fidesz.hu főoldal
Hírek
Interjú
Publicisztika
Európai Unió
Mondatok
Szent a tehén?
2006. július 13., 10:55
Kisebb kultúrharc kerekedett a múlt héten, miután fiatal építészek és barátaik az éj leple alatt az addig farát a Szent István-bazilika bejáratának meresztő, olvadó jégkrém alakú műanyag tehenet a liberálisok háza elé cipelték. A DeMiNem csoport egyik tagját, Őrfi Józsefet kérdezte a Heti Válasz fellépésük hátteréről, további terveikről.

-Voltak vandál rongálók, akik nem tisztelik a művészetet, de a hagyományos értékek hős védelmezői is — attól függően, melyik oldali sajtót olvastuk akciójukról.

Márpedig semmilyen politikai szándékunk nem volt a tehénszállítással. Sőt, magát a jégkrém tehenet jópofa kis gegnek tartjuk. Azt is mondhatnám, éppen a műállat érdekében cselekedtünk építészszemmel is megvizsgáltuk azt, amit a bazilika előtt láttunk. Egészen parányi alkotás volt letéve egy nagy léptékű tér fókuszpontjába, amely tér súlypontja az eszmei jelentéssel is bíró bazilika. Ez a tér a magas térfalak miatt tele van, rendeltetése pedig az, hogy az embereké legyen. A tehén a bazilikához képest egészen el törpült, nevetségessé vált a kontextusban. Valójában csak segítettünk neki, hogy méltó helyre kerüljön, olyan területre, ahol megmutathatja magát, és semmi sem nyomja el.

-A Liberálisok Háza méltó környezet egy műanyag tehén számára?

Hogy oda vittük, annak van egy prózai és egy téresztétikai oka. Először is: egy ilyen tehén nehéz, ráadásul súlypontja sincs. Olyan helyet kellett hát keresnünk, amely közel van, hogy odaérjünk vele, mielőtt mind a négyen összerogynánk. Adta magát az Erzsébet tér, csakhogy ott már vagy három tehén is álldogál. A Városház téren egy sem volt, ráadásul a szűk utcák, hatalmas épületek után ott nyílik ki először a tér. Ügyesen megtervezett, macskaköveivel, füves dombocskáival léptékében is tökéletes kis központra. Egy ilyen kis domb pontosan akkora tömeg, amelynek tetején egy tehén impozáns képet ad.

-Térkritikai, építészeti szempontokra hivatkoznak, de tény: volta téren másik tehén is, amit viszont nem vittek el.

Igaz, hogy nem csak az esztétikai érzékünk kezdett mozgolódni. A jégkrém tehenet feszültségkeltőnek ítéltük, a másikat nem. Előbbit a sajtóban láttuk először, és még aznap délután kimentünk a bazilika elé megnézni, hogy is fest életnagyságban. Épp vége volta misének, s hallottuk, éreztük, látványa mekkora gondot okoz a hívőknek. Fiatalok számára valószínűleg elfogadható, attól viszont, aki szentmisére jön a bazilikába, nem várható el, hogy tapsoljon egy tehénnek, amelynek ülepéből egy, a templomra mutató jégkrémpálca kandikál ki, rajta a felirattal: "Ne nyalj!"

-Nem provokálhat a művészet?

Dehogynem. A provokáció nem jelent mást, mint hogy erős hatást váltok ki a szemlélőből. Kiprovokálhatok belőle örömöt, jóleső csodálkozást, de fájdalmat, felháborodást is. Előbbieknek van értelme, utóbbiaknak nem mindig. Ha látom, hogy valahol negatív feszültség keletkezik, amit, tegyük fel, figyelmetlenségből idézett elő valaki, miért ne tehetném meg, hogy pontosan azon a nyelven, amely a feszültséget szülte, megoldjam a problémát? A cowparade célkitűzéseivel teljes összhangban cselekedtünk, hiszen a szervezőknek az volt az ars poeticájuk, hogy interaktív kapcsolatot létesítenek az alkotók, az alkotások és a városban élők között. Mi ezt valósítottuk meg.

-Eleinte a szervezők nem tűntek hálásnak: feljelentés is szóba került...

Nem hiszem, hogy lenne olyan jogszabály Magyarországon, amely ideig lenesen kihelyezett köztéri alkotások arrébbvitelét tiltaná.

-A rongálás viszont ismert jogi fogalom.

Csakhogy ahhoz semmi közünk. A tehenet már azelőtt megfordították, hogy mi hozzányúltunk volna: valaki tehát leemelte a talapzatáról. Nekünk már csak annyi volt a dolgunk, hogy elvigyük.

-Eleinte mégsem adták arcukat az akcióhoz. Miért változott meg az álláspontjuk?

Eleinte csak jobboldali sajtótermék kerestek meg minket, márpedig n szeretnénk, ha a köztudat odaláncolna minket valamelyik politikai oldal mellé. Túl hangsúlyos lett volna, egy Magyar Nemzet-beli szerep után föltűnünk a Hír Tv-n is.

-Sokan tízmilliókat költenek arra, hogy ismertté tegyenek egy nevet. Önöknek egy kis cipekedéssel sikerült. Kihasználják a lehetőséget, lesz például DeMiNem Építésziroda?

Az éppen nem, viszont művészeti akciócsoportként a jövőben is működni fogunk, ráadásul egyre többen vagyunk. Tevékenységünk lényege, hogy sosem mi tesszük majd meg az első lépést: művészeti reakciócsoport leszünk, erre utal a nevünk is. Honlapot tervezünk, másfél hét múlva már l tó is lesz, így bárki figyelemmel kísérheti további tevékenységünket.

Stumpf András, Heti Válasz