Sokkal többet költött az állam a koleszterinszint-csökkentők ártámogatására 2003-ban, miközben az eredeti cél éppen a kiadáscsökkentés volt - állapította meg az ELTE Egészség-gazdaságtani Központja. A spórolás jegyében az egészségbiztosító egy speciális ártámogatási technikát, a terápiás fixesítést alkalmazta ezeknél a készítményeknél. Ennek következtében az egyik népszerű, l0 milligrammos koleszterinszint-csökkentőért végül többet kellett fizetni a patikában, mint a 40 milligrammosért. A betegek így áttértek a nagyobb hatáserősségűre, aminek a termelői ára magasabb volt, a patikában csak azért került kevesebbe, mert a biztosító nagyobb támogatást adott hozzá. Csakhogy így az állam összességében többet költött ártámogatásra.

Kaló Zoltán programigazgató szerint hét hónap alatt a pluszkiadás 462 millió és 4,2 milliárd forint közé tehető. Más kedvezőtlen következménye is volt ennek a finanszírozási technikának. Az a beteg, akinél nem volt orvosi indok arra, hogy l0 milligrammnál többet szedjen, mégis többet szedett. Az olcsóbb, 40 milligrammos pirulát ugyan kettétörte, de az így megmaradó is 20milligramm volt. Kaló Zoltán felhívta a figyelmet arra, tőri hogy az ilyen téves intézkedések elkerülése érdekében a döntések előtt egészség-gazdaságtani számításokat kellene végezni.

Lengyel Gábor, az egészségbiztosító főosztályvezetője szerint több minden okozta a kiadásnövekedést. Nemcsak a rossz ártámogatás, hanem a tb-támogatás növelése és a forgalom bővülése. Hozzátette: azóta már más finanszírozási technikát alkalmaznak, amelynek eredményeképpen a szóban forgó szerek gyártóit jelentős árcsökkentésre késztették, s így a tb kiadásai valóban csökkennek majd - tette hozzá.

Magyar Nemzet - fidesz.hu