A nagy kérdés most az, hogy a "narancsos forradalom", 2004 vége óta Nyugat felé kacsintgató Ukrajna kitart-e NATO- és EU-tagságot szorgalmazó eddigi irányvonala mellett, vagy ismét Moszkvához fog igazodni?

Olekszandr Moroz szocialista pártelnök pálfordulása a lehető legrosszabb eshetőséget festi a falra Juscsenko államfő szempontjából: Kijevben olyan baloldali kormány jön létre, amely szemben áll mind az Európai Unióval, mind a NATO-val. Benne van a pakliban az is, hogy újfent az elnök régi ellenlábasa, Viktor Janukovics kap kormányalakítási megbízást. Márpedig az ő vezetése alatt Ukrajna politikai értelemben ismét közelebb kerülne nagy keleti szomszédjához, Oroszországhoz - vélik megfigyelők. Ez pedig kényelmetlen "politikai társbérlet" rémét vetíti előre: nyugatbarát államfő és oroszbarát kormány kényszerű együttélését.

Erre a nemkívánatos eshetőségre figyelmeztetett hétfőn Juscsenko, amikor Morozzal találkozva leszögezte: Ukrajna jelenlegi bel- és külpolitikai irányvonalának változatlannak kell maradnia. "Remélem, hogy ez az igény kellő mértékben tükröződni fog a majdani koalíció tevékenységében" - tette hozzá.

Az ukrán gazdaság lendülete a 2004-es narancsos forradalom óta lefékeződött, ezért sürgősen reformlépésekre volna szükség. Ám a koalíciókról és vezető posztokról folyó állandó vitában a gazdaságpolitika háttérbe szorult (a márciusi választások után csaknem három hónapig tartott, amíg már-már létrejött az új kormány - erre mért halálos csapást a múlt héten Moroz pálfordulása). Az idei év elsőrendű feladatai között szerepelt (volna) a termőföld privatizációja - ám erre egy szocialisták és kommunisták vezette kormány aligha fogja rászánni magát. Ez már csak azért sem valószínű, mert Moroz pártja éppen a konzervatív beállítottságú Közép-Ukrajnában bír jelentős támogatással.

A Régiók Pártja, amely a márciusi választások eredményeként a legerősebb frakcióval rendelkezik a törvényhozásban, elvileg gazdaságbarátnak számít. Janukovics mögött olyan pénzügyi támogató áll, mint a donyecki iparbáró, Rinat Ahmetov. Neki pedig létfontosságú, hogy vállalatait megbízható törvényi "játékszabályok" védelmében tudhassa.

Mivel az acélra és szénre épülő kelet-ukrajnai ipar szintén nyugaton látja jövendő piacait, a Régiók Pártja igazából EU-ellenesnek sem nevezhető. Ám kisebb koalíciós partnerei (a szocialisták és a kommunisták) szemében a fő ellenség Brüsszelben található: az Európai Unió és a NATO székházában. Az atlanti szövetséggel szembeni ellenszenv széles körben elterjedt Ukrajnában. A Krím félszigeten lezajlott tüntetések nemrég megakadályozták, hogy amerikai csapatok hadifelszerelést rakhassanak partra egy ukrán katonákkal közösen tartott manőverhez.

Juscsenko hétfői szavai megerősítették kabinetfőnöke, Oleh Ribacsuk múlt heti, külföldi újságírók előtt elhangzott hasonló értelmű nyilatkozatát. Mindazonáltal az sem bizonyos még, hogy az ukrajnai politikai körhinta csakugyan megáll-e a baloldali többséget jelző állásban. Annyi viszont egyértelműnek tűnik: Juscsenko elszalasztotta azt a - főleg gazdasági körök által szorgalmazott - esélyt, hogy nagykoalíciót alakítson Janukovics pártjával. Ezáltal pedig az államfő pártja, a Mi Ukrajnánk, valamint a Julija Timosenko Tömbje kiszorult a hatalmi posztok elosztásából.

Ugyanakkor a szocialisták parlamenti frakcióját megosztotta Moroz pálfordulása, amelyet egyes képviselők árulásnak minősítettek. Hírek szerint a színfalak mögött már folyik a puhatolózás Juscsenko és Janukovics pártja között. A tekintélyes Ukrajinszka Pravda internetes hírportál szerint megfigyelők abból indulnak ki, hogy mégis lesz nagykoalíció Kijevben - alkalmasint Juscsenko szövetségesből lett riválisa, Timosenko, illetve ősi ellenfele, Janukovics nélkül.

Erre enged következtetni a Moszkva-barát baloldali parlamenti tömb ismételt felhívása, amely szerint "az ajtó nyitva áll más pártok előtt". A fő kiszemelt persze Juscsenko, akinek a Mi Ukrajnánk nevű szervezete maga is hat kisebb pártból áll. Ezt a lehetőséget Moroz sem zárta ki - mi több: kívánatosnak és elvárhatónak nevezte azt. Hétfői nyilatkozatában leszögezte, hogy pártja "az európai opció mellett áll ki, egyúttal síkraszállva az Oroszországhoz fűződő normális kapcsolatokért".

A nagy kérdés az, mit is ért a szocialisták vezére "normális" orosz-ukrán kapcsolatokon. Ha a Leonyid Kravcsuk, majd Leonyid Kucsma elnök hivatali idejében bevett, a mindenkori orosz álláspontot kritikátlanul elfogadó és aszerint "igazodó" kurzust, úgy ez aligha lesz vállalható Juscsenko és pártja által. Másfelől viszont az utóbbinak is tudomásul kell vennie, hogy Ukrajna - egyelőre - ki van szolgáltatva a nagy szláv testvér energiaszállításainak. Az országot elkerülő balti-tengeri földgázvezeték megépülésével pedig Kijev helyzete még sebezhetőbbé válik, hiszen akkor Moszkva bármikor elzárhatja majd a "gázcsapot" anélkül, hogy e lépéssel veszélybe sodorná (jól) fizető nyugati átvevőinek ellátását. Így vagy úgy, az orosz-ukrán viszony kiegyensúlyozása mindenképpen stratégiai és nagy horderejű kérdésként szerepel majd az új kijevi kormány programjában - vélik megfigyelők.

Dorogman László


MTI - fidesz.hu