A kormánynak be kellett volna számolnia, vagy a kormányt be kellett volna számoltatni az ország valódi helyzetéről. És ez nem kívánságműsor, mint egy pártállami diktatúrában, ahol a hatalom, ha akar beszámol, ha nem akar, nem számol be. Alkotmányos demokráciában a közérdekű adatokat nem lehet elhallgatni, és nem lehet hazugságokkal helyettesíteni - fejtette ki az MNO-nak adott nyilatkozatában Hegedűs Zsuzsa szociológus.


- Gyurcsány Ferenc még a második választási forduló előtt is azt nyilatkozta a Népszabadságnak, hogy nem megszorításra, hanem dinamizálásra van szükség. Ezzel szemben, amint megkapta a köztársasági elnöktől a megbízást a kormányalakításra, elvonult a kabinet tagjaival Balatonőszödre és nem sokkal később előállt a brutális megszorító csomaggal. Vajon volt-e joga Gyurcsány Ferencnek a kampányban tett ígéreteivel homlokegyenest ellenkező kormányprogrammal és a megszorító csomaggal előállnia?

- Induljunk ki abból, hogy parlamenti demokráciákban, ahol négyévenként vannak a választások, a hatalmon lévő kormánypártoknak először is el kell számolniuk az előző négy évvel, és nem csak azzal, hogy betartották-e a korábbi választási ígéreteiket, hanem azzal is, hogy miként éltek azzal a politikai hatalommal, amit négy évvel korábban kaptak a választóktól, vagyis hogy milyen állapotban adják át az országot a következő kormánynak.

- És mikor kell ezzel elszámolniuk?

- Legkésőbb a választási kampányban. A világban minden demokratikus jogállamban az ellenzéknek joga van ahhoz, hogy elszámoltassa a hatalmon lévő pártokat.

- A maguk módján beszámoltak ők is. Kormányzati pénzekből fizetett kolumnás hirdetések szóltak arról, hogy dübörög a gazdaság, és hogy stabil és nagy a jólét, sőt ezt statisztikai adatokkal is alátámasztották. Csakhogy utóbb kiderült: nem mondtak igazat.

- A demokrácia és a diktatúra között az a különbség, hogy bár a diktatúrában is vannak választások, ami előtt általában a kormányok be szoktak számolni, a demokráciákban viszont elszámoltatják a politikai hatalmat. Magyarországon az a gond, hogy az aktuális kormány nem hajlandó tudomásul venni, hogy nem tulajdonosa sem a hatalomnak, sem a közpénzeknek, sem az Európai Unióból érkező forrásoknak. A kormány a végrehajtó hatalom gyakorlására kapott felhatalmazást, amit a parlament, az ellenőrzésére hivatott állami intézmények és a sajtó közvetlenül ellenőriz. Tehát valójában nem is fajulhatott volna idáig a helyzet. A kormánynak be kellett volna számolnia, vagy a kormányt be kellett volna számoltatni az ország valódi helyzetéről. És ez nem kívánságműsor, mint egy pártállami diktatúrában, ahol a hatalom, ha akar beszámol, ha nem akar, nem számol be. Alkotmányos demokráciában a közérdekű adatokat nem lehet elhallgatni, és nem lehet hazugságokkal helyettesíteni. Demokráciában nem teheti meg egy kormány, hogy nem mond igazat. Ugyanis választópolgárok pénzével gazdálkodik. Most nem arról van szó, hogy megtartották-e a négy évvel korábbi ígéreteiket, ezt kevés országban tudják teljes mértékben megtartani. Ez benne van a politikában, az élet, a külső gazdasági körülmények teremthetnek olyan helyzetet, hogy a legjobb szándék ellenére sem lehet teljesíteni az ígéreteket. De arról, hogy milyen a költségvetés állapota, mekkorára duzzadt az ország adósságállománya, ha nagyobb lett a tervezettnél, akkor mire költötte el a kormány azt a hitelt, amit felvett, arról kötelező számot adni az utolsó fillérig. Nem az a súlyos probléma, hogy a Medgyessy-, vagy a Gyurcsány-kormány megvalósította-e a korábbi ígéreteit, az a súlyos gond, hogy a második forduló előtt néhány nappal, amikor az ellenzék már másról se harsogott, mint hogy nagy a baj, még mindig az volt a válasz, hogy dübörög a gazdaság, és hogy "a költségvetés köszöni, jól van".
Orbán Viktor, aki nagyságrendekkel gyakorlottabb politikus, mint Gyurcsány Ferenc, és tisztában a van a demokráciában ilyenkor szokásos eljárási módokkal, amint bejelentette a miniszterelnök, hogy nagy baj van, mert a költségvetési hiány idén várhatóan nem 4,5 százalék lesz, hanem 8 vagy 11 - ami az Ecostat legutolsó számításai szerint inkább 11,5 százalék -, akkor Orbán azonnal felajánlotta a demokráciában szokásos megoldást. Tehát nem csak elegáns gesztust tett, hanem a kiutat is megmutatta, amikor azt kérte, hogy azonnal alakuljon egy vizsgálóbizottság, amely kideríti, ki csapta be a miniszterelnököt, mert mint ahogy Orbán fogalmazott: az elképzelhetetlen egy demokráciában, hogy egy miniszterelnök ilyen kérdésben ne mondjon igazat. A miniszterelnöknek erre az ajánlatra azonnal le kellett volna csapnia, hiszen Veres János ekkor még csak pénzügyminiszter-jelölt volt, és nem azért kellett volna lecsapnia a javaslatra Gyurcsánynak, hogy magát mentse, hanem azért, hogy megmentse az országot a botránytól. Ami azonnal kirobbant, legalábbis a hitelminősítők és a befektetők körében, akiket megvezetett a miniszterelnök. Mert azt mindenki tudta, hogy ez a 4,5 az így nem igaz, de azt hogy valójában mennyi ...

- Nemcsak a befektetőket csapták be a hamis adattal, hanem a választókat és hazai gazdasági szféra részvevőit is.

- Igen, de a hitelminősítőket is. Emlékezzünk csak vissza: azon nyomban leértékelték Magyarországot. Miért? Azért, mert valószínűleg azzal nyugtatgatták őket, hogy meg kell nyerniük a választásokat. Orbán nemcsak azért javasolta a vizsgálatot, hogy adjon egy kiutat a megválasztott koalíció miniszterelnökének, hanem sokkal inkább azért hogy ne következzen be az, ami bekövetkezett. Azért veszélyes ez a hazudozás, mert precedenst teremthet a demokráciánkban. Egy választási kampányban lehet ígérgetni, de azt nem lehet mondani a végrehajtó hatalom vezetőjeként, hogy 4,5 százalékon áll a költségvetés hiánya, amikor az 10 százalék felett van. A pénzügyi válság, aminek a határán vagyunk, az ebből keletkezett. Tehát nem csak az országon belül bontakozott egy óriási vita a válság veszélyéről, hanem külföldön is. Mert miért higgyenek mostantól Gyurcsánynak pénzügyi befektetők? Ha végighazudott másfél évet, akkor vajon mi a garancia arra, hogy nem fog hazudni a következő négy évben is? A kialakult bizalmi válság naponta milliárdokba kerül a költségvetésnek, amiatt hogy leminősítették Magyarországot. Sokan azt mondják, hogy csak a külföldre utazókat fogja érinteni a forint gyengülése, ez nem igaz, hiszen például hosszú évek óta most hallottuk először a Moltól, hogy azért emeli a benzin árát, mert romlott a forint. Tehát az az öt forint, amivel elérte a benzin ára a 300 forintot, az most kivételesen nem a kőolaj világpiaci árának drágulása miatt van, hanem ennek a kormánynak a hazudozása miatt. Tudomásul kell vennie a hatalomnak: nem lehet tovább lépni, amíg nem látunk tisztán. Én még ma sem tudom, és ezzel nyilván nem vagyok egyedül, hogy hol van a pénz, a hitel-milliárdok, amiket felvettek? Azt mondják, hogy a nyugdíjra és a nagy ellátórendszerekre költötték. Csakhogy Gyurcsány Ferenc főtanácsadóként működött a Medgyessy-kormány mellett.

- Sőt később sportminiszter is lett...

- Igen, aki tehát vagy tudott róla, mi történt ez idő alatt is, vagy éppenséggel az ő tanácsai alapján történt nagyon sok minden. Vagyis ha azt mondják, hogy a 2002-es béremeléseket és a nyugdíjakat hitelből finanszírozták, akkor mondják meg azt is a teljes négyéves ciklus idejére évekre lebontva, hogy mennyi volt a nyugdíj-járulék címen befizetett összeg és mennyi volt a kiadás, ugyanígy az egészségügyben is mennyi volt a befizetés és mennyi volt a kiadás! Mert szerintem nem az a legfontosabb kérdés most, hogy a minisztériumokban hány ember dolgozik.

- Valóban nem valószínű, hogy állami apparátus bére miatt borult fel a költségvetés, hiszen a jelenlegi létszám bére be volt tervezve az idei költségvetési törvénybe.

- Úgy van. Ennél sokkal fontosabb, hogy megmondják: mennyi pénz ment el ország- és kormánypropaganda kiadásra. Ki fog derülni, hogy több ment el rá, mint az említett két alrendszer bevételeinek és kiadásainak különbsége! Számoljanak el, mennyi pénz ment el arra, ami lényegében Gyurcsány-propaganda volt! Pontosan, és nem nagyjából! Mennyi plusz kölcsönt vettek fel, annak mennyi volt a költsége: mennyi ment el szakértői véleményekre? Mennyi ment el összesen az EU-kampányra? Emlékezzünk csak ama Somody Imre által vezetett alapítványra, amelynél csak a kuratórium vezetőinek a fizetésére több százmilliót fizettek ki, ami különösen felháborító volt. Tehát ezeket a felesleges kiadásokat kell feltárni és csak utána kell foglalkozni azzal, hogy a minisztériumokban hányan dolgoznak feleslegesen. Nekem meggyőződésem, hogy a hiány nem a befizetett nyugdíjjárulékok és a nyugdíjkifizetések között feszül. De azzal, hogy a nagy ellátórendszerekre kennek mindent, az helytelen, a reformnak és a megszorító csomagnak semmi köze egymáshoz. A megszorító csomagot úgy állítják be, mintha a hiányt azért kellene az embereknek megfizetniük, mert rájuk költötték el a pénzt. Ez hazugság. Tény, hogy a közalkalmazottak bérét ötven százalékkal emelték. Erre mondják azt, hogy kölcsönből fizették. Én nem hallottam olyat Medgyessy Pétertől a 2002-es kampányban, hogy "megemeljük a béreket, de csak külföldi kölcsönből tudjuk finanszírozni". Ebben az országban nincs olyan negyven év feletti ember, aki, ha azt mondják neki, hogy fizetésemelését csak államkölcsönből tudják finanszírozni, akkor azt válaszolja, hogy rendben, ilyen áron is lépjük meg. Mert mindenki emlékszik rá, hogy a Bokros csomag szemben a Gyurcsány-csomaggal, azért vált szükségessé és elkerülhetetlenné, és ezért fogadta el a társadalom - a diákok tandíjellenes tüntetését leszámítva - mert mindenki tudta, hogy ez a Kádár rendszerben felvett óriási kölcsönöknek a következménye. Amit annak idején azért vettek fel, hogy a Kárdár-rezsim a politikai hatalmát megtartsa és stabilizálja azáltal, hogy nem engedi az életszínvonalat csökkenni. A Bokros-csomag megszorításait fel kellett vállalnia a magyar társadalomnak, mert a rendszerváltás azt jelentette, hogy az ország eladósítóit elküldtük a fenébe.

- Megjegyzem, ha nem lett volna az az irtózatos adósságtömeg az Antall-kormány nyakán, akkor a négyéves MDF-vezette koalíció igen dicséretes, pozitív mérleggel zárta volna a ciklust. Az, hogy a Bokros-csomagra 2005 márciusára valóban szükség volt, annak oka az is, hogy Békesi Lászlónak nem volt akkora politikai súlya a Horn-kormányban, hogy a kiigazítást hamarabb - kevesebb fájdalmat okozva - megtegye. Ha Horn nem tétovázik olyan hosszú hónapokon át, és szabad kezet ad Békesinek, akkor kevesebb fájdalommal járhatott volna a kiigazítás.

- A baj szerintem az, hogy sokan indokolatlanul összemossák a két megszorító csomagot. Vitathatatlan tény, a Bokros-csomagnak legitimitása volt a társadalom előtt, azért fogadta el a magyar társadalom.

- De ugyanakkor Bokros Lajos is a legkönnyebb megoldást választotta: a szociális kedvezmények drasztikus lefaragását, a forint folyamatos úgynevezett csúszó árfolyam-leértékelését, ezáltal egyebek mellett a nyugdíjak és egyéb állami juttatások elinflálását és ugyanezzel a lépéssel az export ösztönzésével a külgazdasági egyensúly helyreállítását.

- A lényeg az, hogy akkor nem az előző kormány felelősségéről volt szó. És a magyar társadalom elfogadta. Mert tudtuk, hogy a nyolcvanas években megettük az aranytojást tojó tyúkot, hogy meg kellett szorítani a nadrágszíjat. De mi a garancia arra, hogy ha most megszorítjuk a nadrágszíjat, és kihozzuk az országot a bajból, a mostani választott kormányunk nem fogja ugyanúgy másra költeni, felélni a megtakarítást, és nem fogjuk magunkat öt-tíz év múlva ugyanebben a helyzetben találni?
Néhányan, beleértve Ferge Zsuzsát is, a Bokros csomagot a Gyurcsány-csomaggal azonos státusúnak és hasonló legitimitással rendelkezőnek igyekszenek beállítani. Ez helytelen. Én nem azt mondom, hogy most nem kell kihúzni az országot a bajból, de ki kell mondani: ez a kormány nem hárítja másra a felelősséget, csak saját magára. Csak halkan jegyzem meg, ha az ellenzék győzött volna, akkor legalább azt lehetett volna mondaniuk, vállalja mindenki azt a terhet, amiért nem az új kormány a felelős, hanem az előző kormány, amelyik elköltötte a pénzt. Vitathatatlan tény: úgy nyerték meg a választásokat, hogy nem mondták meg az igazat, mert ha megmondták volna az igazat, akkor nem szavazott volna rájuk senki.

- Míg megszorító csomag az embereket, a kis- és középvállalkozásokat fogja sújtani, úgy tűnik az Unióból fejlesztésekre érkező eurómilliárdokat viszont egy szűk társaság fogja szétosztani.

- Ami a kormánystruktúra átalakításának égisze alatt történik, az a hatalmi viszonyok alapvető felforgatása. Ugyanis egy parlamenti demokráciában a parlament a legfőbb döntéshozó és ellenőrző szerv. A miniszterelnök mindent bevon maga alá. Bevonja az összes fejlesztési pénzt, és nemcsak a magyar költségvetési pénzeket, hanem az Európai Unió által a felzárkóztatásra szánt pénzeket is. Pedig ezt nem úgy általában Magyarország felzárkóztatására, hanem ország leszakadt régióinak, a leszakadt társadalmi rétegek felzárkóztatására szánják. Ez a támogatás ez nem Gyurcsány Ferencnek, vagy a magyar kormánynak szól, és még kevésbé a magyar gazdaságnak. Ezt a magyar társadalom kapja a társadalmi különbségek enyhítésére. Ha a régiók nem fogják megkapni az állami segítséget ahhoz, hogy egyáltalán pályázni tudjanak ezekre az uniós pénzforrásokra, akkor a nyugat-európai polgárok adójából származó pénzt, nem arra költik el, aminek a céljára, a leszakadó rétegek felzárkóztatására beszedték.

- Bajnai Gordon, a Nemzeti Fejlesztési Hivatal vezetője azt ígérte egy nyilatkozatában, hogy mindenkit meg fognak hallgatni az uniós pénzek felhasználásával kapcsolatban.

- Bocsánatot kérek, a diktatúrákban a féldiktatúrákban a pártállam vezetői a közgazdászoktól kezdve mindenkit meghallgatnak. A különböző típusú diktatúrák és a demokrácia között az a különbség, hogy nem hatalmat birtokló jóvoltából szólhatunk bele ezekbe a dolgokba, hanem jogunk van hozzá, hogy mi döntsünk ezekben a kérdésekben. Most egy olyan néhány emberből álló testület kezébe került az ország hosszú távú fejlődési irányának meghatározásának joga, akiket senki nem választott meg erre a feladatra, senki nem kontrollál és senkinek nem tartoznak elszámolással.

- Csak a miniszterelnöknek, ő pedig felelősségre vonható. Gyurcsány Ferenc azt mondta, hogy a nemzeti fejlesztési hivatal munkájáért ő vállalja a felelősséget. Márpedig ő interpellálható, bizottság előtt meghallgatható.

- De most a Kádár rendszer diktatúrájában vagyunk, vagy egy demokráciában? A miniszterelnök egy roppant ügyes csellel azt mondta: felhatalmazást kér Alkotmánymódosítással a kormányátalakításra. Ezt minden miniszterelnök megkapja, meg is szavazta neki is az ellenzék. Ezután egy olyan átalakítást végzett, amelynek során létrehozott egy olyan kabinetet, amiben a bizalmasaival vette magát körbe. Ez még nem lenne probléma. A probléma az, hogy milyen hatalmat adott a bizalmasainak. Pillanatnyilag a miniszterelnök bizalmasai rendelkeznek mindenféle ellenőrzés nélkül az ország teljes forrásával. És erre se Angliában, se semmilyen demokráciában nincs példa csak a dél-amerikai diktatúrákban és a kínai refomdiktatúrában.
Ma az összes minisztérium forrásával ez a bizalmi kör rendelkezik. Mondok egy példát: ha a belügyminisztériumba kell öt villanykörte, azt a miniszterelnöki hivataltól kell kérni. Ami sokkal súlyosabb: az európai uniós források, amelyeket a leszakadó régiók felzárkóztatására kapunk, arról ugyanez a csoport fog mindenféle ellenőrzés nélkül dönteni, hogy ezek a pénzek milyen célt szolgáljanak. Vagyis egy parlamenti demokráciától független testület, amelynek munkájára senkinek nincs rálátása.
Márpedig ezt a pénzt annak a 1,5 millió létminimum alatt élőnek a felzárkóztatásra kellene fordítani, akikről Ferge Zuzsa is írt a Gurcsány-kormány politikáját támogató cikkében a Népszabadságban. Ha hozzáadjuk ehhez a családok gyermekeit is, akkor már megint a hárommillió koldus országáról beszélhetünk. De itt van még az a 3-4 millió ember, akik folyamatosan csúsznak lefelé, és akik pillanatok alatt majdnem többet veszítenek amiatt, hogy 10-12 százalékkal is inflálódhat a jövedelmük, mint a megszorító csomag miatt.
Másfelől ezek azok a társadalmi csoportok, akik a perifériára szorulnak, és pontosan ezeken az embereken segíthetnének a felzárkóztatási alapok, amelyek a régiókban, például a kis- és középvállalkozások támogatásán keresztül fejthetné ki hatását. Már most látható, hogy ezek a kistérségek, forráshiányos önkormányzatok, kis- és középvállakozások nem fognak hozzájutni ezekhez az uniós felzárkóztatásra szánt pénzekhez. Mert ezek az autópálya-építésekre, a technopoliszokra lesznek elköltve, ami kizárólag a nagyon tehetséges, nagyon gazdag és ebbe a szűk elitbe beletartozóknak hoz majd hasznot.

MNO, 2006. 07. 12.