"Kondor Katalin a mai médiapolitikai helyzet sajátosságaiból adódóan van a helyén. Hogy mit hoz az ősz, majd meglátjuk" - mondta pár hónapja Agárdi Péter, a Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriumának szocialista elnökhelyettese. Az ősz lassan télbe fordul, ám minden maradt a régiben. Pedig az ugyancsak MSZP-s Kósa Ferenc is próbált hatni a lelkére, mondván: ha távozik, helyreáll a médiabéke. Enged a "békeszeretőknek"?

Aki ma úgy gondolja, hogy a lemondásom után kitörhet a médiabéke, finoman szólva naiv. Kósa Ferenc sem a jobb-, sem a baloldalt nem ismeri, ha ilyeneket mond. Ő és társai megérthetnék már, hogy nincs közöm a politikai játszmákhoz, sőt a médiatörvény gyengeségeiről sem én tehetek. Elindultam egy elnökválasztáson, s a szocialista szakemberek is elismerték, hogy én állítottam össze a legjobb pályázatot. A közmédiumok elnöki székeire baloldali emberek is rá szoktak startolni. Nekik eddig senki nem tanácsolta, hogy tűnjenek el, és teremtsék meg a béke feltételeit.

Annak ellenére, hogy a baloldali rádiókurátorok be-bejárkálnak az intézménybe...

Az természetes, hogy bejárkálnak, ám az már nem, hogy dolgozatokat kérnek magukhoz, s rendre az egyes műsorokkal foglalkoznak, miközben erre nincs joguk...

Mégis áll a rádió. Az Magyar Televízióban már a szignálokat is lecserélték, ám önöknél szinte minden változatlan. Mi a "siker" titka?

Nincs titok. Dolgozunk, amíg tudunk. Eddig is mindent megtettünk azért, hogy a Magyar Rádió modern, biztos alapokon nyugvó és kiegyensúlyozott tájékoztatást nyújtó intézmény legyen. Persze itt nem röpködnek számolatlanul a milliárdok - logikus tehát, hogy kevesebben akarják az uralmuk alá hajtani.

Néhány milliárd azért röpül a Bródy Sándor utca környékére is. A hírek szerint jövőre 200 millió forinttal több közpénz jut a rádiónak.

Sokfélét írnak az újságok ez ügyben. Reméljük, a közeljövőben hivatalos úton is tájékoztatnak bennünket, mire számíthatunk 2003-ban. Ha igaznak bizonyulnak a 200 milliós "pluszpénzről" szóló hírek, talán örülünk majd. Bár a Magyar Rádió 12 milliárdos költségvetéséhez képest elenyésző ez az összeg. Ha jól tudom, nem ennyi az infláció.

Az MSZP-SZDSZ-kabinet eltörölte a készülékhasználati díjat, így megszűnt a közmédiumok kormányzati akarattól részben független finanszírozása. Eközben a rádió szabad demokrata kurátora, Szente Péter úgy fogalmazott: "Abszurditás azt hinni, hogy a közszolgálatnak a finanszírozása az feltétlenül egy közszolgálatinak nevezett intézmény finanszírozását jelentheti (...), akkor is, hogyha az intézmény nem produkál közszolgálatot."

Ezek után állítsa valaki, hogy - gazdasági értelemben - független a Magyar Rádió. Sajnos, egyre több a zsaroló megfogalmazás.

Állítólag minden baj forrása a Vasárnapi újság.

Eszmeileg ez a műsor áll legtávolabb a baloldali kurátoroktól és politikusoktól, ezért főleg ezt támadják. A hallgatók jelentős részéhez viszont közel áll.

A rádiónak nem jobb-, illetve baloldali műhelyek produkcióit kellene visszhangoznia; az egyes műsorokon belül kellene megteremteni a kiegyensúlyozottságot - mondják a médiaszakértők. Hol van ettől a Vasánapi újság? - kérdezik.

És hol van ettől a többi műsor? - kérdezem én. A Vasárnapi újságot bojkott alatt tartják a kormánypárti politikusok - a szerkesztők meghívásaira nem is reagálnak -, majd ráfogják, hogy nem kiegyensúlyozott. Ez nem elegáns. Inkább olcsó trükk. Eközben szótlanul tűrik, ahogy a kereskedelmi adók elhallgatják a napi történéseket, s megsértik a gyermekjogokat.

Juhász Ferenc honvédelmi miniszter a Nap-keltében azt állította: a Vasárnapi újság néha még a holokausztot is megkérdőjelezi.

Ezért a mondatáért bepereljük. Azt kérem Juhász Ferenctől, keresse meg azt a műsorszámot, amelyben tagadták a holokausztot. Ha megtalálja, nyert.

Nem mindig éltek ilyen határozottan a jog eszközeivel. Az Országos Választási Bizottság egy formai hibáktól hemzsegő panasz alapján ítélte kampánycsendsértőnek az október 20-i Vasárnapi újságot - mégsem támadták meg a döntést. Ráadásul a felelős szerkesztőt, Haeffler Andrást is visszaminősítették.

A panaszos a beadványában - tévedésből - a Kopogtató című műsort kifogásolta, nem a Vasárnapi újságot, ám az OVB mégis érdemi döntést hozott. Úgy gondolom, fel kellett volna hívnunk a figyelmet a pongyola panaszfogalmazásra. Tehát valóban fellebbezhettünk volna. Ám nem én vagyok a vasárnapi csapat munkáltatója, hanem Perjés Klára, a Kossuth adó főszerkesztője, aki úgy látta: mivel a műsor törvényt sértett, nincs értelme a további jogászkodásnak. A Vasárnapi újság természetesen nem tehette meg, hogy ne foglalkozzon az október 23-i nemzeti ünneppel, így szinte lehetetlen volt nem megsértenie a kampánycsendre vonatkozó passzusokat - ám ennek ellenére be kell látni: a szabály az szabály. Perjés Klára tehát döntött - én talán másképp határoztam volna.

B. A

Heti Válasz 2002. november 22.

Fotó: Lenyó László