feszültség - valódi természetének megfelelően - a hiteltelen kormány-becsapott társadalom összefüggésben jelenik meg, a koalíció meggyengülhet. Gyurcsány Ferenc ezért megpróbálja majd azt sugallni, hogy a Fidesz mozgatja az elégedetleneket. Ilyen vádak már elhangzottak, ezért leszögezem: nem én állok a diákok mögött - csak mellettük vagyok. Támogatjuk azon kezdeményezéseket, amelyek a rossz döntések megváltoztatására kérik a kormányt, s hangsúlyozzuk, hogy nem adóemeléssel, hanem az adózók körének szélesítésével képzeljük a kilábalást a válságból.

- Ön négyéves ellenzékiségre készül, vagy Matolcsy Györggyel úgy gondolja, 2008-ban megbukik Gyurcsány Ferenc?

- Olyan állapotban kell lennünk, hogy bármikor átvehessük az irányítást. Ez nem hataloméhség, hanem a szerepünkbő1 fakadó felelősség. Más kérdés, erre mikor kényszerít a sors. Nem tartozom a derűlátók közé. Többször elkövettük a hibát, hogy vágyainkat kivetítve a valósnál jobbnak ítéltük a helyzetet.

- Az első lépést a változás felé mindenesetre megtehetik az önkormányzati választásokon. Ám ha Tarlós István nyer, lehet, hogy nem ön lesz a Fidesz 2010-es főpolgármester-jelöltje.

- Támogatom Tarlós Istvánt, és úgy gondolom, komoly esélye van a győzelemre. A megszorítások hiteltelensége miatt ősszel szerintem nem tapasztaljuk majd a tavaszi nyerteshez húzás jelenségét. Tarlós István nem csak konzervatívokat képes megszólítani: ésszerű, rendteremtő politikája sok baloldali rokonszenvét is elnyerte. A
fővárosi közgyűlés leendő tagjaként az az ambícióm, hogy egy megújuló, élhetőbb főváros kialakításából vegyem ki a részem. Most azonban csak a következő négy évre összpontosítok, és remélem, hogy egy Fidesz által támogatott főpolgármester irányította Budapesten lehetek közgyűlési képviselő, s a XII. kerület első embereként dolgozhatom majd a fővárosiakért.

- Budapesti ambíciói miatt bírálták nemrég a Magyar Nemzetben. Milyen tanulságokat vont le az esetből?

- Megtisztelő, hogy a Magyar Nemzet ismeretlen szerzője egy egész oldalon támadott, ám túlértékeli a személyemet. A cikk megjelenését követő - Fideszen belüli és kívüli - felháborodási hullám érdekes volt, mondhatnám, hízelgett. Az írással ugyanakkor, annak stílusa miatt, nem lehetett vitatkozni, ám a Fidesz táborát megosztó hatását nem lehetett alábecsülni. A cikk azért felhívja a figyelmet egy dilemmára: hogyan kell a Fidesznek egységesnek, de nem egyszínűnek lennie. Komoly erőfeszítés szükséges ugyanis kisgazdák, kereszténydemokraták, szökött SZDSZ-esek, konzervatívok, radikálisok megszólítására. Nem hiszem, hogy alkalmas lennék az egész jobboldal összefogására, bármit gondolt erről a szerző. A polgári tábor egyik hangsúlyos vonulatát azonban szívesen képviselem.

- Nevezzük ezt nemzeti liberálisnak?

- Inkább a nemzeti vagy konzervatív szabadelvű a pontos kifejezés. A Fidesz olyan, mint egy zenekar, amelyben rézfúvósok és vonósok egyaránt muzsikálnak. Ha valaki azt hiszi, csak trombitákra van szükség, annak szólni kell, hogy az más műfaj: az a tűzoltó zenekar. Meggyőződésem, hogy a Fidesznek sokszínű néppártként kell képviselnie a legkülönfélébb gondolkodású polgárok érdekeit.

Heti Válasz, 2006. 07. 06.