A példák alapján mondhatnánk, hogy hasonló súlyú kormányzati lépések puszta terve lángra gyújtaná Párizs külvárosait. De nincs értelme ilyen összehasonlítást tenni. A kudarc okaként - mert kudarcról van szó, nem vitás - megnevezhetnénk a meleg nyári időjárást, a futball-világbajnokságot, akármi mást, de ne áltassuk magunkat.

Lehet, hogy a kimerítően hosszú választási kampány az oka, amikor minden egyes szavazó nagyon fontos volt a pártok számára, s a vokstulajdonos kegyeit kegyetlen hazugságokkal igyekeztek elnyerni, a polgárok megcsömörlöttek a politikától.

Az emberek szavaztak, az őket képviselő politikusokat beküldték a parlamentbe, mégpedig azért, hogy az érdekükben dolgozzanak az adójukból, és négy évig hagyják őket békén, nyugalom honoljon a hazán, a polgárok gyarapodjanak, és ha kedvük tartja, sokasodjanak. A társadalomtudósok majd bizonyára kikutatják, vajon mi a magyarázat arra, hogy a szakszervezetek csupán hatezer polgárt tudtak utcára vinni, miközben több mint tízezer embert bocsátanak el a közszférából, és a megszorítócsomag éppen a bérből és fizetésből élőket sújtja a legdrámaibb módon.

Lehetséges persze, hogy az emberek olyan mélyen becsapottnak érzik magukat, hogy már szégyellik - főleg a szocialistákra szavazók -, hogy már megint sikerült lóvá tenni őket. Vagy egyszerűen nem szeretnek demonstrációkra járni. A baloldali liberális média - ezúttal a HVG internetes lapjával az élen - most is mindent megtett azért, hogy lejárassa az MSZP-SZDSZ politikai érdekeit sértő megmozdulásokat, mint amilyen például a civil szervezetek július 4-i, Kossuth téri tüntetése volt. Egyik elvhű publicistájuk így írt a demonstráción megjelentekről: "Mindig van néhány (sic!) ősmagyarszerelésben vagy bomberdzsekiben feszítő, Árpád-sávos zászlóval hadonászó - egyszerre röhejt, szánalmat és félelmet csiholó - arc, aki egy jó szaftos zsidózással-cigányozással kívánja biztosítani magának a tizenöt másodperc hírnevet. A Kossuth téri rendezvényt is ilyen extrém fazonok dominálták (sic!)". Az, hogy árnyékban is harminc fok volt, így aztán az amúgy bomberdzsekiben feszítő néhány arc se vette volna fel a bomberdzsekijét, nem számít, ősmagyarszerelésből se láttam még kánikulába való változatot, a Kossuth téren sem láttam ilyet, zsidózni-cigányozni pedig még egy odakeveredett nettófasiszta provokátornak is elég veszélyes lett volna egy olyan közönség soraiban, ahol szeretettel vették körül azt a roma családot, amelyik ott piknikelt a színpad előtt tíz méterre három helyes kis rajkójukkal, és ahol a zsidó származását nyíltan vállaló, a külhoni magyarok kettős állampolgársága melletti nyílt kiállásával a nemzeti oldal mély megbecsülését elnyert szociológus írásban elküldött felszólalását egyetértő és lelkes taps fogadta.

Az ilyen lejárató médiaellenszél valóban megnehezíti azoknak a lelkes civileknek a dolgát, akik szeretnének mindent megtenni azért, hogy a véleménynyilvánítás alkotmányos joga ne csak írott malaszt maradjon, hanem valóban nap mind nap megélt jogként működhessen. És ne csak akkor, ha polgári kormány van hatalmon, hanem akkor is, ha a cél az, hogy kikényszerítse az MSZP-SZDSZ politikájának megváltoztatását, most éppen a legszegényebbeket sújtó megszorítócsomag visszavonását. A HVG publicistája szerint "Magyarországon kormányt nemhogy buktatni nem lehet tüntetéssel, de még komolyan megingatni sem. Annyi politikai haszna tehát nincs egy ilyen performansznak, hogy érdemes legyen nyílt sisakkal bevállalni".

Nos, lehet, hogy kormányt buktatni nem lehet, de én úgy emlékszem, rendszert váltani egyszer már sikerült tüntetések sorozatával. Lehet, hogy politikailag nem érdemes nyílt sisakkal vállalni az ilyen alkalmakat, de erkölcsileg lejáratni azokat, akik még ilyen reménytelen helyzetben is élni próbálnak alkotmányos jogaikkal, akik felemelik szavukat azokért, akikre most a legnagyobb terhet akarja rakni a kormány, az egy írástudó közvélemény-formáló értelmiségi részéről: árulás.

Az állítólag civil szervezeteknek tekinthető polgári körök, Hende Csaba koordinálásával, ugyancsak távol tartották magukat a politikai haszonnal nem járó tüntetésektől, a nyílt sisakokat leadták a Polgárok Háza ruhatárában. Persze érthető a viselkedésük, ha egy civil szervezet székházába beköltözik egy politikai párt vezetése, annak nincs sok keresnivalója a civil közéletben.

Sajnos nincs kétségem afelől, hogy ilyen sikertelen tüntetéssorozat után ma a parlamentben mint kés a vajban megy keresztül Gyurcsány Új egyensúly című megszorítócsomagja a szavazáson. Szegény Solt Otília megfordul majd a sírjában, amikor Béki Gabriella és az egykori szabad demokrata társak megnyomják az igen gombot, az egyéni körzetben megválasztott, fűt-fát megígérő szocialista honatyákkal együtt. A népképviseleten alapuló parlamentáris demokráciánk újabb és nagyobb dicsőségére.

Torkos Matild, Magyar Nemzet

fidesz.hu