Kiket célozhat meg ez a kommunikáció, amikor a lózungokon már mindenki átlát, s tudja: az előző négy év túlköltekezését a lakossággal és a vállalkozásokkal fizettetik meg, mégpedig az 1995-ös Bokros-csomagnál lényegesen nagyobb méretű adó-, járulék- és hatósági áremeléseken keresztül. A megszorításokat ugyan el lehet nevezni Új egyensúly programnak, ahogyan a munkanélküli-segélyt álláskeresési támogatásnak, a tandíjat pedig fejlesztési részhozzájárulásnak, ettől azonban fájdalmas marad az állami elvonás, nem kezd el fogyni a munkanélküliek népes tábora, s ugyanúgy be kell fizetni a tandíjról kiállított számlát.

A Gyurcsány-csomag intézkedései nyomán jövőre a reálbérek minimum három százalékkal csökkennek, miközben az infláció hat-hét százalékra pörög fel. Reggeltől estig düböröghet a sikerpropaganda, előbb-utóbb mindenki látni fogja, hogy kilóg a lóláb: a jelenlegi gazdaságpolitika legfőbb célja, hogy elértéktelenítse a jövedelmeket. Erre pedig azért van szükség, mert a kormány láthatóan nem tudja a kiadásait visszafogni, így aztán megoldásnak marad a lakosság jövedelmeinek elértéktelenítése. Azt, hogy mennyire nem tud a kabinet mit kezdeni a kiadásokkal, jól mutatja, hogy az idei hiánycsökkenés túlnyomó része nem a számos alkalommal ígért takarékosságból, hanem az adóemelésekből jön össze. Érdemes megjegyezni, hogy a választási kampányban elhangzott gyurcsányi érvek közül a legtöbbet emlegetett éppen a folytonos kormányzás "hihetetlen" előnye, no meg a startra készen álló, átfogó reformcsomag volt. Az, amelyik a miniszterelnök szerint már az asztalfiókban várt a megvalósításra, azért, hogy a tizenhat éve húzódó problémákat orvosolja... Igaz, e kijelentések óta már három hónap eltelt, a látványos kiadáscsökkenést eredményező átalakítások részleteiről sokkal többet még most sem lehet tudni. Az átfogó reformok valahogy olyan mélyen lapulhatnak Gyurcsány fiókjának a mélyén, hogy azt még saját kormányának tagjai sem találták meg. Merthogy a megszorító csomagot egyértelmű kapkodás, összevissza nyilatkozgatás jellemezte, amely ugyancsak hozzájárult ahhoz, hogy a szigorítások nyomán még az eddiginél is kiszámíthatatlanabb gazdasági környezet jöjjön létre hazánkban. Egyik nap még csak a középső áfakulcs változik, másik nap már a felső is, csak eltérő mértékben, majd ismét vissza az eredeti elképzeléshez. Amely persze pont az ellentéte a januártól életbe lépett, agyonreklámozott ötéves adóprogramnak. A nyilatkozatokban azért közös vonás is volt: a határtalan magabiztosság. Mi sem jellemzi jobban az ötletelést, hogy az adótörvények hétfői zárószavazása előtt néhány órával a kormány még módosító csomagot nyújtott be a törvényjavaslatokhoz. A rohamtempót mutatja, hogy a javaslatok többsége nem tartalmi, hanem nyelvi és jogi pontosításokat tartalmazott. Az idei ötletbörzének még távolról sincs vége, hiszen Veres János pénzügyminiszter hétfőn már az ingatlanadó bevezetését is kilátásba helyezte.

A hónapról hónapra kiszámíthatatlanul változó feltételek közepette pedig nem kell csodálkozni, ha a vállalkozások megfogadják Gyurcsány Ferenc tanácsát: szedik a sátorfájukat, s áttelepülnek Szlovákiába, ahol kedvezőbb és stabilabb feltételeket találnak garantáltan kevesebb sikerpropagandával.

Szabó Eszter, Magyar Nemzet