Az augusztusi szállítású nyersolaj hordónkénti ára tegnap New Yorkban meghaladta a 76 dollárt. Londonban is nagyjából hasonló mértékű áremelkedést mértek: a brent nyersolaj a 75,20-75,45 dolláros sávban mozgott.

A Bloombergnek nyilatkozó elemzők szerint a közel-keleti háborús események, a mumbai vonatrobbantás, az iráni atomprogram körüli huzavona és a nigériai zavargások egyaránt hozzájárultak az olajár megugrásához. Utóbbi közvetlenül érinti a kőolajágazatot: nigériai lázadók a héten az Eni tulajdonában lévő Nigerian Agip Oil Co. két csővezetékét támadták meg, így napi 120 ezer hordónyi termelés esett ki.

Az olajérdekeltségek elleni támadások január óta napirenden vannak az afrikai országban, és emiatt a Shell ottani leányvállalata majdnem félmillió hordónyi termelőkapacitást volt kénytelen leállítani. Irán vonatkozásában azért éleződött ki ismét a feszültség, mert a nagyhatalmak megállapodtak arról, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé viszik az urándúsítás leállítását követelő nyilatkozatot. Mahmúd Ahmedinedzsád iráni elnök válaszul azzal fenyegetett, hogy megszakítja az együttműködést a nemzetközi közösséggel.

Izrael eközben immár két fronton is háborúba bonyolódott: a három hete tartó gázai hadműveletek mellett a minapi határincidens miatt libanoni területek ellen is nagyszabású támadást indított a zsidó állam.

Az újabb olajárrekordhoz persze az is hozzájárult, hogy az Egyesült Államokban az egy évvel korábbinál 28 százalékkal magasabb, gallononként 3 dollárhoz közeli benzinár ellenére is emelkedik a fogyasztás. Emiatt a múlt héten a vártnál sokkal nagyobb mértékben, 426 ezer hordóval csökkent a tartalékkészlet.

Minden feltétel adott tehát ahhoz, hogy Vlagyimir Putyin a hatalmas orosz kőolaj- és földgázkészlettel a háta mögött alaposan megizzassza a nyugati vezetőket a szombaton kezdődő szentpétervári G8-csúcson. Készleteink négyszer nagyobbak, mint a többi G8-országéi együttesen - emlékeztetett a napokban az orosz államfő. Hozzátette, hogy ebben a helyzetben nem lehet Oroszország bevonása nélkül globális energiabiztonságról beszélni.

A háromnapos csúcstalálkozón az EUobserver szerint egy olyan nyilatkozat aláírására lehet számítani, amely kölcsönös engedményeket helyez kilátásba a tranzitárak és a piacra jutás kérdésében (ezt a logikát tükrözi egyébként az a tegnap bejelentett megállapodás is, amelynek révén a Gazprom részesedést szerzett az E.On tulajdonában lévő magyar gázüzletágban, cserébe a német cég részesedést kap a szibériai juzsno-russzkojei gázmezőkben).

Az európai vezetők dolgát nem csak a kemény orosz hatalmi politizálás nehezíti. José Manuel Barroso európai bizottsági elnök is elismeri, hogy a tagállamok "rendkívül megosztottak" az energiapolitika ügyében. Nemcsak arról van szó, hogy az egyes kormányok jobban szeretnek kétoldalú tárgyalásokat folytatni az oroszokkal az energiaszállításokról, hanem arról is, hogy homlokegyenest eltérő nézeteik vannak az energiapolitika jövőjéről.

London például atomerőművekkel váltaná ki a bizonytalan szénhidrogén-alapú áramtermelést (VG, 2006. június 12., 4. oldal), míg más tagországok éppen hogy a nukleáris energiából való kiszállást tervezik.

Némi vigaszt jelent ugyanakkor Európa számára a Baku-Ceyhan kőolajvezeték, amelyet tegnap számos vezető európai és ázsiai politikus jelenlétében adtak át. A négymilliárd dollárból két év alatt megvalósított beruházás révén Oroszország, Irán, az OPEC-tagok és más "problémás" országok megkerülésével juthat el a Kaszpi-tengeri olaj Törökországba, majd onnan Európába. A BP által üzemeltetett csővezeték kapacitása napi egymillió hordó lesz - írja a Die Welt.


Világgazdaság - fidesz.hu