- Koncepciózusan folyik a határon túli magyarsággal kapcsolatban kialakított intézményi politika felszámolása. Megtett e mindent az ellenzék, elment-e a Fidesz cselekvési lehetőségeinek végső határáig? - kérdeztük Németh Zsoltot, a parlament külügyi bizottságának fieszes alelnökét.

- A Fidesz két dolgot tehet: egyrészt folyamatosan számonkéri a kormányzaton a nemzetpolitika hiányát, hiszen ez már most meglehetősen komoly zavarokat okoz a határon túli magyarok körben. Ennek kereteit részben a parlament, részben a
demokratikus politizálás eszközei jelentik. A másik lehetőség, hogy ott, ahol lehet, demonstráljuk a határon túli magyarok iránt: nemcsak az az ellenséges magatartás létezik a határon túli magyarok irányában, amit a kormány megjelenít, hanem egy tényleges anyaország szerepét is próbálja a Fidesz Magyar Polgári Szövetség és a hozzá kapcsolódó civil holdudvar betölteni. Nagyon nagy jelentősége van annak, hogy adott esetben az önkormányzati, testvérvárosi kapcsolatok, az egyházi közösségek és civil alapítványok közötti kapcsolatok mennyire szövik át az anyaország és a határon túli magyarság kapcsolatait. Meggyőződésem szerint ma, ellenzéki helyzetben ez utóbbi tevékenység talán még fontosabb, mint hogy folyamatosan tükröt tartsunk a kormányzat nem létező határon túli és nemzetpolitikájával szemben.

- Ebbe a furcsan nem létezővé tett nemzetpolitikába éppen beleillik a HTMH felszámolása.

- A HTMH megszüntetése egy rendszerváltó vívmány megszüntetését jelenti: azt, hogy a határon túli magyarsággal önálló magyar kormányzati intézmény foglalkozzon, a rendszerváltozásnak volt az eredménye. A rendszerváltozást megelőző évtizedek elnemzetlenítő politikájára adott válasz része volt, hogy önálló kormányzati intézmény foglalkozzon a határon túli ügyekkel. Minden kormányzati ciklus megőrizte az elmúlt 16 esztendőben ezt a fajta önálló kezelését a határon túli ügyeknek. Ugyanakkor közigazgatási szempontból is fölöttébb kérdéses, hogy el tudja-e látni egy főosztály egy országos hatáskörű intézmény koordináló funkcióit. Nem az a kérdés, hogy milyen minisztérium felügyelete alatt folyik a tevékenység, hanem hogy milyen hatáskörökkel. Az önálló HTMH megszüntetése, a funkció degradálása azzal fenyeget, hogy a határon túli magyar ügynek az államigazgatáson belül történő leértékelődése következik be. Egyértelmű a kormányzat jelzéseiből, hogy azt a mintegy 100 fős szakembergárdát, amely az elmúlt évtizedekben a határon túli magyar problémával hivatásszerűen foglalkozott, megtizedelik és néhányan maradhatnak csak közszolgálatban. Ez olyan helyrehozhatatlan vétek, amely a határon túli magyarsággal szemben felelőtlenség.

- Mi lehet az oka annak, hogy a MÁÉRT-et sem hívják össze egy ilyen helyzeten?

- A Magyar Állandó Értekezletnek startégiai jelentősége van a magyar nemzetpolitikában, a Kárpát-medencei magyar szervezetek legmagasabb egyeztető fóruma volt. 1996-ban a Horn-kormány időszakában a baloldali kormány hozta létre ezt a fórumot, majd 1999-ben, amikor MÁÉRT néven alakult mostani formájára, az összes parlamenti párt határozatilag is megerősítette. Az, hogy a kormányfő nem hívja össze a MÁÉRT-et, ellentétben áll az MSZP eddigi gyakorlatával, a politikai megállapodással és az Országgyűlés határoszatával, összességében tehát jogsértő helyzet, hogy nem hajlandó működtetni - önkényesen - a kormányfő a Magyar Állandó Értekezletet. Valószínű, hogy annak a kijelentésnek a hátterében, hogy a miniszterelnök "kompromisszumképtelen MÁÉRT-et nem működtet", az az oka, hogy 204 novemberében, az utolsó MÁÉRT-ülésen valóban nem született kompromisszum. Nem az ellenzék hibájából: a két kormánypárt nem csatlakozott a 13 kárpát-medencei legitim szervezet közös állásfoglalásához. A határon túli magyarok, így a MÁÉRT önálló álláspontot foglalt el a kettős állampolgárság kérdésében, tehát nem fogadták el a kormánypárti "nem"-re buzdító álláspontot. Mi a Fidesz részéről készen állunk az egyeztetésre és értetlenül állunk azokkal a vádakkal szemben, hogy ne lennénk hajlandóak a nemzetpolitika tekintetében párbeszédet folytatni a kormányzati tényezőkkel.

- Volna miről beszélni: autonómiatörekvésekkel álltak elő a Székelyföldön, míg a Felvidéken, úgy tűnik, nem sok jó várható az elkövetkező időszakban a magyarság számára.

- Az erdélyi autonómiatörekvések élvezik a Fidesz támogatását, azt az alapot jelenthetik, melyre ráépíthető az erdélyi magyarság részletesebb jövőképe. Épp ezért fontos, hogy az erdélyi magyar nemzeti tanács törekvése mellett folyik a kuturális autonómia egy formájának vitája. Az európai uniós csatlakozási folyamatban még Brüsszel részéről is érdeklődés tapasztalható e tekintetben, mint ahogy a gazdasági fejlesztési régiók határainak átalakítása is folyamatban van Erdélyben. Ezért is fontos, hogy legyen egy székely európai uniós közigazgatási régió. Szlovákiában a három kormánypárttal összefüggésben azt hangsúlyoznám: aggasztó, hogy szélsőséges nézeteikről ismert pártok hatalomra kerülhetnek, s hogy ennek következtében kiszorult a hatalomból a Magyar Koalíció Pártja. Kifejezetten magyarellenes koalíció jött létre. A magyar kormány óvatoskodó politikája nem jelent választ erre a helyzetre. Egyértelműen tiltakoznia kellett volna a Szlovák Nemzeti Párt kormányzati szerepvállalásával szemben Magyarországnak. Elhibázott a külügyminiszteri találkozó magyarországi formáját is, hiszen ez egyértelműen a nemzetközi nyomás vitorlájából fogta ki a szelet. Magyarország így tovább folytatta azt a legitimációt nyújtó politikát, amit az MSZP Robert Fico pártjának már 1993-ban is nyújtott, amikor besegített őt a szocialista pártcsalád keretei közé. Magyarországnak a szlovákiai magyarság helyzetétől kell függővé tenni a két ország kapcsolatait. Nem tudok arról, hogy amikor a szlovák külügyminiszter azt mondta, hogy nem válhatnak a kisebbség túszaivá ezek a kapcsolatok, magyar kollegája fölvetette volna az MKP által megfogalmazott aggodalmát, a magyar köztisztviselők elbocsátásától való félelmét szlovák kollegájának.

Udvardy Zoltán, MNO

fidesz.hu