A messziről jött englishman azt mondja, hogy ezek "a lépések szükségesek ahhoz, hogy a nemzetközi pénz- és tőkepiacok részéről helyreálljon a bizalom a magyar gazdaság iránt". Én erre profánul csak annyit mondanék szívem szerint, hogy hé, miszter, "havi kétszáz pengő fixszel az ember könnyen viccel". Jó lenne, ha üdvözletünk mellett elvinné a szomorú hírt a City üzleti köreinek, hogy a bizalmuk elvesztéséért nem a magyar nyugdíjasok, de még csak nem is a hazai kisvállalkozások, sőt nem a belga minimálbérért szívet operáló orvosok, de még csak nem is a szegény családba született tanulni vágyó fiatalok a felelősek. Ha lehet, ezért kíméljék meg a mindenkori magyar miniszterelnököt az olyan zseniális gazdaságpolitikai tanácsoktól, mint hogy töröljük el a 13. havi nyugdíjat, mert a brit üzleti körök bizalmának helyreállításához az nem elég, hogy a kulákok padlását lesöprő elvtársak jogutódjai most a sebtében összetákolt megszorítócsomaggal kiforgatják a zsebeinket, még a költségvetés szociális célú kiadásait is brutálisan lefaragtatnák velünk, akár annak árán is, hogy Magyarország újra hárommillió koldus országává váljon.

Tessék már megnézni, hogy önök ott, Európa gazdagabbik térfelén valóban sokkal magasabb színvonalú egészségügyi rendszert működtetnek a magyarországi ráfordításnál jóval magasabb költségből! Állítom, mi ebből az egy lakosra jutó 600 eurónyi forrásból jobbat és igazságosabbat működtetünk, még ezzel a félfeudális, sokat bírált rendszerrel is. Ma még. Azt vajon miért nem méltányolják ezek a bizalmukat vesztett brit üzletemberek, hogy diplomás mérnökeink a Magyarországra telepített multinacionális cégekben ötödáron végzik el ugyanazt a munkát, mint nyugat-európai kollégáik a multicég nyugat-európai gyáraiban? És sokszor ők javítják ki nyugati mérnökkollégáik konstrukciós hibáit is. Ne tessék már minket ennyire hülyének nézni! Ezek a brit üzleti körök részben abból szerezték az előző tizenvalahány évben a fontmilliárdokban mérhető nyereségüket, hogy hasznot húztak az olcsó magyar élőmunkából. Amit a költségvetés is megszenvedett az igazságos munkabér be nem fizetett közterhei miatt. Ráadásul rá voltunk kényszerítve, hogy büdzsébevétel-apasztó adókedvezményekkel kedveskedjünk a külföldi befektetőknek azért, hogy méltóztattak egy kis bérmunkát hozni nekünk.

Ha mindazt a pénzt, amit a külföldi üzleti körök megnyerésére költöttünk, a magyar kis- és középvállalkozásokra fordítottuk volna az eltelt tizenhat évben, akkor ma nem itt tartanánk.

De a külföldi befektetőknek, a multiknak aggodalomra semmi okuk: ma is olyan katasztrófakoalíció birtokolja a politikai hatalmat - egy támadhatatlanul és vitathatatlanul demokratikus választás eredményeképpen -, amely mindenben ki fogja szolgálni haszonszerző érdekeiket.

Nem kell izgulniuk a magyar piacukra betervezett profitjuk miatt, amíg Gyurcsány Ferenc lesz Magyarország miniszterelnöke, addig az mindig garantált lesz. Akkor is, ha ehhez el kell inflálni a nyugdíjak és a bérek vásárlóerejét néhány évre, akkor is, ha fizetőssé kell tenni az egészségügyi ellátásunk egy részét, akkor is, ha teljesen megszüntetik az ingyenes felsőoktatást, akkor is, ha a leszakadó régióink felzárkóztatását célzó uniós támogatásunkra juttatandó pénzeket átengedjük a nagytőkések érdekeinek megfelelő bio- és nanopoliszprojektek finanszírozására.
Aggodalomra semmi ok: a Gyurcsány-kormány a helyén van, a brit üzleti körök bízhatnak benne.

Forrás: Torkos Matild, Magyar Nemzet