- Egy valóban eredeti szociáldemokrácia, amely a szakszervezeti mozgalomra, és annak tagságára épül, az nagyon komolyan vette a kisemberek védelmét. Tehát magyarán, mondjuk az első világháború előtt, és ezt aláhúznám, akkor volt az, amikor a szociáldemokrata vezetők, a szó szoros értelemben akár élet- és vagyonkockázatot vállaltak azért, hogy a bennük megbízó emberek érdekeit képviseljék. Aztán történt valami, 1917-ben a bolsevisták puccsa győzött Oroszországban, és az a Lenin, akit sokak máig nagyon nagy politikusnak, meg jelentős személyiségnek értékelnek, meghirdette az úgynevezett transzmissziós szíj elvét, vagyis hogy a szakszervezetek tulajdonképpen a kommunista párt akaratának az átvivő elemei. Transzmissziós szíjjá alacsonyították ezt a mozgalmat 1945 után - mondta Tőkéczki László történész-politológus.

- Ugye az összes munkavállaló körében a szakszervezeti tagok aránya a becslések szerint az úgynevezett aranykori, rendszerváltozás előtti években 80 százalék volt, és most ez körülbelül 15-20 százalékra csökkent, miközben az Érdekegyeztető Tanács harmadik oldalán elég sok szakszervezeti vezető ül.

- A nyugat-európai országokban is, persze eltérő mértékben, de igen lecsökkent a szakszervezetileg szervezett munkások, illetve munkavállalók száma.

- Körülbelül hány százalék ez most?

- Vannak országok, ahol nem magasabb, mint Magyarországon, bár ez szerintem még így is túlértékelt. Szerintem a szakszervezet ugyanúgy, mint a szövetkezeti mozgalom más aspektusból, egy polgári társadalomnak múlhatatlanul fontos eleme. Tehát itt éppen azért pöröl az ember, hogy nincs ilyen, nincs hiteles és nincs jól megszervezett szakszervezeti mozgalom, amely a gyengébb egzisztenciák összefogásával egyensúlyt teremthetne azon a piaci viszonylaton belül, ahol egyszerűen a tőkeviszonyok miatt a kisembernek nincsen esélye.

- Most ugye azt kérdezi az ember, hogy ha száz évvel ezelőtt a kapitalizálódó magyar társadalmi és gazdasági körülmények között megalakultak és erősödtek a szakszervezetek, akkor a mostani kapitalizálódó világban miért nem ugyanilyen reflexeket vált ki a munkavállalókból ez a helyzet?

- Nagyon egyszerű. A magyar társadalmat a kommunizmus szétverte, atomizálta, gyakorlatilag nem engedte az önszerveződést, nem engedte azt, hogy a hivatalostól eltérő érdekek és műveltség és gondolkodás mentén szerveződjenek csoportok.

- Ugye az alapvető dolog lenne a kollektív szerződés a munkavállaló részéről, hogy tudja, hogy milyen körülmények között, mit vállalt, és mi a kötelezettsége a munkaadónak. A munkásoknak a nagyon nagy százaléka kollektív szerződés nélkül dolgozik, és a munkavállalók közül minden negyedik, egymillió ember, úgymond a feketegazdaságban tevékenykedik. Mindehhez képest azt mondják, hogy azért nehéz a szakszervezeteket megszervezni, mert azok a multinacionális cégek, amelyek külföldről Magyarországra telepedtek, nem tűrik meg az érdekvédelmet a falaikon belül.

- Nyugat-Európában a jóléti időszakban azért a szakszervezeti jogokat konszenzusos alapon, tehát nemcsak a baloldal, a szociáldemokrácia, hanem a kereszténydemokrácia és a konzervatív pártok is végül is bevitték a törvényhozásba. Ezeknek az előírásoknak a leépítése most folyik, és nem ellenállás nélkül. A mi világunkban pedig az úgynevezett látszólagos szakszervezeti jogok, mert ugyanaz, hogy '49-ben alkotmányt hoztak, amiben minden meg volt engedve, kivéve, ami a nép java és a nép érdeke ellen volt. Úgyhogy ezek a dolgok, amik nálunk például a szakszervezeti jogokra és egyebekre vonatkoztak, a kommunizmus felszámolásával gyakorlatilag úgy mentek ki a gyakorlatból, hogy nem maradt helyettük semmi.


radio.hu - fidesz.hu