A JEMENI ELNÖK NAGY ALAKÍTÁSA

Ali Abdullah Szaleh jemeni elnök 2004-ben hangzatos felszólítást intézett a többi arab állam vezetőihez: lépjenek a reformok útjára, máskülönben elsöpri őket a globális demokratizálási hullám. "Vágjátok le ma a hajatokat, vagy holnap valaki majd leborotválja" - hangzott a jemeni intelem. Hogy jó példával járjon elöl, Szaleh - aki maga 1978 óta van hatalmon - legott kilátásba is helyezte, hogy a jelenlegi elnöki megbízatása végén visszavonul a politikától.

Június végén aztán váratlan fordulattal Szaleh meggondolta magát: engedve a "nép akaratában" megnyilvánuló nyomásnak - amely fentről szervezett utcai demonstrációkban öltött testet Jemen számos városában -, bejelentette, hogy mégis indul a szeptemberre kitűzött elnökválasztáson. Ez pedig várhatóan ismét meghosszabbítja mandátumát - egészen 2013-ig.

Szalehnek alighanem jobb színészi képességei vannak, mint az arab világ többi, élethosszig uralkodó vezetőjének - ám túlélési ösztön terén azok semmiben nem maradnak el jemeni kollégájuktól. Néhány évvel ezelőtt, de különösen az Irak ellen intézett amerikai katonai invázió nyomán, közülük sokan helyénvalónak érezték, hogy buzgón reagáljanak a reformokat sürgető fokozódó nyomásra.

REFORMOKAT SÜRGETŐ TÉNYEZŐK

Ez utóbbi elsősorban belső eredetű volt, s olyan tényezők váltották ki, mint a gyorsan szaporodó népesség, a régi, beváltnak hitt ideológiák vonzerejének a kimerülése, valamint az államilag nehezen ellenőrizhető új médiumok (például műholdas tv-adások) felbukkanása. Persze azért külső tényezők is közrejátszottak, elsősorban a Bush-kormányzat hangos kampánya a demokratizálás és a politikai szabadság meghonosítása mint a szélsőséges mozgalmak elfojtásának legbiztosabb eszköze mellett.

Az arab világból érkező visszhang meglehetősen vegyes volt. Algéria, Egyiptom és Tunézia vezetői kényszeredetten vállalták a többjelöltes elnökválasztást, amely persze az ő sikerükkel végződött. Szaúd-Arábiában pedig a királyság fennállása óta először került sor helyhatósági választásokra! A nők jogállása szinte mindenütt javult: Katar és Kuvait végre lehetővé tette (a többi arab államhoz felzárkózva), hogy ők is szavazhassanak, illetve jelöltként indulhassanak a parlamenti választásokon.

A múlt hónapban rendezett kuvaiti parlamenti választásokon első ízben élhettek (2005-ben megkapott) választójogukkal a lakosság 57 százalékát kitevő nők. Ám ahhoz képest, hogy a parlament 50 helyére pályázó 249 jelölt között 28 nő is volt, egyikük sem jutott mandátumhoz. Megfigyelők ezt egyrészt azzal magyarázták, hogy a kuvaiti társadalomnak még időre van szüksége a női jelöltek elfogadásához. Másrészt (névtelen) interjúalanyok elmondták: férjük, apjuk vagy fivérük nyomatékosan értésükre adta, nehogy női jelöltre adják a voksukat. S bár a választás Kuvaitban is titkos, a tradíció és a "macho" hatás nyilvánvalóan megtette a hatását.

Számos arab országban jelentős mértékben tágultak a sajtószabadság határai az utóbbi években, míg másutt - így Bahreinben és Marokkóban - jogvédő testületek felhatalmazást kaptak az emberi jogok múltban történt megsértéseinek a kivizsgálására. Az egész világ tv-nézőinek szeme láttára élhettek irakiak és palesztinok a többpárti választások lehetőségével, ami még a demokrácia terén sereghajtónak számító Ománban és Szíriában is arra késztette a hatalmon lévőket, hogy legalább a retorika - ha nem is a gyakorlat - terén felkarolják a politikai reformokat.

VISSZAKOZÁS A DEMOKRATIKUS LÉPÉSEKTŐL

Mostanra azonban, úgy tűnik, megfordult a széljárás. Szíria elnöke, Basár el-Aszad már szavakban sem törődik a reformmal; rendőrsége nemrég ellenzéki személyek tucatjait vette őrizetbe. A tavaly lezajlott parlamenti és elnökválasztás óta Egyiptom kormánya is visszakozott a reformútról. Egyéb megszorító intézkedések mellett lefújt több helyhatósági választást; börtönbe vetette a Hoszni Mubarak mögött a második helyen végzett elnökjelöltet; letartóztatta a fő ellenzéki erő, a Muzulmán Testvériség több mint 600 tagját; rendőri verőlegényekkel veretett össze békés utcai tüntetőket; törvények elfogadásával erősítette a végrehajtó hatalom elsőbbségét a bírói hatalommal szemben; végül betiltotta két, washingtoni székhelyű, s a demokrácia előmozdításán munkálkodó intézet tevékenységét az országban. Bahrein pedig, amelyet egykor modellértékű reformállamként emlegettek, nemrég kiutasította a két intézet egyikének, a National Democratic Institute for International Affairsnek a képviselőjét.

Jordániában, amely szintén a viszonylag nyitott országok közé tartozik, júniusban tárgyalás nélkül bebörtönöztek négy parlamenti képviselőt, akik előzőleg részvétüket nyilvánították Abu Muszab az-Zarkávi, az Irakban megölt terroristavezér családjának. Ez kétségtelenül provokatív lépés volt, ám aligha minősíthető bűncselekménynek. Marokkó, amely a reform úttörői közé tartozik, nemrég súlyos büntetéseket szabott ki bíráló hangot megütő újságírókra.

Algériában is szigorodtak a sajtó mozgásterét szabályozó előírások. Az elnök, Abdelazíz Buteflika májusban leváltotta a miniszterelnököt. Lépését széles körben olyan húzásként értékelték, amelynek célja támogatás megszerzése az alkotmány olyan értelmű módosításához, amely lehetővé tenné, hogy harmadszor is megpályázza az ötéves államfői megbízatást.

Szaúd-Arábiában ugyan tavaly választásokat rendeztek helyi önkormányzatok megválasztása céljából, ám a testületek mind a mai napig nem tartották meg alakuló ülésüket. A királyi család rangidős hercegei ugyan több ízben is tettek célzást további reformokra, ám ezeket egyelőre még nem követték tettek.

OLAJÁR ÉS ISZLÁMISTA ELŐRETÖRÉS

A reformok kifulladását számos tényező magyarázza. Az egyik a kőolaj magas világpiaci ára. Az exportáló országok - Algériától és Líbiától a gazdag arab monarchiákig - olyannyira "úsznak" a pénzben, hogy egyszerűen "lábon megveszik" a belső ellenzéket. Ennél is többet nyom azonban a latban az iszlámista ellenzéki mozgalmak előretörése.

Az utóbbi 12 hónap során a vallási pártok súlyos vereséget mértek világi vetélytársaikra az Irakban rendezett választásokon; a Hamász utcahosszal verte Palesztinában a korrupciótól bűzlő Fatah jelöltjeit; az iszlámisták rendkívül jól szerepeltek a szaúd-arábiai választásokon; Egyiptomban a Muzulmán Testvériség - példa nélküli módon - a mandátumok egyötödét szerezte meg a parlamenti választásokon. Szomáliában pedig úgy fest a helyzet, hogy az évtizedek óta káoszba süllyedt kelet-afrikai (nem arab) országot az iszlámisták kibontakozó mozgalma lesz képes egyesíteni.

Az iszlámisták előretörése nem csak a térség kormányait tölti el rémülettel, de a demokrácia terjesztésének külföldi szószólóit is - mutatott rá a The Economist. A Hamász januári sikere a palesztinai választásokon alaposan lehűtötte a közel-keleti változásokért kardoskodó amerikai politikusok lelkesedését. Amr Hamzawy, a washingtoni Carnegie Endowment arab szakértője megdöbbenve számolt be arról, hogy egy közelmúltban tartott tanácskozáson a nyugati résztvevők "buzgón mosták a kezüket, amiért valaha is támogatták a demokrácia terjesztését az arab világban".

A washingtoni kongresszusban nemrég vita folyt arról, hogy az USA csökkentse az Egyiptomnak folyósított segélyek mértékét, így büntetve az országot a reformok elmaradásáért. A vitában azonban számos felszólaló rámutatott: e lépés óhatatlanul az iszlámista ellenzéket erősítené, és aláásná a kairói kormányt, amely - bár visszataszító eszközökkel, de mégiscsak - Amerika érdekeit szolgálja a térségben...

Arab kormányok megkönnyebbülve érzékelik a reálpolitikához való visszatérés hasonló jeleit. A Teherán nukleáris ambíciói kapcsán érzett aggályok megóvták a nyugati bírálatoktól Irán demokráciától irtózó, ám Nyugat-barát szomszédait, mint például Azerbajdzsán és több közép-ázsiai köztársaság. Az Egyesült Államok helyreállította kapcsolatait Líbiával, megjutalmazva Tripolit fegyverkezési programjának leállításáért - ugyanakkor szemet huny afölött, ahogyan Kadhafi ezredes rendszere a líbiai lakossággal bánik. A tavaly Libanonból kiszorított és diplomáciai síkon elszigetelt Szíria is megúszta eddig a szigorú büntetést, jóllehet évek óta fittyet hány a Nyugat követeléseire.

Dorogman László


MTI - fidesz.hu